Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.

Ülésnapok - 1922-188

A nemzetgyűlés 188. illése 1923. évi október hó 15-én, hétfőn. 5 Farkas István : Erre kell a kölesön ! Spiclik kitartására 1 Peyer Károly : Erre megálltam és felelősségre vontam őket; kérdeztem, hogy kicsodák, s azt a választ kaptam, hogy államrendőrségi detektívek, arra a kérdésemre azonban, hogy kinek utasítására történik az én megfigyelésem, a két detektív a választ megtagadta. Én mindjárt ott a leghatározottabban tiltakoztam az ellen, hogy engem kövessenek, amire ez a két egyén el is távozott, ezek nem jöttek többé utánam, ellenben átadták helyüket két másik detektivnek. Propper Sándor : Vannak elegen ! Erre van pénz ! Peyer Károly : Ahogyan én megfigyelhettem, körű] belül 8—10 detektív volt ott... (Felkiáltások jobbfelől : Irtózatos sérelem !) Rassay Károly : Igen, egy képviselőre nézve nagy sérelem. (Zaj. Elnök csenget.) Peyer Károly :. . . akik engem állandóan figyeltek s egyik a másikának adva át, elkísértek egészen addig, mig a perecesi rendőrkapitányság hivatalos helyiségébe mentein, ahol valami elintézni való ügyem volt. T. Nemzetgyűlés ! Mindebből én azt látom, hogy képviselői működésemben és szabad mozgásomban akadályozva vagyok, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) mert senkinek nincs joga engem megfigyelni, hogy hova megyek vagy mit teszek és senkinek nincs joga az ilyen megfigyelésre parancsot adni. (Zaj jobbfelől.) Kérem tehát, hogy ezen bejelentésemet a mentelmi bizottsághoz átteni és az esetet megvizsgáltatni méltóztassék. A másik mentelmi jog sérelmem a tegnapi napon történt. Klárik Ferenc képviselőtársam salgótarjáni választókerületének Lapujtő községében beszámolót tartott, amelyen én is megjelentem. A községben összegyűltek előtt Klárik képviselőtársam elmondotta beszámolóját s utána én kívántam a jelenlévőkhöz egypár szót szólani, mire azonban a községi jegyző semmi indokra vagy felsőbb Írásbeli utasításra sem hivatkozva egyszerűen közölte velem, hogy szóbeli utasítása van arra, hogy felszólalásomat akadályozza meg. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ez a szólásszabadság ?) Meg kell jegyeznem, hogy a gyűlés szabályszerűen be volt ugyan jelentve, de a gyűlés megtarthatására vonatkozólag a főszolgabíró egészen a gyűlés napjáig végzést nem adott, ilyen végzést a jegyző sem kapott, tehát nem is lehetett szó ilyen kikötésről. Már most az történt, hogy én a jegyző felhívása ellenére is ragaszkodtam ahhoz, hogy jogom van felszólalni, mire a községi jegyző a jelenlévő négy csendőrhöz fordult azzal a meghagyással, hogy oszlassák szét a tömeget. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A csendőrök nyomban lekapták vállukról a fegyvert és kezükben tartották. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Óriási zúgolódás keletkezett erre a jelenlevők között... Pikler Emil: Kölcsönt előkészítő atmoszféra! (Zaj.) Peyer Károly: .. . mire a csendőrök a fegyvert lövésre készen_ a tömeg felé irányították. (Nagy zaj balfelöl.) Én az asztalról — magasabban állva — rászóltam az egyik csendőrre, hogy tegye el azt a fegyvert, mert arra semmi szükség sincs, hogy azzal izgassa a tömeget, ám erre a velem szemben,^ de tőlem egy kissé jobbra álló csendőr provokálóan felemelte a fegyvert és most már reám célzott. (Nagy zaj a szélsőbalololdalon.) Propper Sándor: Hallatlan gazság! Peyer Károly: Mindezek az események óriási felháborodást váltottak ki a tömegből és igazán csak hajszálon múlott, hogy vérengzéssé nem fajult ennek a jegyzőnek törvénytelensége. Propper Sándor: Gazsága! És ezen mosolyognak! Ez a maguk konszolidációja! Peyer Károly : Végre ő maga is érezte, hogy eljárása könnyen végzetes következményeket vonhat maga után s ezért megengedte, hogy a beszámoló gyűlésen felszólalhassak. (Felkiáltások a középeit : Nahát !) Bocsánatot kérek, vagy volt törvényes alap arra, hogy ne engedje meg felszólalásomat, s akkor nem lett volna szabad megengednie, hogy beszéljek ; vagy pedig nein volt ; de ebben az esetben törvényellenes volt előző eljárása, amit velem szemben követett. (Ugy van ! a baloldalon.) Általában azt tapasztaljuk, hogy a salgótarjáni járásban a főszolgabíró utasítására... Elnök (csenget) : Kérnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék kizárólag mentelmi joga megsértésének bejelentésére szorítkozni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Arról beszél !) Klárik Ferenc: Ezzel indokolja! Peyer Károly: Csak illusztrálni kívánom, hogy Salgótarjánban nem ez az első eset, s az elmondottak alapján kérem, hogy bejelentésemet a mentelmi bizottsághoz utasítani s ezt az esetet is megvizsgáltatni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A bejelentés felett vitának helye nem lévén, a képviselő ur által bejelentett mindkét mentelmi eset a házszabályok 188. §-a értelmében kiadatik a mentelmi bizottságnak. Következnék most a további teendők iránti intézkedés. A ministerelnök ur kíván nyilatkozni. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt napirendünkre áttérnénk, indíttatva érzem magamat, hogy röviden beszámoljak azon tárgyalásokról, amelyeket Genfben, a magyar kölcsön érdekében folytattunk. Én attól félek, hogy felvilágosításaim és bejelentéseim talán nem fogják t képviselőtársaimat teljesen kielégíteni, mert hiszen a megjelent különböző kommünikéken túlmenő nyilatkozatokat ebben a tárgyban és e percben alig tehetek. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatnak tudui, a tavasz folyamán a pénzügyminister úrral Parisban, Londonban és Kómában tárgyalásokat folytattunk és a reparációs komisszió előtt is megjelentünk abból a célból, hogy a magyar kölcsön ügyét megindítsuk. Abban az időben a reparációs komisszió hozott egy határozatot, ez azonban a mi szempontunkból nem volt teljesen kielégítő, mert bár elvileg hozzájárult a zálogjogok felfüggesztéséhez adott esetben, kimondotta azonban egyúttal azt is, hogy a felveendő kölcsönből bizonyos rész reparációkra fentartatik és hogy a kölcsönügy, valamint a pénzügyi terv kidolgozását a reparációs komisszió kell hogy kezében tartsa. Ez annyiban nem volt kielégítő, — amint azt már annak idején itt a Házban bejelentettem, — hogy ilyen kikötések mellett de facto kölcsön felvehető nem volt, tekintettel a pénzügyi körök felfogására, illetőleg arra a meggyőződésre, hogy ilyen esetben Magyarország kölesönt nem kaphat. Ennek a nehézségnek eltávolítása és megszüntetése érdekében mentem ki a külügyminister úrral - s a pénzügyminister ur is részt vett a tárgyalások elején — Genfbe, felhasználva a népszövetség ottani ülésszakát, hogy az illetékes faktorokkal érintkezést keressek. Azt hiszem, hogy az elvi akadályokat sikerült elhárítanunk a kölcsön útjából, mert hiszen a számottevő faktorokkal megállapítottuk, hogy megfelelő pénzügyi terv és megfelelő kölcsönterv kidolgozása alapján a reparációs komisszió, illetőleg az illetékes hatalmak annak idején hajlandók lennének hozzájárulni ahhoz, hogy a reparációs komisszió olyan