Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

86 A nemzetgyűlés 172. illése 1923. évî augusztus hó 11-én, szombaton. is ezen a téren egyformán kell intézkedni a magánjogi követelésekre vonatkozólag benyújtott javaslatban felállított alapelvvel, amely eltér ettől, és amely tartalmazza annak meghatározását, hogy a késedelmes fizető a késedelem minémüségét, tehát aszerint, hogy a késedelem vétkes vagy nem vétkes, megfelelő pótlékot fizessen, amelyet a törvénytervezet kártérítésnek nevez. Nem látom be azt, hogy miért kell a kincstárt, mint hitelezőt, kedvezményben részesíteni, mikor mindazok, akiknek a kincstár adós, tudvalevőleg évek óta sokat vesztettek, mert minden tekintetben legrosszabb fizető a kincstár, és a késedelemből felmerült károkért csak a normális értékben szokott felelős lenni; nem látom ebben a javaslatban keresztül vive azt az igazságot, hogy amiként mérünk az egyik oldalon, ugyanúgy kell mérnünk a másik oldalon is. Az igazság azt kívánja, de azt hiszem, hogy a t. pénzügy minister ur ebbe egyáltalán nem hajlandó belemenni. Figyelmébe ajánlom azonban a t. Nemzetgyűlésnek, hogy mielőtt ilyen kardinális kérdésben gyorsan határozna, tegye megfontolás tárgyává, hogy nem lehetne-e az igazságnak és a gyakorlati céloknak inkább megfelelően ezt szabályozni. Elnök : Kíván-e valaki szólni ? Gaal Gaston : Az egész szakaszt tárgyaljuk? Elnök : Igen, az egész szakaszt olvasta fel a jegyző ur. Gaal Gaston : Akkor én is kérek szót. Elnök : A szó a képviselő urat megilleti. Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! E szakasz elbírálásánál nem kívánok semmit ahhoz hozzátenni, amit Farkas Tibor t. képviselőtársam előadott, akinek okfejtéseit legnagyobb részben osztom és magam is aggodalommal vagyok eltelve bizonyos eshetőségekre nézve, amelyek e szakasz rideg alkalmazása esetén kétségtelenül beállhatnak. Különösen fontosnak tartom az e szakasz harmadik pontjában foglalt rendelkezést, amely a reparációt a legmerevebben kizárja, amikor a törvény kvázi megtiltja a törvényt végrehajtó kormányzatnak az adópótléknak méltányosságból való leszállítását vagy elengedését. Méltóztassanak egy olyan esetet felvenni, amikor valaki egy örökösödésből kifolyólag a rá kivetendő irtózatos illetékeket teljesen képtelen, kivált a mai nehéz viszonyok között, az államkincstárnak megfizetni. Az államkincstárt abszolúte semmi veszteség nem éri, mert az illetéket bekebelezheti a birtokra, viszont feltétlen biztosithatja magát abban a tekintetben is, hogy majdan megfelelő értékben fogja akkor, amikor az illeték fizetésére kötelezett fizetni fog, a maga követelését megkapni. Már most ilyen esetben, amelybe az illető önhibáján kivül esik s az illetéket le nem róhatja, a reparáció módját mégis csak nyitva kell hagyni, mert teljes lehetetlenség az, hogy valakinek az egész vagyonát elvegye az államkincstár olyan illeték kamata fejében, amely illetéket a legjobb akarattal sem képes megfizetni. Megengedem azt és nagyon is helyeslem, hogy a minister ur védekezni kivan a rosszhiszemű adósokkal szemben, de a jóhiszemű adóssal szemben ezt a drákói intézkedést részemről el nem fogadom. Tudom, hogy az államnak és kormányzatnak sem feladata az, hogy megnyúzza, tönkretegye az adóalanyokat, azonban ennek a szakasznak alkalmazásával olyan politikai hatalmat is juttatunk a kormányok kezébe, amelyet egyes esetekben kétségtelenül nagyon kihasználhat a kormányzat, ha egyébként nein is vezetik ilyen tendenciák. Nem akarom ezt állítani és nincs is erre jogom, mert a pénzügyminister ur legkisebb jelét sem adta annak, hogy a kezébe adott hatalmat in politicis kívánta volna kezelni és a mostani kormány többi tagjairól sem tudok ilyet feltételezni. De Magyarország történetében, régi kormányokról nagyon sok olyan esetet tudok, mikor a kormányzás kezében levő pénzügyi és egyéb hatalmat a választásoknál bizony nagyon erősen kihasználták. Nagyon szeretném, ha valamely módja mégis csak volna annak, hogy esetleges igazságtalanságok, jogtalanságok méltányossági szempontból igenis kiküszöbölhetők legyenek. Lehet a jogeset tökéletesen ugyanaz, de az egyiknél rosszhiszeműség, a másiknál jóhiszeműség esete forog fenn, és ha ezt a szakaszt változatlanul méltóztatnak elfogadni, akkor a reparáció módja teljesen ki lesz zárva, éppen a harmadik pont következtében, mely ezt a kormánynak egyenesen eltiltja. Én tehát kérem a minister urat, hogy e szakasz harmadik pontját törölje, és kérem a nemzetgyűlést, szíveskedjenek erre vonatkozó indítványomat elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzűgyminister ur kíván nyilatkozni. Kállay Tibor pénziigyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedi i, hogy mindenekelőtt Farkas Tibor képviselő ur indítványára vonatkozólag megjegyezzem azt, hogy az a körülmény, hogy a köztartozás hogyan keletkezik, nem lehet befolyással nézetem szerint arra nézve, hogy annak fizetése a megállapított határidőben meg ne történjék. Nagyon helytelen volna nézetem szerint különbséget állítani fel a befizetés tekintetében ós a fizetés behajtására vonatkozó szabályok tekintetében abból a szempontból, hogy az egyszer befizetendő köztartozás hogyan származott, micsoda alapon állapíttatott meg. Nézetem szerint, last, van reparálni, illetve reformálni való a hagyatéki eljárásra, nevezetesen az örökösödési illetékre vonatkozó szabályainkon, akkor ezt ott, azoknál a szabályoknál kell eszközölni, és tisztelettel megjegyzem, hogy a magam részéről óhajtandónak is tartom, hogy az ősszel a legközelebbi ilyen tör-