Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-186
554 A nemzetgyűlés 186. ülése 1923. sem kérdezi, hogy holnapután családjukkal együtt a kútba ugranak-e, vagy hogy mit fognak csinálói, tudják-e a szükséges élelmiszereket előteremteni maguknak. Friedrich István : Közgazdasági programmât adjon a kormány! Peyer Károly : Senki sem törődik velük, munkanélküli segélyt pedig legfeljebb a szakszervezetükben kaphatnak, az azonban a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett olyan minimális összeg, hogy a megélhetés alapjául nem szolgálhat. Itt is jogos tehát kívánság, hogy azt mondjuk : vagy munkaalkalmat tessék teremteni a munkanélkülivé vált munkásoknak, vagy pedig, ha nem lehet munkaalkalmat teremteni, tessék ezek családjának minimális segélyezéséről gondoskodni. Barthos Andor: De az eszközt erre nem szavazza meg! Peyer Károly: Tessék erről gondoskodni, nem azért, inert mi mondjuk ezt, hanem azért, mert ha önök a faj védelmet hirdetik, akkor önöknek kötelességük elsősorban a magyar fajt védeni, nem pedig kiüldözni külföldre és megengedni azt, hogy a magyar faj kimenjen ós a francia bányákban dolgozzék, a belgrádi házakat épitse, vagy Kolozsváron, nem tudom én, a szobákat fesse. Tessék lehetővé tenni, hogy itthon dolgozzék, itthon maradjon ez a munkaerő, amely a nemzet részére nemzeti vagyon, hogy akkor, amikor reá szükség van, elő lehessen venni és ne okozzon ez a termelésben ujabb és ujabb zavarokat. (Ugyvan! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Nem először kerül ide ennek az egész akciónak a kérdése, illetőleg, bocsánatot kérek, ide először kerül. Ide most is csak egy javaslattal kapcsolatosan kerül ez az egész akció. Ezeknek az inségakcióknak már úgyszólván egész történelmük van. Peidl Gyula : Történelmük van, de elszámolásuk nincs! (Derültség a szélsobaloldalon.) Peyer Károly : Láttuk, hogy volt egy Huszárakció, amely a Láthatatlan vendéghez volt címezve, ... Erdélyi Aladár : És nem volt az tiszteletreméltó ? Barthos Andor : Azt érdemes kigúnyolni, ugyebár ? Peyer Károly : . . . azután láttunk egy másik akciót, amely a kormányzó nevével indult meg meglehetősen nagy hangon és nagy zajjal, csak azért, hogy azután annál csendesebben múljék ki és róla annál csendesebben hallgassunk el. (Mozgás a jobboldalon.) Azt hiszem, ez a kérdés idetartozik, és ezért igénybe fogom venni a nemzetgyűlés idejét egypár percre, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Mert az, hogy valaki kimegy és az adakozókat felszólíUa, hogy bocsássanak rendelkezésére egy bizonyos összeget, nem lehet jogcím arra, hogy azzal azután szabadon a maga belátása szerint rendelkezzék, anélkül hogy bárwi szeptember hó 11-én, kedden, kinek is az elszámolást illetőleg felelősséggel tartoznék. A Huszár-akciót én nem becsülöm le, — ez tévedés a képviselő urak részéről — mert én a Huszár-akciót befejezettnek tekintem. Befejezettnek tekintem azért, mert ott mégis láttunk a lapokban valamelyes gyűjtési eredményeket és láttunk valamelyes elszámolásokat, amelyeknek helyességét nekem nincs okom kétségbevonni. Erdélyi Aladár: Nem is lehet! Peyer Károly : Annál kevésbé láttunk azonban kimutatást azokról az összegekről, amelyek a Horthy-akcióra befolytak (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és amelyek véleményem szerint igen tekintélyesek lehetnek. Méltóztassanak megengedni, hogy én itt ne egészen azt mondjam, hogy önkéntes adakozásokról volt szó, (Nagy zaj és felkiáltások a balés a szélsobaloldalon: Adó volt!) mert itt egy lépéssel továbbmentek. Hiszen minden külföldről bejött áru után bizonyos vámilleték-felpénzt kellett fizetni, tehát minden árut, amely külföldről ide bejött, a Horthy-akció javára már megadóztattak. Ezt az adót nem az a kereskedő fizette, aki azt az árut behozta, mert az a kereskedő ezt az összeget mint többletvámot, mint •többletköltséget hozzászámította és mint többletköltséget áthárította a fogyasztóra. Ezt tehát fizettük valamennyien, akiknek ezekből a külföldről bejött árukból valamire szükségünk volt, vagy akik kénytelenek voltunk abból valamit megvásárolni. Itt tehát igenis, mint közadót, úgyszólván kényszer uUán hajtották be ezeket az összegeket ; hiába mondotta valaki, hogy nem fogja leróni ezt a vámfelpénzt, mert áruját addig nem kapta ki, tehát neki muszáj volt ezt megfizetnie, akár akarta v akár nem akarta megfizetni ezt az összeget. En nem tudom ma elbírálni, hogy mennyi lehetett ez az összeg, . . . Pikler Emil : Milliárdokra rúgott ! Peyer Károly : ... mert nem állanak róla semmiféle hivatalos adatok rendelkezésemre, mert hiszen majd csak későbbi időben kerülnek nyilvánosságra a statisztikai hivatal adatai, hogy. mennyi volt azoknak az áruknak az értéke, amelyek bejöttek, és mennyi volt az a vám, amit lefizettek. Ehhez lehet majd azután mérni, hogy mennyi volt az az összeg, amely erre a múlt évi inségakcióra befolyt. A másik az, hogy akkor felhívást intéztek a városokhoz és e megyékhez, amelynek nyomán a városokban és megyékben verseny indult meg: mindegyik főispán és mindegyik alispán túl akart tenni a másikon, úgyhogy nagyobbnál nagyobb összegeket szavaztattak meg. Ezeknek az összegeknek a behajtása azután oly módon történt, hogy azokat a megyék által . . . Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a képviselő urat félbeszakítani és kérni, hogy méltóztassék a tárgyhoz visszatérni. (Félkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Arról beszél!) Dénes István: Szorosan hozzátartozik!
