Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. 91 tagok természetesen bemennek, mert ezekre nézve ez nem jár nagy áldozattal és mint méltóztattak hallani, napidíjat is kapván, költségeiknek egyrésze is megtérül. Azonkívül jól is esik egy kis szórakozásra bemenni a városba. A kamara azon tagjaik azonban, akik messze vidékről valók, akiknek bemenetele több napot venne igénybe, — nem is beszélve a baranyai vagy tolnamegyeiekről — még Somogyból is, ahonnan még jó vonatösszeköttetésünk sincs, a kamarai tagok a kamarai életben jóformán semmi részt nem vesznek. Ellenben nagyon jó ez az intézmény arra, hogy egyesek állásokban helyezkedjenek el. Nem régen kaptam meg a »Kamarai Értesítőt«, s ha nem csalódom, az alsó dunántúli kamara valami 8 — 10 tagból álló hivatali személyzetet foglalkoztat. Most már minden kamara bocsát ki ilyen lapokat. Azt kérdezem én, hogy amikor a meglévő nyomtatványokat sem tudjuk alimentálni, hogy amikor meglévő mezőgazdasági szaklapjaink, amelyek múlttal birnak és megfelelő emberek, tudósok szerkesztése alatt állanak, sem birnak reuzálni, mert nem birják pénzzel azt a rettenetes költséget, amelybe az előállítás kerül, mi szükség van most ilyen lapokra, amelyek 16 oldalon jelennek meg, gondolom havonta, mert nincs ráirva, hogyan jelenik meg. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiügyi minister : Eá van irva ! Gaal Gaston : Előfizetési dija csonka évre 700 korona, egyes szám ára pedig 100 korona. Hát hogy mi szükség van erre, azt majd megmagyarázom. Az a szükség van rá, mert ennek az újságnak a kiadója a kamara, vagyis az újság költségeit és rizikóját a kamara viseli. Azután, akik ebbe az újságba cikkeket irnak, azoknak tiszteletdiját viseli a kamara. Mert hogy olyan bolond ember akadjon az országban kettő is, aki erre a lapra előfizet, az kétségbe merem vonni. Ma minden kamarának van már ilyen hivatalos lapja, ami megint semmi másra nem jó, mint arra, hogy a kamarában jól elhelyezkedett tisztikar mellékdotációját képezze. Dénes István : Ujabb bürokrácia : Rupert Rezső: Tiszta luxus! Gaal Gaston : Hogy micsoda nivóju cikkek jelennek meg ezekben a lapokban, annak bemutatására csak egyet olvasok fel, egy rövid ismertetést. Mert ha még tanulhatna valamit az ember belőlük, azt mondanám, hogy talán megéri a nagy áldozatot, de méltóztassanak csak meghallgatni a következő kis tanulságos cikk egy pár mondatát és ha majd meghallgatták, kérem, világosítsanak fel arról, hogy kinek volt erre a cikkre szüksége. A cikk cime : »Kamaránk kincsei«, szól pedig a következőképen (olvassa) : »Kamaránk talán leggazdagabb gazdasági javakban, olyan értékekben, kincsekben, melyek közül nem egy ma már világmárka. « Mikor ezt KAPLŐ XYL a bevezető pár sort olvastam, azt hittem, hogy ez a cikk fel fogja világosítani a kisgazdaközönséget arról, melyek azok a mezőgazdasági termékek, amelyekkel érdemes foglalkozni, melyeket érdemes intenziven művelni és amelyeknek mint világmárkának művelésével legjobban értékesíthetik gazdasági tudásukat. De mi következik ezután ? Méltóztassék meghallgatni (olvassa) : »Csak egy párról teszünk e szűk cikk keretében említést. Itt van mindjárt maga a hirös város Kecskemét. Itt van még Nagykőrös, itt van Cegléd, itt van Okécske, meg a Tisza, a Maros és tudja az ördög micsoda világmárkák, amit itt kamarai pénzen nyomatnak ki a tanulatlanok okulására. Rupert Rezső: Sok a pénzünk! Gaal Gaston : En, aki igazán sohasem sajnáltam a költségeket semmi néven nevezendő olyan befektetéstől, amely produktiv és semmiféle ilyen kiadást magam sem szoktam megspórolni és az államot sem óvom ilyenektől, igazán nem tartom helyesnek, hogy ilyen intézményeket tartson fenn ez a nyomorult, tönkrement ország és olyan intézményekért adóztassuk meg a magyar gazdaközönséget, amelyeknek semmi néven nevezendő gazdasági jelentőségét nem látom. Nagyon nehéz lesz nekünk ennek ellenkezőjét bebizonyítani, azt tőlem ne is kívánja senki. De ha már megcsináltuk ezt az intézményt, hát jól van, éljen, ameddig él, megfizetjük azt az adót, amennyit eddig kivetettek ránk, holdankint 80 fillért. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt 22 millió holdra kiszámítani, az majdnem 22 millió korona. Rupert Rezső: Semmiért! Peidl Gyula: Mennyi az ma, a 0*03-as alapon ! Gaal Gaston : Most a törvényjavaslat 7. §-a a kamarai illetéket miért, miért nem, talán ezek a kis lapok is valami szerepet játszanak benne, a kétszeresére kívánja felemelni. Mondom, hogyha már egyszer él a kamara, ne üssük agyon, idővel talán kifejlődik és eljön majd az ideje annak, amikor azt mondhatjuk rá, megéri azt az áldozatot, amit érte hoztunk, de hogy az egész produkciója abból álljon, hogy alig egy évi fennállása után már dupla tarifáért jöjjön és jöjjön azért, hogy duplán adózzunk ennek az intézménynek fentartásáért, erre a célra én a magam részéről egyetlenegy gazda fillért sem vagyok hajlandó áldozni. Tisztelettel kérem méltóztassék a t. Nemzetgyűlésnek a 7. §-ra vonatkozólag azt az indítványomat elfogadni, hogy a törvényjavaslatból ez a szakasz töröltessék. Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Haller István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Szabó István (nagyatádi) földmívelésügyí minister : Előbb vákiszolni szeretnék a most elhangzott beszédre. 13