Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-193
10$ A nemzetgyűlés 193. ütése 1923. kezdés* előtt a nemzetgyűlésnek hazafiúi és erkölcsi kötelessége letárgyalni és elfogadni. (Halijuk ! balfelöl.) Még a múlt év december hó 22-én beterjesztett a kultuszminister ur egy törvényjavaslatot Petőfi Sándor emlékének törvénybeiktatásáról. (Uffy ran! half elöl és a szélsőbaloldalon.) Pekár Gyula : Elég botrány, hogy nem tárgyaltaik le ! .Szakács Andor : Idestova egy esztendeje lesz, hogy ezt a törvényjavaslatot a kultuszminiszter ur beterjesztette. (Felkiáltások balfelöl : Lejár a Petőfi-esztendő !) Propper Sándor : Megelégesznek Pékárral, nem kell Petőfi ! (Mozgás jobb felől és a középen. Elnök csenget.) Barla-Szabó József : Nagyon szellemes ! Nagy a szellemesség 1 ! Szakács Andor : Ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága ennek az évnek január 31-ike napján letárgyalta és a saját jelentésével együtt a nemzetgyűlés elé beterjesztette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Január ;il-ike óta sok munkanapot eltöltöttünk együtt... Szilágyi Lajos: Még többet külön! Szakács Andor: ... és sok szünnapot eltöltöttünk külön-külön. — Indítványoztuk is egy alkalommal, a nemzet nagy emlékünnepének küszöbén, március 15-ike előtt, innen az ellenzék oldaláról — én is egyik indítványozó voltam — hogy ezen a napon vegyük elő ezt a törvényjavaslatot, mert ez volna a legmegfelelőbb és a legméltóbb Petőfi szelleméhez és emlékéhez. Akkor, nem tudom mi okból, ezt az indítványunkat nem fogadták el. Most pedig az a helyzet állott, elő, bogy ha az elnök ur napirendi indítványa szerint kedden megkezdjük a mentelmi ügy tárgyalását, azután rátérünk a kormány érdemleges, halaszthatatlan, sürgős programmjának teljesítésére, akkor ennek a törvényjavaslatnak ebben az esztendőben való elintézésére nekünk már időnk nem marad. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már pedig elképzelhetetlen dolog, hogy a Petőfi születésének százéves évfordulójáról szóló törvényjavaslatot a t. Nemzetgyűlés ne abban az esztendőben intézze el, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ugy ran! Hallatlan!) amely esztendőben ezt a nagy emléknapunkat nemcsak Magyarországon, de lehet mondani, hogy világszerte — a kultúra közösségénél fogva és a költészet előtt való meghajlásból — mindenütt megünnepelték. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán: Az Írókat elitélik! Szakács Andor: Csak a magyar törvényhozás lenne esetleg hivatott... (Zaj a szélsőbal o 1dalon. Elnök esem get.) Nagy Ernő: A Szabó Dezső kisujja többet ér, mint az egész Petőfi-társaság! (Mozgás jobbfelöl és a középen. Felkiáltások és taps a bal- és a szélsőbaloldalon: Éljen Szabó Dezső!) Fekete Lajos: ízléstelen személyeskedés! (Zaj.) Elnök (csenget) : Nagy Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pékár Gyula : Többet tettem Petőfi dicsőségének és az ő révén a magyar dicsőségnek a föld kerekségén való körülhordozásával, mint önök az önök szájaskodásával. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől és a középén. Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Rothenstein Mór : Elég, hogy Pékár Parisban volt ! (Zaj.) Elnök : Rothenstein Mór képviselő urat éri november hó 23-án, pénteken. figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólani í (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! Propper Sándor : Törpe utódok ! Szellemre törpe ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Tessék folytatni, képviselő ur ! Szakács Andor: Én abban a szerény véleményben vagyok, hogy ezt a törvényjavaslatot, amellyel a kormány a maga részéről már eleget tett Petőfi halhatatlan emlékének azzal, hogy ide beterjesztette, a nemzetgyűlésnek még ebben az esztendőben múlhatatlanul 'le kell tárgyalnia. Még pedig le kell tárgyalnunk az érdemleges programm megkezdése előtt, mert különben nagyfontosságú állami érdekek megsértése nélkül ebben az évben már szőnyegre nem kerülhetne. Ezeknek az indokoknak az előrebocsátása után azt a napirendi indítványt terjesztem elő, méltóztassék elhatározni, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, szombaton délelőtt 10 órakor tartsa . . . (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső : Ha el akarjuk kerülni az ex-lex-et, dolgozzunk ! Szakács Andor : ... s ezt az ülést szentelje a Ház a nemzet legnagyobb költője halhatatlan emlékének . . . (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy Ernő : A köztársaság lírikusának ! Szakács Andor : ... tárgyaljuk le a kormánynak ezt a törvényjavaslatát a holnapi ülésen és ugyanakkor módunkban lesz azután a további napirendről olyan értelemben határozni, hogy tekintettel a teljesitendő igen nagy feladatokra, ne kedden, hanem hétfőn folytassuk üléseinket s tanácskozásainkat, az elnök ur által javasolt napirenddel. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Pakots József képviselő urat illeti a szó ! (Zaj.) Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Szakács Andor t. képviselőtársam napirendi indítványához a magam részéről szintén hozzászólni kívánok. Mélyen átérzem azokat az erkölcsi indokokat, amelyek őt ez indítványa megtételénél vezették, hogy t. i. lehetetlen elmúlnia ennek az esztendőnek anélkül, hogy a. nemzetgyűlés Petőfi halhatatlan szellemének emlékét törvénybe ne iktassa. Pékár Gyula igen t. képviselőtársam!, mint ennek a törvényjavaslatnak előadója, kétségkívül egészen rosszul érzi magát, hogy ő, aki Petőfi kultuszának egyik erős és hivatott ébresztője és ápolója a magyar irodalmi világban, (Felkiáltások jobbfelől : Inkább, mint Nagy Ernő!) még nem jutott abba a helyzetbe, hogy ezt a törvényjavaslatot itt képviselhesse, mint ennek a bizottságnak az elnöke. Merem állítani, hogy a kultuszminister urnák ez egy elintézetlen ügye a többi között. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Rothenstein Mór : Fontosabb a sógorság ! Pakots József : Mégis lehetetlen, hogy mi ilyen szent dolgokkal, mint Petőfi emlékének megörökítése, ilyen könnyelműen foglalkozzunk, hogy egy közömbös gesztussal, egy törvényjavaslattal elintézzük, anélkül, hogy komolyan le is tárgyalnók. Ha már olyan szomorú időket élünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy szép. nemes, nagy, eszményi gondolatokkal foglalkozzunk a •nemzetgyűlésen, haiiem keserű, köznapi dolgokról és életproblémákról kell napról-napra tárgyalnunk, legalább ragadjuk >meg azokat a kivételes alkalmakat, amelyeket bizonyos dátu-