Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
90 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. madtatván, azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. À második bekezdéssel szemben Propper Sándor képviselő ur indítványt tett, melyben az utolsó bét sornak törlését követeli. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a második bekezdést változatlanul fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Propper képviselő ur törlési inditványa tehát elvettetett. A 3—6. bekezdések meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Propper képviselő ur a szakaszhoz uj hetedik bekezdést inditványozott. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Propper képviselő ur indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Az indítvány nem fogadtatott el. Következik a 7. §. Perlaki György jegyző (olvassa a 7. §-t): Gaal Gaston! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés s Már az általános vitában rámutattam arra, hogy azok közé a szakaszok közé, amelyeket ebben a javaslatban a magam részéről el nem fogadhatok, a 7. § is tartozik, amely a gazdaközönségnek ujabb, szerintem teljesen céltalan és teljesen hiábavaló megterheltetését jelenti. Méltóztatnak rá emlékezni, hogy már rég időtől fogva indult meg a harc a mezőgazdasági kamarák felállítása tekintetében. A mezőgazdasági érdekképviseletek hivatalos része, különösen az OMGE, élén boldogult Bubinek Gyulával, aki később földmivelésügyi minister lett, már évtizedekkel ezelőtt kardoskodott a mezőgazdasági kamarák felállítása mellett, maga azonban a tulajdonképeni érdekeltség, a gazdaközönség zöme, amely az OMGEben és a vidéki gazdasági egyesületekben is a kérdést tárgyalta, állandóan leszavazta ezt a törekvést és minden egyes alkalommal kijelentette, hogy neki pedig ilyen további szervekre szüksége nincs, miután a gazdasági egyesületek megvannak, azoknak fentartása is elég költségébe kerül a gazdatársadalomnak, azok régiek, azoknak hagyományaik vannak, azok a gazdaközönséggel össze vannak forrva, és ha a gazdaegyesülés terén valami javítani való van, inkább a régieket, a meglévőket kell fejleszteni, nem pedig uj, tökéletesen haszontalan és tökéletesen céltalan olyan intézményt felállítani, melynek gyakorlati eredményét, praktikus voltát a gazdaközönség átlátni nem tudja. Ebben a törekvésben mindannyian csak azt láttuk, hogy itt ujabb alkalom nyilik arra, hogy ujabb állásokat lehessen szervezni és hogy bizonyos körök megint ujabb helyeken helyezkedhessenek el, természetesen a gazdaközönség költségére. Annak ellenére, hogy az ország gazdaközönségéuek közvéleménye mindig ezen az állásponton volt és egyetlen egy határozatot sem tudtak hozatni a gazdaközönséggel, amely kimondta volna a mezőgazdasági kamarák szükséges, kívánatos voltát, amikor boldogult Rubinek Gyula OMGE igazgatójából földmivelésügyi ministerré lett, felhasználta ezt az alkalmat és az akkor kezébe kapott hatalmat — politikai hatalmat értek — arra, hogy ezt a régi kedvenc ideáját valóra váltsa, megvalósitsa. Magában a nemzetgyűlésben is meglehetősen nagy ellenzéke volt a mezőgazdasági kamarákról beadott törvényjavaslatnak, azonban a már ismert recipe szerint, természetesen a többségi párt vezérei közé tartozván, mégis sikerült neki a többséget biztosítania és magát a javaslatot elfogadtatni, megszavaztatni. Azóta ezen törvény alapján intézménnyé vált a mezőgazdasági kamara, mely azonban szerintem abszolúte nem képes szolgálni azt a célt, amelyet tulajdonképen szolgálnia kellene, mert a helyzet homlokegyenest ellenkező a mezőgazdasági és ipari kamaráknál. Hogy az ipari és kereskedelmi kamarák olyan szép, olyan intenzív munkát tudnak végezni saját szakmájuk érdekében, ennek meg van az a magyarázata, hogy egy füttyentésre össze lehet őket hívni, tagjai mind egy városban laknak, azoknak összejövetele egy telefonüzenettel fél órán belül biztositható, ugy hogy saját szakmájuknak, a kereskedőknek ós iparosoknak az érdekeit természetesen intenziven tudják szolgálni és ennélfogva az az áldozat, amelyet az ipar és a kereskedelem saját kamaráira fordít, bőven megtérül abban a nagy gazdasági szolgálatban, amelyet ezek a kamarák a hozzájuk tartozó érdekeltségnek tényleg nyújthatnak. Mi azonban a helyzet a mezőgazdasági kamaráknál? Egy-egy mezőgazdasági kamarába 4—5 vármegye gazdaközönsége van összevonva. PL : én a somogymegyei kamarához tartozom. A mi székhelyünk Kaposvár és kijelentem, hogy még ha tagja volnék is a kamarának, nem mennék be a kamarai ülésekre, mert az nekem legalább másfél napot jelent, hogy Kaposváron megforduljak, ahol emellett hotelban szobát is kellene vennem, ugy hogy ez az egyszerű kis beutazás többezer korona olyan költséget jelentene reám nézve, amelyet csak azért, hogy egy kamarai ülésen résztvehessek, nem volnék hajlandó áldozni. Pedig én talán birnám is. De méltóztassék venni a kamarának szegényebb, kisebb vagyonú tagjait, hiszen annak munkástagjai is vannak. Méltóztassanak elképzelni, micsoda kamarai életet élhet ilyen intézmény, amelynek megközelítése is ilyen nehézségekbe ütközik, mely nehézségeknek a kamarák tagjainak legnagyobb része nem teszi ki magát. Rupert Rezső: Tiszta ideális intézmény! Gr. Hoyos Miksa (közbeszól). Gaal Gaston : A t. képviselő urnák módja lesz a kamarákat megvédelmezni külön felszólalásban. Tisztelettel kérem azonban, szíveskedjék engem beszédemben nem zavarni. A kamarák élete abban nyilvánul meg, hogy a Kaposvár környéki falvakban lévő kamarai
