Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-195

132 r À nemzetgyűlés 195. ütése 1923. Önkéntelenül is a mi tragikusan elbukott, de még véres bukásában is nagy szövetségesünk, Né­metország klasszikus költője, Goethe jut eszembe; eszembe jut egyik drámájának hőse: Götz von Berlichingen, az a derék, becsületes férfiú, az igazságnak, a hűségnek lovagja, aki ellen, mikor sikerült felbujtani azt a jószándéku, derék, de tehetetlen császárt, — akihez fogható jószándéku, de gyönge államfőkkel Magyarország történeté­ben is már nem egyszer találkoztunk — mondom, amikor ő tőrbe csalatván, ott áll a heilbronni városházán, a császári tanáessal szembehelyez­kedve azt mondja: »Toronyba zárni engem? Ti visszaéltek a császári hatalommal ! Mit, ti árulók ! Csapdát állitani nekem és lovagi szavatokat akasztani belé szalonnának! Köszönhetnétek Isten­nek, henceghetnétek ország és világ előtt, ha valaha életetekben olyan nemes dolgot műveltetek volna, mint amilyen nemes dologért én fogságot ülök!« (Egy hang jobbfelől: Milyen nemes dolog volt as?) Eszembe jut ennek a drámának utolsó felvonása, ahol a haldokló, de mindvégig hűséges Götz von Berlichingen azzal búcsúzik hívesétől, hitvesének húgától, azzal búcsúzik az ő német nemzetétől: »Lakatoljátok meg sziveteket, ke­ményebben, mint kapuitokat, mert a csalárdság uralmának az idei következnek, (Egy hang bal­felől: Az már igaz, a csalárdságé .') a csalárdság szabadjára bocsáttatik s el fog jönni az az idő, amikor a nemtelenek fognak uralkodni és a nemes lélek az ő hálójukba fog esni.« Fábián Béla: Amikor mindenki bombát hord a zsebében! Lendvai István: Ulain Ferenc képviselőtár­sunk nem a toronyban, de az ügyészség fogházá­ban ül. Kassay Károly : Kedvezményes fogházat kapott! Nincs semmi baja! Lendvai István: Visszaéltek nem a császári hatalommal, hanem azzal a ministeri hatalom­mal, amely ma nagyobb ebben a csonka, tizennégy várrnegyés országban, mint amilyen valamikor I, Ferenc József császár és király Őfelségének hatalma volt. Valakik csapdát állítottak Ûlain Ferencnek; ebbe a csapdába szalonnának bele­akasztottak, beletüztek Döhmel Frigyeseket, Kis Lajosokat és egyéb csirkefogókat.. . Erdélyi Aladár: Csirkefogóval miért érint­kezik valaki? Ugy-e, ön is elismeri, hogy csirke­fogó! Ne érintkezzék vele! (Zaj.) Minket nem fognak csirkefogók miatt becsukni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek' képviselő urak! Lendvai István : ... és odaakasztottak egy ál­bajor nacionalista ruhát, amelyet Vázsonyi Vil­mos fia vett neki, de amely ruhában tulajdon­képen Vázsonyi Vilmos, a Síp-utcai izraelita hitközség és egy zsidó komplott rejtőzködött. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Fábián Béla: Akkor miért irt a kormányzó­nak levelet, hogy engedtesse ki Döhmelt ! (Zaj.) B. Podmaniczky Endre: Dicsérte a levélben! Lendvai István: A tegnapi napig,mindaddig, amíg itt Eckhardt Tibor t. képviselőtársam épen a vádnak ezt az erkölcsileg olyan klasszikus ta­nuját, Döhmel Frigyest idézte, nem tudtam másra támaszkodni, mint a nemzetgyűlés men­telmi bizottsága többségének jelentésére. Ebből a jelentésből épen eléggé kiviláglik, hogy mi tör­tént itt az u. n. Ulain-ügyben. T. Nemzetgyűlés! Azt olvasom a jelentés címében, hogy »tettenkapás«. Hát a »kapást« azt koncedálom, minister ur, nem is egyszer, hanem háromszor egymásután, de a »tetten «-t nem. Ez nem tettenkapás, ez ismét »háromkapás«, minis­ter ur. Rassay Károly: Igen, három: Szemere, Bo­bula és Ulain! Stimmel! (Derültség.) évi november hó 28-mi, szerdán. Lendvai István: Én a tettenkapást nem ugy képzelem el, hogy valakit otthon, a lakásán, reg­gelizésen, mosakodáson, vagy nem tudom mi egyéb ilyen államcsínyen kapnak rajta és aztán veszik őrizetbe. A mentelmi bizottságnak ez a többségi jelen­tése azt mondja, (olvassa): »A kir. főügyészség­átiratához csatolt kir. ügyészi inditvány stb. megkeresés szerint alapos a gyanú, hogy dr. Ulain Ferenc a folyó év folyamán Bebula Titusz, dr. Szemere Béla, valamint több társukkal együtt szövetséget hozott létre, melynek célja az volt, hogy a magyar kormányt részben az országban összegyűjtött fegyveres erőkkel, részben külföldi forradalmi szervezet által nyújtandó fegyveres segítséggel megdöntse, annak tagjait és más poli­tikai, valamint magánszemélyeket túszok gyanánt elfogjon és a zsidó polgárok ellen erőszakot kö­vessen el.« Berki Gyula: Bajor terroristákkal! Lendvai István: Én most is azt kérdezem, T. Nemzetgyűlés, ki az a Döhmel Frigyes, hogyan «és honnan ismerik az urak, miféle erkölcsi kvali­tásai vannak? Erdélyi Aladár: A barátairól kell megítélni! (Zaj. Elnök csenget.) Lendvai István: Ezzel ellentétben ismerem Ulain Ferenc képviselőtársamat. Nem egyszer jártam vele künn a vidéken, nem egyszer hallot­tam őt felszólalni épen az itt érintett zsidókér­désben. Ő mindig, magánérintkezésben és beszél­getésben épugy, mint a nagy nyilvánosság előtt állandóan hangoztatta, hirdette, sokszor talán túlzó, vérmes és fantasztikus antiszemitáknak visszatetsző módon, hogy a zsidókérdés nem érzelmi kérdés, a zsidókérdés nem gyűlölet vagy szeretet kérdése, hanem egyszerűen hatalmi kérdés. Rassay Károly: Üzleti kérdés! Lendvai István: A zsidó faj túltengése ellen ő épugy harcol, mint ahogy harcolna legális eszközökkel akkor, ha a keresztény felekezetek közül bármelyik, akár a derék magyaroknak született katholikusok, akár a derék magyarok­nak született protestánsok bármelyike olyan ha­talmi túltengésre tenne szert, mely ellen méltán felszólalhatna egy másik, ugyancsak magyar származású felekezetnek tábora. Rassay Károly: Egészen szép dolog, vallásuk szerint mérlegelni az embereket. Ideális Pro­gramm ! Lendvai István : Azt olvasom, hogy külföldi forradalmi szervezetekről van szó, azután olva­som, hogy bajor forradalmi szervezetekről van szó. Később azután kiderül, hogy Hitler Adolf­ról és Ludendorff tábornokról van állítólag szó. Hát engedjen meg a t. Nemzetgyűlés, de azokat az esetleges szervezeteket, amelyek odakünn épen a monarchia visszaállításáért egy forradalmi berlini kormány ellen harcolnak, forradalmi szer­vezeteknek nevezni épugy nem lehet, mint ahogy nem lehetett forradalmi szervezeteknek nevezni azokat a szervezeteket 1919-ben, a kommunizmus idején, amely ellenforradalmi szervezeteknek se­gítségét annyira igénybevette épen a jelenleg uralkodó, hatalmon levő ministerelnök ur, me­lyeknek hátán úrrá lett s melyeknek segítségével a törvényes rendet Magyarországon visszaállí­totta. Rassay Károly : Szóval Kahr is forradalmi kormány, mert szembe mert szálni Hitlerrel. Sándor Pál : Az már az őrültekházában van, majd jönnek utána mások ! Lendvai István : Azt mondja továbbá a je­lentés, hogy »az elhatározott terv keresztülvite­lének érdekében fel akartak használni egy náluk önként jelentkezett Döhmel Frigyes nevű, ide-

Next

/
Oldalképek
Tartalom