Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-186
A nemzetgyűlés 186. ülése 1923. évi szeptember hó 11-én, kedden. 553 gondoskodnia kell azokról a polgárairól, akik teljesen önhibájukon kivül váltak munkanélküliekké. (Ugy van! a szélsobalóldalon.) Másik módja a nyomor enyhítésének, amivel külföldön találkozunk, az, hogy mindenhol igyekeztek u. n. inségmunkákat végeztetni. Németországban csinálták ezt a legintenzívebben, ellentétben azzal a pénzügyi politikával, amelyet mi képviseltünk és csináltunk, sohasem értve itt minket, akik ezen az oldalon ülünk, hanem mindig csak azokat, akik a kormányzást kezükben tarUák. Németország nekilátott a munkának és felépítette hajóparkját, s a háború után ott adott a munkanélkülieknek munkaalkalmat. Vagonok ezreit gyártatta, mozdonyokat, uj gépeket állíttatott elő, gyártelepeket létesített, uj utakat és házakat építtetett, tekintet nélkül arra, hogy az akciója több vagy kevesebb márkát vett-e igénybe, és kerülve azt a lehetetlen módszert, amit megpróbáltunk alkalmazni nálunk, hogy t. i. megtarUuk a kevés pénzt, mert abban bizakodunk, hogy ebből a kevés papírpénzből, ha sokáig kezünkbe tarUuk, aranypénz lesz. Friedrich István : Közben kiadták kosztba ! Peyer Károly : Németországban nem ezt csinálták ; ott a papírpénzből építettek ingatlanokat, gyárakat, hajókat, vasutakat, amik ma tényleg arany értéket képviselnek és gyarapíUák a német nemzeti vagyont. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Ezzel szemben mi megtartottuk a papirkoronát, amely időközben többet veszített értékéből, mint azt talán valaha valaki gondolta volna, ugy hogy ma ez a megtartott pénz teljesen elértéktelenedve áll rendelkezésünkre. (Ugy van ! bal felöl.) Az inségmunkák tekintetében sem látunk semmit sem a kormány részéről. Nem látunk semmit az építkezés terén, ahol pedig leginkább lett volna szükség arra, hogy valami történjék. Igaz, hogy egypár kaszárnyát, egypár rendőrségi laktanyát építettek s néhány ministerium tetejére ujabb emeleteket húztak, de valóban érdemleges munkát ezen a téren sem látunk. Barthos Andor : Hát a Szamos-munkálatokat nem látták? Dénes István : Munkáslakásokat nem épített az állam! (Felkiáltások jobbfelöl: Hol?) Mezőhegyesen az állami uradalomban ! (Zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly : Ugy látszik, minél kisebb lesz az ország, annál nagyobb ministeriumokra lesz szükség. (Felkiáltások a baloldalon : Ez már igaz!) BizonyíUa ezt az, hogy minden ministerium tetejére egy emeletet húznak, . . . Friedrich István: A külügy min isteriumra! Horváth Zoltán: Megfejelték! Peyer Károly : . . . ahelyett, hogy igyekeznének a felesleges hivatalokat megszüntetni, ahelyett, hogy abból a téglából, amelyet ott beépítettek, gyárakat, tisztviselői lakásokat, vagy munkáslakásokat épitettek volna, hogy ezzel valamiképen enyhítsenek a helyzeten. De ez a dolog kisebb része. Nem láUuk azonban azt a nagy inségmunkát, amelyre szükség lett volna. A túloldalon lévő képviselők részéről is állandó panasz tárgya, . . . Barthos Andor : Képviselő urak, nem képviselők ! Peyer Károly : ... hogy az országutak milyen rosszak. Én azt tapasztalom, hogy ezek a panaszok ismétlődnek állandóan, ós közben az országutak mindig rosszabbak és rosszabbak lesznek. Alig egypár utat tartanak karban, főként azokat az országutakat, (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Autóversenyek céljaira!) amelyeken előkelő urak szoktak a főváros közelébe kimenni, nehogy azok az utak esetleg tényleg olyan rossz karban legyenek, hogy feltűnést keltsenek, . . . Perlaki György: Vidéken is javítanak! Peyer Károly : ... vagy pedig azokat az utakat, amelyeket — amint igen t. képviselőtársaim megjegyzik — autóversenyek céljaira tartanak rendelkezésre, hogy ha külföldi automobilok idejönnek, ne panaszkodjanak, hogy Magyarországon olyan ^rosszak az utak. Erdélyi Aladár: És mégsem akarja megszavazni az automobiladót! Peyer Károly : Várjunk csak egy kicsit ! (Zaj.) Én nem egy ilyen automobiladó megszavazását tartom szükségesnek és ezt épen azért nem fogadom el, mert a mai nyomor mellett egy komikumnak tartom. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Annak nincs semmi értelme, hogy kikapjunk valakiket ; nem tudom, miért épen az autótulajdonosokat kapják ki. Én például nem az autótulajdonosokat venném ki, hanem egészen másokat . . . Erdélyi Aladár: Mondja el, hogy kiket! Peyer Károly : . . . akikről részben már volt itt szó s akiket majd bátor leszek el is mondani. Nem tudom, hogy ezzel a javaslattal, amely előttünk fekszik, egyáltalában használunk-e annak az ügynek, amelyet szolgálni akarunk. A nyomort nem enyhíteni, hanem megszüntetni kell, amennyire az csak lehetséges; meg kell szüntetni elsősorban azzal, hogy munkát adnak, és ha a tőkés termelési rendszer mellett az ipari termelésben és a mezőgazdaságban is munkanélkülivé vált munkások vannak, akkor az államnak kell belekapcsolódnia a termelésbe, az államnak kell azt a hézagot kitöltenie, . . . Friedrich István : Igaza van ! Munkaalkalmakat kell teremteni! Peyer Károly : . . . átmenetileg az államnak kell ezeket a munkásokat foglalkoztatnia, az államnak kell gondoskodnia arról, hogy ezek a munkások munkaalkalmakhoz jussanak. Mert ezek nem a bankok munkanélkülijei! Ezeknek szombaton kezükbe adják a munkakönyvet, közlik velük a felmondási id'őt s azután senki 81*
