Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-172

A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. 77 anélkül hogy az ujjamat mozdítottam volna, ér­tékben körülbelül ötszázszorosára emelkedtek. (Egy hang balfelöl : A föld is !) Nem arról van szó, a földet pénzzé tenni egészen más, mint a papirt. A földhöz — ha üzérkedem vele, — az kell, hogy másik földet is tudjak venni utána. Apapirosra ma ez nem áll; majd mindjárt rá­mutatok, Én ezekkel a papirosokkal soha nem játszottam, tehát a tőke megmaradt, csakhogy a korona értékének eltolódása folytán sokkal nagyobb lett, azonban én, — s velem mások is — a papírok után csak vagyonadóba adóztam. Igaz, hogy nekem nem is a jövedelmem, csak a vagyonom nőtt, mert a papír azonmód megma­radt, ahogy volt ; évről-évre bevallom és vagyon­adókkal megadóztatnak. De az, aki az értékpa­pírt nem tartogatta Wertheim-szekrényében vagy a bankjában, hanem azt vette és eladta ismétel­ten vette és eladta, sok-sok száz milliót, mint hasznot, mint jövedelmet elautomobilozott és elköltött. Bessenyey Zenó :. Ellenkezőleg, rosszabbul járt! Gaal Gaston : Bocsánatot kérek t. képviselő ur, ismerek nagyon sok embert ebben az ország­ban, akinek megfogható vagyona annyi sincs, mint ez a kis darab papiros és három autón szaladgál Budapest utcáin, anélkül, hogy meg­adóztathatnák ; ezek a jövedelmek tehát tökélete­sen kibújnak minden néven nevezendő adózás alól. Azután felhozhatnám még a példák egész sorozatát, de igazán nem akarok a mélyen t. Ház türelmével és engedelmével visszaélni. Köviden csak azt kívánom megjegyezni, hogy : én) is elismerem azt, hogy az agrárprogram m nem azt jelenti, hogy bármely többség, amely agrár lobogó alatt tömörül, olyan törvényeket hozzon más foglalkozási ágak sérelmére, amelyek csak neki kedvezők. A batalmi módja meg lenne hozzá, mert hiszen a többség azt tehet, amit akar ; látjuk, tapasztaljuk naponta, de erkölcsi jogosultsága erre még egy agrár többségnek sincs. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az agrár gondolatot én nem ebben látom, hanem abban, hogy igazságos mértékkel mérni mindenkinek, természetesen elsősorban annak a közönségnek, amelynek a lobogója alatt idejött a Házba, amely minket azért küldött ide, hogy az igaz­ságtalan támadásokkal szemben — bárhonnan jöjjenek is — annak a falusi gazdálkodó nép­nek érdekeit becsületesen, nyíltan és őszintén védelmezzük. Soha sem kívántam a többségtől mást, soha sem kivántam azt, hogy a többség itt Isten tudja milyen agrárkedvezésü törvény­javaslatokat hozzon, azonban egyet megkíván­hatok tőle, — aki soha ettől az agrárgondo­lattól egy percre el nem tántorodtam, soha a zászlót részemről szem elől nem tévesztettem — hogy ha egyszer agrárlobogó alatt hajózik, akkor ne csináljon merkantilista plutokrata­bürokratikus politikát. Most még csak a mélyen t. ministerelnök urnák ezen tegnapi közbeszólására kell reflek­tálnom, amelyet tegnap a zajban nem hallottam meg, amelyben a mélyen t. ministerelnök ur, amikor én a többségnek előtártam azt, hogy agrár lobogó alatt ilyesmit csinálni nem való, azt kiáltotta közbe »nem lehet ilyesmivel izgatni.« Én hivatkozom egész parlamenti mul­tamra, de menjük messzebb vissza, arra már nem igen emlékeznek, hivatkozom csak nemzet­gyűlési szereplésemre, hivatkozom magára a pénzügyminister úrra és a ministerelnök úrra személyesen, hogy mikor tavaly először elő méltóztatott állni a buzaértékben fizetendő föld­adó tervével — akkor én még az elnöki szék­ben ültem mint elnök, — hogy én akkor mit csináltam. Négyszemközt beszéltem a pénzügy­minister úrral és a ministerelnök úrral és meg­mondtam nekik, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben az alakjában én, aki becsületes agrárius­nak vallom magamat, el nem fogadhatom és vegyék tudomásul, hogy amennyiben ez ebben az alakjában beterjesztetik, ha itt reparáció nem történik, a legmesszebbmenőén fogom levonni a konzekvenciákat abban a tekintetben is, hogy az elnöki székből távozom és abban a tekintetben is, hogy abban a pártban, amely agrárellenes törvényt hoz, én tovább helyet nem foglalhatok. Ezt én hetekkel előbb becsü­letesen, őszintén közöltem négyszemközt a kor­mánnyal. Hivatkozom a mólyen t. pénzügyminister úrra és a ministerelnök úrra, aki sajnálom, hogy nincs itt, hogy még a tárgyalásokon, még az utolsó percben is kérve kértem a kormány­zatot, hogy ne méltóztassanak ebben a kérdés­ben ma dönteni, mikor a párt nincs is együtt — talán 40-en vagy 45-en voltunk jelen azon az ülésen, — kértem, hogy halasszák el a dön­tést addig, amíg ezt a kérdést még megtárgyal­hatjuk és megvizsgálhatjuk. Akkor fel méltóz­tattak függeszteni a pártértekezletet, ki méltóz­tattak menni tanácskozni a kormány jelen volt tagjai és amikor visszajöttek, akkor először a pénzügyminister ur mondott egy abszolút el­utasitó beszédet, utána felkelt a ministerelnök ur és kijelentette, hogy mindenben azonosítja magát a mélyen t. pénzügyminister úrral és követelte a ministerelnök ur, hogy ebben a kér­désben azonnal hozassék meg a határozat. Mi­kor a határozat, amely homlokegyenest kizár minden olyan néven nevezendő reparációt, amellyel én, mint agrárius, beérhettem volna, meghozatott — és pedig hogy minden ilyent kizárt, azt világosan mutatta az, hogy a pénz­ügyminister ur előre kijelentette, hogy a lé­nyegből egy hajszálnyit sem hajlandó engedni — mikor ez a határozat meghozatott, még az­nap este megírtam a lemondó levelet az elnöki állásról, és a kilépő levelet a mélyen t. túlsó oldal táborából. Azután hivatkozhatom még arra is, hogy mikor ez megtörtént, az utána jövő keveredésben 11*

Next

/
Oldalképek
Tartalom