Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-172
A nemzetgyűlés 172. ülése 1923. évi augusztus hó 11-én, szombaton. 75 Szomjas Gusztáv: Mert azzal tudunk vásárolni külföldön! Gaal Gaston ; . . . ezzel magunk állítunk ki szegénységi bizonyítványt, és bizonyítványt szolgáltatunk arról, hogy a magunk koronáját mi nem értékeljük semmire. Itt van azután az az érve a mélyen t. minister urnák, hogy ha majd devizára lesz szükségünk, akkor megint visszafelé bonyolódik le ez a folyamat s a korona romlása fog ismét bekövetkezni. Bocsánatot kérek, a behozatal — s vele a devizaszükséglet — szabályozása lényegében a kormány kezében van. (Mozgás és ellen-mondások a baloldalon.) A kormány csak annyi árut enged be, amennyire fedezetet tud nyújtani, és mélyen t. minister ur, engedelmet kérek, ha én közben a koronát a bizalom felélesztésére mondjuk 0'6-ra felemeltem, akkor egészen más mennyiségű devizát tudok ezért a koronáért venni, mintha 0'3-as koronával vagyok kénytelen a feltétlenül behozandó külföldi cikkeket beszerezni. Ebben a kis megfordításban rejlik szerintem a kérdés egész gazdasági jelentősége, és az a módszer, melyet a kormány három év óta folytat, hogy kínkeserves küzdelmet viv a saját koronája árfolyamának mesterséges tőzsdei .ügyletekkel való fentartásáért, ez, mélyen t. minister ur, már a csőd előszele, mert eljutottunk odáig, dacára minden kormányzati tevékenységnek, dacára minden áldozatnak, amelyet a nemzet hozott, hogy a korona successive, szakadatlanul, folyton-folyvást esett és ma már 0'3-as árfolyamnál tartunk. Igaz, hogy ahhoz, amit én mondok, meg kell lenni a Kolombusztojásnak is, mert azt a tojást, ami nincs, nem állithatom fel az asztalra. De hála Istennek, a jóságos Isten kegyelméből ez a tojás most meg van ; a magyar mezőgazdaság most olyan óriási értéket adott a t. minister urnák kezébe, amelylyel most ezt a manővert meg lehet csinálni, ha le nem késnek vele, ha el nem tanácskozzak, el nem bürokratizálják, mintahogy ez látszik. Az az érték, amelyet most a mezőgazdaság bocsát a kormány rendelkezésére, számokban, magyar koronákban majdnem kifejezhetetlen érték. Ha ezt az értéket okosan használja fel, beosztással, ugy hogy tartalék is maradjon ; ha csak annyit bocsát ki egyelőre a külföldre, amennyi a koronát a kívánatos mértékig emeli, azután beszünteti a kivitelt; ha pedig valaki manővert indit a koronánk ellen, ujabb istenadta készletekkel megint segítségére siet: evvel mindig tartani tudja a koronát azon a kivánatos nivón, amelyet ha el nem érünk, ez az ország pénzügyileg és gazdaságilag összeomlik. Érvül felhozzák azt is, hogy ha mi ezt a manővert megcsináljuk, akkor idebent teremtünk óriási drágaságot, mert azok a cikkek, amelyeket kiengedünk, természetesen azonnal emelkedni fognak. Tökéletesen igaza van annak, aki állítja, hogy a cikkek ára emelkedni fog. De egyet ne méltóztassék elfelejteni : a korona értéke is, ameNAFLÓ XVI. lyet a tisztviselő és a munkás munkájáért kap, nem 0.03, hanem 0.6 vásárló értékű lesz. Amilyen mértékre felemeltük a koronát, annyival nagyobb vásárló erejű lesz a fizetés is, amelyet a tisztviselők, vagy a munkájukból élők a munkájukért kapnak. Ettől tehát én nem félek. De félek attól, hogyha ezt a teljesen koncepció nélküli, régirégi tantételeken felépült pénzügyi és közgazdasági tudományt folytatjuk ebben az országban, akkor a lejtőn nem lesz megállás, dacára annak, hogy most a lejtőnek már majdnem a legalsó szélén állunk. Még ezt az utolsó lépcsőt is meg fogjuk — mert meg kell majd — tenni, mint ahogy nálunk sokkal hatalmasabb nemzetek, Németország is, kénytelen volt ebbe az örvénybe beugrani. Én ennek az országot kitenni nem kívánom. Lehet, hogy nekem nincs igazam, ez azonban egyelőre csak feltevés. De hogy annak a pénzügyi tantételnek, amelyet eddig alkalmaztak, nincs igaza, az három év tapasztalataival van beigazolva. (Igás ! Ugy van ! half elél.) Ha pedig egyszer biztos, hogy ez rossz, méltóztassék valami olyat keresni, ami lehet ]ó . . . Kállay Tibor pénzügyminister: Miért rossz? Rassay Károly: Miért, mert 0'03 centimeon áll a korona. Gaal Gaston: Igen, azért mert 0'03 centime a korona. Rassay Károly: Nem élhetnek meg az emberek ! Dénes István : Nem tudnak megélni az emberek ! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly : A mesterséges koronaromlás nincs arányban a jövedelemmel. (Zaj. Éheznek az emberek!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Rassay Károy : Nem lehet avval elintézni, hogy : miért rossz ? Hogyne volna rossz ! Százhúszezer koronás munkajövedelemből éljenek meg az emberek 1 (Zaj.) Gaal Gaston : Még egy tiszteletteljes észrevételt vagyok bátor megtérni. Kállay Tibor pénzügyminister: A helyzet a rossz ! Ez az igazság. Rassay Károly : Cinizmus ilyet kérdezni, amikor látjuk az éhséget. (Zaj.) Dénes István : Nézze meg Bulgáriát a minister ur. Ott egyszerű emberek intézik a dolgokat. Rassay Károly : A tehetetlenségnek a bevallásával nem lehet kormányozni. Kállay Tibor pénzügyminister : Ez nem a tehetetlenség bevallása, hanem annak hangoztatása, hogy az igazságok igazságok maradnak. Rassay Károly: És tehetetlen velük szemben! Elnök (csenget): Csendet kérek! Gaal Gaston : Legyen szabad még a mélyen t. minister urnák arra a megjegyzésére reflektálnom, amelyet az előbbi szakasznál méltóztatott tenni, hogy én tévedésben voltam akkor, 11