Nemzetgyűlési napló, 1922. XVII. kötet • 1923. október 15. - 1923. december 12.
Ülésnapok - 1922-193
A nemzetgyűlés 193. ülése 1923. évi november hó 23-án, péntekem. í&0 niok kényszerűének ránk, hogy lelkünk eszményi magasságokba emelkedjék fel. .Ennek a nemzetgyűlésnek lelki hangulata is kétségkívül megvan ahhoz, hogy Petőfi szelleme előtt méltóképen hódoljon. Énen ezért tisztelettel kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék Szakács Andor t. képviselőtársam napirendi inditványát macáévá tenni, a Ház pedig: járuljon hozzá ennek az indítványnak elfogadásához. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Pekár Gyula képviselő: urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Pekár Gyula: T. Nemzetgyűlés! Én is teljesen át vagyok hatva ezektől az eszméktől és amint más helyeken is, mindenütt a világon, képviseltem Petőfi halhatatlanságát a Petőfitársaság- révén Rothenstein Mór : Különösen Parisban Î (Zaj.) Pekár Gyula : ... ugy most is, amikor arról van szó, hogy a magyar nemzet Petőfi emlékét törvénybe iktassa, teljesen azon a nézeten vagyok én is. hogy azt a törvényjavaslatot, amely ehhez a centennáriális évhez van kötve, ebben az esztendőben kell letárgyalni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tehát hozzájárulok az elnök ur napirendi indítványához azzal, hogy a Petőfi emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot ebbe illesszük bele (Helyeslés.) Elnök : Kivan még- valaki szólni ? Horváth Zoltán : Halljuk Nagyatádit ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Halljuk a kormány álláspontját ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Hogy a szombati és hétfői napokon ne legyen ülés, a magam részéről belemegyek ebbe azért, mert a földreformnovella is ki van tűzve a legközelebbi ülés tárgyává s nekem már volt esetem arra, hog-y amikor eg*y törvényjavaslatot rögtön tárgyaltatni akartam, ez ellen az volt a kifogás, hogy a képviselő uraknak a törvényjavaslat kiosztása után még nem volt idejük arra, hogy a törvényjavaslatot áttanulmányozhassák és igy nincs helye a kitűzésnek. A földreformnovella törvényjavaslatot ma a képviselő urak között kiosztották, tehát a keddi tárgyalásra a képviselő uraknak módjukban lesz ezt elolvasni és a vitához hozzákészülni. Arra vonatkozólag, amit most Szakács Andor t. képviselőtársam inditványa vetett a vitába, azt hiszem, minden magyar ember egyetért abban, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) hogy ezt a törvényjavaslatot már régebben le kellett volna tárgyalni. Szilágyi Lajos : Féltek a felszólalásoktól ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: I)e engedelmet kérek, igy, úgyszólván belökni ezt az indítványt a vitába talán még sem lehet. Horváth Zoltán: De letelik az esztendő! (Zaj.^Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: En egészen őszintén beszélek. A képviselőház tárg ya i4 sainak irányítására, ugyebár, a kormány e s a ministerelnök ur van elsősorban hivatva, az elnökséggel. Már most, ha megállapodtunk bizonyos tervszerű dolgokban, hogy milyen törvényjavaslatokat tüzzöu ki a ministerelnök ur és a képviselőház elnöksége, nehéz azokat, csak ugy, ötletszerűen, hirtelen megváltoztatni. (Zaj.) Ha ez a törvényjavaslat az én törvényjavaslatom volna, akkor jtudnék a magam nevében nyilatkozni, hogy képes vagyok-e arra, hogy holnap letárgyaljuk. De ez a törvényjavaslat nem az enyém. Szilágyi Lajos: Szolidáris vele! Rupert Rezső: A kormányt képviseli! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem tudhatom megállapítani ebben a pillanatban, hogy a kultuszminister ur itthon van-e, vagy képes-e holnap ezt a törvényjavaslatot képviselni, amelyet neki kell képviselnie. Nem vagyok ebben a helyzetben és nem vállalhatok kötelezettséget olyan dologra, amit esetleg nem tudok beváltani. (Ugy van! ügy van ! jobbfelől.) Azt tehát, hogy azt óhajtom, hogy az elnöki napirend fogadtassék el, ne méltóztassék ugy magyarázni, hogy nem értek egyet Szakács Andor t. képviselőtársam felszólalásával. Teljesen egyetértek vele és ha a képviselőház kívánja, abba is hajlandó vagyok belemenni, hogy ez a törvényjavaslat még a novella előtt tárgyaltassék, amelyet pedig én mindig siettetni akartam. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Holnap tárgyaljuk !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Újra ki kell jelentenem, hogy nem vállalhatok felelősséget egy jelen nem lévő ministertársamért ... Szilágyi Lajos : Szolidáris vele ! Barthos Andor : Mi köze ennek a szolidaritáshoz 1 Elnök: Csendet kérek! •;..•.. . Horváth Zoltán : Nagyatádi most az egész kormány nevében beszél ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A kormány nevében beszélek, ámde amikor a kormány megalkotta a munkaprogrammot és az az illető minister, aki nincs itt. esetleg annak a munkaprogrammnak az alapján vidékre utazott, én nem tudom őt előteremteni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Én magamért helyt állok, de ministertársaimat nem tudom előteremteni. Miután tehát nem vagyok abban n helyzetben, hogy a kultuszminister úrért felelősséget vállalhassak, hogy holnap ideülhet, a magam részéről nem fogadhatom el azt az indítványt, hogy ezt a törvényjavaslatot holnap tárgyaljuk. Mondom, nem vagyok ellene, hogy tárgyaljuk akármikor, akármilyen formában, de ebben a pillanatban nem tudom vállalni a felelősséget. Kérem az elnöki napirend elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Szakács Andor : Szabad szót kérnem ? (Felkiáltások a jobboldalon : Nem lehet ! Eláll ! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólani? Szakács Andor : Félreértett szavaim helyreigazítása címén. Elnök: A szó a képviselő urat megilleti. Szakács Andor : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A földmivelésügyi minister ur nyilatkozatából az én indítványomnak olyan szinezete állapitható meg, mint hogyha az ellentétben volna azzal a munkaprogrammal, amelyet tegnap előttünk a ministerelnök ur itt ismertetett. Épenségg'd nem. Mivel azonban mindnyájunk figyelmét elkerülte, hogy egy rendkívül komoly és semmiképen sem negligálható erkölcsi kötelesség hárul erre a nemzetgyűlésre, amelyet a dolog természete szerint még ebben az esztendőben kell elintézni és én ezt a mulasztásunkat észrevettem, — mert a Ház irományait, amiket kikézbe-
