Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-171
" ''" ici A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. évi augusztus hó 10-én, pénteken. Következik az 1. §. Kérem a jegyző urat, méltóztassék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa.) Gaal Gaston : Elnök ur, a tárgyalási rendhez kérek szót ! Elnök: Tessék! Gaal Gaston : Tisztelettel kérem a házszabályok értelmében az elnök urat, kegyeskedjék elrendelni, hogy ez az 1. §, általában ennek a törvényjavaslatnak összes szakaszai, tekintettel arra, hogy egy-egy szakasz igen sok tárgyat felölel, pontonként tárgy alt ássanak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Elrendelem tehát, hogy az 1. § tárgyalása pontonként történjék. (Felkiáltások jobbfelöl : Szavazzunk !) Gaal Gaston : Kérem, a házszabályok értelmében el kell rendelni ! Elnök : Ehhez az elnöknek a házszabályok értelmében joga van, ezért elrendelem. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az első bekezdést felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa az első bekezdést). Elnök : Ki^án valaki szólani ? (Nem f) Az első bekezdéshez szólani senki nem kivan, meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a második bekezdés. Forgács Miklós jegyző (olvassa a második bekezdést). Elnök : Gaal Gaston képviselő urat illeti a szó! Gaal Gaston : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztatnak tudni, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez a szakasz az a része, amely tulajdonképen a rendelkező rész, amelynek a következménye, amennyiben azt a mélyen t. Nemzetgyűlés el fogja fogadni, az lesz, hogy tekintet nélkül arra. hogy ezek a jövedelmi források valorizálva adóztak-e már, vagy pedig nem, anélkül egységesen egyformán fog sújtani mindenkit, tekintet nélkül, amint előbb mondottam, a valorizációra sőt tekintet nélkül arra is, hogy befizette-e már az illető az 1922. és 1923. évre esedékes adókat vagy pedig nem fizette be. Ez az igazságosság legelemibb feltételeinek figyelmen kivül hagyása mert speciálisan annak a foglalkozási körnek amelyhez én is tartozom, a magyar gazdaközönségnek, azt hiszem, nincs egyetlenegy olyan tagja sem, aki az 1922. és 1923. év első negyedére szóló adóit az előző évi adóalapon be ne fizette volna, miután a kivetés rájuk megtörtént és adófizetési eljárásunknak az a szabálya, hogy mig az uj adó kivetve nincs, addig a régi alapan tartozik mindenki a ki nem vetett adókat megfizetni. Ez a gazdaságoknál általánosan elfogadtatott, és talán egy-két kivételtől eltekintve, az összes gazdák a múlt évi és az idei pénzben az 1922, és 1923. év első negyedévére, vagy első félévére adófizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Ezzel szemben az adózó kategóriáknak egész sorozata van olyan, mely élvén a törvénynek azzal a kedvezményével, hogy csak azt az adót tartozik megfizetni, mely reá törvényesen kivettetett, és mivel az ország igen nagy részében még az 1920/21. évi adókivetések sincsenek jogerősen befejezve, törvényes jogára támaszkodva, egyszerűen nem teljesített adófizetést az 1922. és 1923. évre. Ezek kitették ugyan magukat az állami késedelmi kamat aránylag nagyon is nagy terhének, de az adóra szánt pénzt üzleteikben forgatták, tőzsde ügyleteket bonyolították le velük, vagy kosztba adták és igy hasznosan beruházták. Ezeknél előáll az a helyzet, amelyet a minister ur orvosolni kivan, hogy lehetetlen eltűrni azt, hogy ezek adótartozásaikat most rossz koronában fizessék meg, azt az adótartotozást, amelyet már 1922-ben és 1923-ban kötelesek lettek volna akkori koronában leróni. Maga ez a kis képe a törvényjavaslatnak megvilágítja a helyzetet és megvilágítja azt, hogy, ha ez a szakasz igy megy keresztül, égbekiáltó igazságtalanságra fog vezetni, mert azok ahelyett az adózók helyett, akik az államkincstárral szemben adóhátralékban maradtak, akik a pénzt azalatt forgathatták, mindenféle üzletekbe befektethették, most a cechet a mélyen tisztelt minister ur megkülönböztetés nélkül azokkal akarja megfizettetni, akik adófizetési kötelezettségüknek kellő időben negyedévenként, 1922-ben ugy, mint 1923-ban akkori koronákban becsületesen eleget tettek. De különös igazságtalanságot foglal magában ez a szakasz a gazdaközönséggel szemben. Méltóztatnak tudni, hogy a jövedelmi adó miből alakult ki. Kialakult mindazokból a jövedelmekből, melyeket az adóalany bármily címen élvez. Maga a kérdőív, amelyet ki kell töltenünk, sorba veszi a jövedelmeket ; megemlíti azt a jövedelmet, amely földbirtokból származik, megemlíti a házbirtokból származó jövedelmet, megemlíti a különféle vállalkozásokból, bányavállalatokból stb. eredő jövedelmeket, ugy, hogy a jövedelemadó alapjául mindazok a jövedelmek szolgálnak, melyeket az illető adóalany bármi címen élvezett.. Benne van természetesen a jövedelmi adóban a földbirtok után élvezett jövedelem is. Kérdezem, hogy, amikor megszavaztuk a búza alapon való adózást a földbirtokra nézye, nem valorizált adót szavaztunk-e meg? A földbirtok egyszer már valorizálva fizetett, amikor a mindenkori buzaértékben rovatott ki rá a földadó, holott ezzel szemben a többi összes jövedelmi források közül egyetlen egy sem fizet valorizált adót. Már akkor élesen rámutattam arra, hogy micsoda igazságtalanság származik ebből, amikor az arra vonatkozó törvényjavaslatot megszavaztuk. Egy rókáról két bőrt akarnak lehúzni és meg akarják tenni ezt a földbirtokkal akkor, amikor a túloldalon olyan többség ül, mely magát kereszténynek, agráriusnak és kisgazdapártnak nevezi (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a plutokratikus és a
