Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

76 A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. amikor a valorizált buzaértékben fizetendő föld­adót viszonylatba hoztam a jövedelmi adóval, mert hiszen az egyik hozadéki adó, a másik pedig egészen más természetű t. i. jövedelmi adó. Mélyen t. pénzügymínister ur, épen egy esztendeje annak a harcnak, amelyet a hozadéki adók kérdésében vívtunk s már akkor kimutat­tam, hogy azok közül, amelyeket akkor a mélyen t. minister ur beterjesztett, hozadéki adó tulaj­donképen csak egyetlenegy van : a földadó. Az összes többi adók nem hozadéki adók, a hoza­déki adó természetétől teljesen ellentétes, tisztán jövedelmi adók és azért, mert a minister ur elnevezi az Isten tudja hogy, igy meg ugy. a legkülönféleképen, . . . (Mozgás és zaj a jobb­oldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a helyeiket elfoglalni. Gaal Gaston : . . . különféle foglalkozások szerint, illetőleg különféle jövedelemforrások szerint, azért még a t. minister ur nem csinált azokból »hozadéki« adót. Méltóztassék csak visszaemlékezni rá, hogy nem az volt-e egyik legfőbb argumentumom a buzaadó behozatala ellen már a múlt évben is, hogy amig a buza­adó behozatala valorizált adózást jelent, addig az összes többi foglalkozások megadóztatása nem jelent valorizált adót ; az összes többi foglalko­zások az előző évről kimutatott tiszta hasznaik alapján fogják az adójukat megfizetni a követ­kező évi, rosszabbodott pénzzel. Ebben a tekintetben ás tehát bizonyos valo­rizációs előnyhöz jutnak, szemben a földbir­tokkal, amely pedig, ha romlik a pénz, a gabona értéke emelkedvén, természetesen annál nagyobb összegekkel kénytelen a maga hozadéki adóját leróni, szemben a többi csak »úgynevezett hoza­déki« adókkal. Mélyen t. minister ur és mélyen t. több­ség, méltóztatnak emlékezni rá, hogy micsoda harcok voltak magában a pártban, — én már nem voltam benn . . . Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Vitatkozások, nem pedig harcok! Gaal Gaston : Hát nevezzük vitatkozásnak Î Ez már igazán nem változtat a dolgon. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Harc az, ha fegyverrel harcolunk. (Zaj.) Gaal Gaston: A minister ur kényszerűség­ből, hogy a háborgó agráriusokat megnyugtassa és hogy lelkileg szavazókópessé diszponálja őket, akkor tette azt az Ígéretet, hogy : a jövedelmi adónál majd segítek, mert azt az igazságtalan­ságot, amely az értékeltolódás folytán bekövet­kezett, hogy az érvényben levő adóskála alap­ján a legkisebb fundált jövedelem is a legmaga­sabb adótétel alá esik, enyhíteni fogom azáltal, hogy vagy rendeletileg, vagy törvényhozási utón, a jövedelmi adó skáláit a viszonyokhoz mérten fogom megállapítani. Kállay Tibor pénzügymínister: Ez minden­kire vonatkozik. Gaal Gaston : Bocsánatot kérek, most ne térjünk másra. Majd erre is rátérek. Evvel méltóztatott megnyugtatni a háborgó agrárius lelkeket. Egyetlen egymagam voltam, aki nem tudtam megnyugvást találni a mélyen t. minister urnák ebben a kijelentésében és aki előre tud­tam, hogy az egyszer elkövetett hibás lépés adózási rendszerünk egész vonalán végig fog vonulni ós valahányszor a t. minister urnák vagy a kormányzatnak több és több pénzre lesz szüksége, ez minden esetben hatványozottan fog kifejezésre jutni a földbirtok hátrányára és rovására. Amitől féltem, szórói-szóra be is követke­zett. Itt van a törvényjavaslat, amely 25-szörö­sére emeli fel azt a jövedelmet, amelyet az én fundált birtokom után vesz fel a jövedelmek közé a minister ur, amelyért én már egyszer valorizált adót fizettem s amelyre vonatkozólag ígéretet tett a minister ur, hogy a valorizációt, amely a földbirtok hátrányára bekövetkezett, ugy fogja kireparálni, hogy majd a jövedelem­skála kiterjesztésénél fog a földbirtok könnyí­tést kapni. Ebből a könnyítésből semmi sem következett be, de bekövetkezett az, amitől én féltem, amit én előre láttam, hogy most azután újra valorizáltatik a föld hozadékából származó jövedelem is, amit én a magam részéről igaz­ságos, egyenlő, s az agrártársadalommal szem­ben méltányos adóztatásnak el nem ismer­hetek. Mélyen t. minister ur, azt méltóztatott az előbb mondani, hogy nem az a feladata az agrár­politikai alakulásnak, hogy a maga javára hozzon agrárius törvényeket. Hát t. minister ur, a vagyonváltság-törvényt a magunk javára hoztuk ? Tegnap mutattam ki, hogy mit adózott az összes ingó tőke s hogy ezzel szemben mit adózott csak az ezer holdon felüli nagybirtok. Azután a buzaadót a magunk javára hoztuk? A bor­termelési adó felemelését a magunk javára hoztuk? Az állatforgalmi adót és egy sereg agrárellenes olyan adót, amely miatt — mond­hatom a t. minister urnák — kint a gazda­közönség körében, különösen a kisgazdák köré­ben, akiket ez mérhetetlenül sújt, óriási az elégedetlenség. Sohasem voltam igazságtalan és egyoldalú. Mindig elismertem, hogy az ország megmentése terén a földbirtoknak is meg kell hozni az áldozatot a teljesítőképesség legvégső határáig. Egyetlenegy dolgot azonban nem voltam hajlandó elismerni, mint agrárius azt, hogy a közterhek háromnegyed része a föld­birtokra legyen áthárítva és a másfoglalkozásu körök, különösen a legkönnyebben kereső pénz­foglalkozások az adózás alól úgyszólván teljesen kivonják magukat. Hogy csak egy példát mondjak, a magam esetéből tudom, akinek van egynéhány értékpa­pirom, amelyeket atyámtól, nagynénémtől örököl­tem, de időközben magam is vettem hozzá, ha pénzem volt értékpapírt, — ezek az értékpapírok,

Next

/
Oldalképek
Tartalom