Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-184

488 'A nemzetgyűlés 184. ülése 1923. évi szeptember hó 7-én, pénteken. Ez az intézkedés nemzeti szempontból nem megfelelő, ezért e szakaszt nem fogadom el, hanem csatlakozom Hegymegi-Kiss Pál t. barátom határozati javaslatához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki következik? Héjj Imre jegyző: Csik József! Csik József: T. Nemzetgyűlés! A 17. § első bekezdését illetőleg teljesen magamévá teszem Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam módosítását, melyben azt ajánlotta, hogy a létszámapasztás az egyhá2Í hatóságoknak nem meghallgatása után, hanem azok javaslatára történjék. Helyeslem azt a felfogást, hogy az egyházi hatóságoknak e tekintetben nagyobb hatáskört kell biztosítani, mert magában véve a meghallgatás még semmit sem jelent. Ami a második bekezdést illeti, ezt a különböző felekezetek szempontjából sérelmesnek tartom, és ezért azzal a módosítással járulok a fe. Nemzetgyűlés elé, hogy a második bekezdést méltóztassék törölni. Nem tartom célszerűnek a második bekezdést kulturális szempontból, mert megadja a lehetőséget arra, hogy felekezeti iskolákat községivé, vagy államivá tegyenek. Valamennyien tudjuk, hogy a felekezetek mindig tiltakoztak az ellen, hogy iskoláikat akár községivé, akár államivá fejlesszék. Nincs ennek különösebb jelentősége kulturális szempontból sem. A különböző felekezeti iskolák ellen fel szokták hozni azt a vádat, hogy a kultúra szempontjából, a tanítás intenzivitása és a tanítási eredmény szempontjából nem állják ki a versenyt az állami vagy községi iskolákkal. A nemzetgyűlés padjai sorából is elhangzott ilyen vád. Kérem a t. kormánypárt részéről Fráter Pál t. képviselőtársam volt szíves hangoztatni, hogy a felekezeti iskolák mögötte maradnak az állami iskoláknak. (Ellenmondások jobb- és balfelöl.) Gr. Széchenyi Viktor: Tanítója válogatja! Csik József : Eklatáns példát hozok fel a gyakorlati életből a megcáfolására. Sopron megyében nincs egyetlen egy állami iskola sem és a statisztika szerint mégis legkulturáltabb vármegyéje az országnak, mert ott van a legkevesebb analfabéta. De nincs fontossága e bekezdés beiktatásának és megszavazásának anyagi szempontból sem. Bár statisztikai adatokkal nem tudnék szolgálni, azt hiszem, nem lehet itt oly nagy anyagi megterhelésről szó, ha a régi állapot maradna fenn. Ha tekintjük azt az erkölcsi indokot, hogy a felekezeti iskolák mindig ragaszkodtak önállóságukhoz . . . Strausz István: Es a nemzeti gondolathoz. Csik József :... és a nemzeti gondolathoz, akkor nem szabad különösebb figyelemmel lennünk arra a kis anyagi érdekre, amely, e bekezdés megszavazásával az államot talán . közelebbről érintené. Ismétlem, mivel nagyobb anyagi érdekről nincsen szó, kulturális és erkölcsi szempontból pedig egyáltalán helytelenítendő ennek a bekezdésnek beiktatása, azt proponálom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a 17. § második bekezdése töröltessék. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra ki következik? Héjj Imre jegyző: Petri Pál! Petri Pál : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy minden politikai momentum kizárásával tisztán csak szakszerüleg foglalkozzam ezzel a szakasszal és pár szakszerű megjegyzést tegyek az előttem elhangzottakra. (Halljuk!) Mindenekelőtt hálás köszönetemet kell kifejeznem az előttem felszólalt t. képviselő uraknak, hogy módot nyújtottak nekünk arra, hogy hitvallást tegyünk arról, hogy mi az 1848: XX. tcikket époly érvényben lévő törvénynek tekintjük, mint a túloldali képviselő urak. Annak végrehajtása folyamatban is van. Hogy e törvény végrehajtása, — bár az ] 848 : XX. te. végrehajtása címén a budgetben évente összeg van beállítva, — teljes mértékben nem történik meg, ennek csak az állam súlyos pénzügyi helyzete az oka és nem az, mintha mi ezt a törvényt bármilyen szempontból tángálni akarnók, vagy annak érvényességében csak a legkisebb mértékben is kételkednénk. (Helyeslés.) Az 1848 : XX. te. rögtöni végrehajtását maguk az egyházi főhatóságok sem kívánják, s amint egy esztendei kultuszministeriumi államtitkári működésem alatt több izben is volt alkalmam tapasztalni, felterjesztéseikben mindig maguk mondják, hogy ők is méltányolják az állam nehéz pénzügyi helyzetét és csak a lehetőségek határain belül kívánják, hogy régi intézményeik meg ne semmisüljenek. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy magára a szakaszra nézve a következőket emlitsem fel. Nem uj intézkedés az, hogy az államnak jogában van pénzügyi vagy kultúrpolitikai szempontból a kevésbé indokolt iskoláknál az államsegélyt apasztani vagy megszüntetni. Ez a törvényszakasz tulajdonképen ismétlése az 1922. évi VI. te. 4. §-ának, amely elrendeli a kultuszministernek, hogy az iskolákat kultúrpolitikai szükségesség esetében revízió alá vegye. Az 1922: XVII te. 8. §-a pedig azt rendeli el, hogy a kultuszminister pénzügyi szempontból vizsgálja meg az iskolafentartók anyagi erejét, vájjon megbirják-e az iskolák fentartását, illetve nem képesek-e nagyobb összeggel hozzájárulni az iskolák fentartásához. Nagyon természetes, hogy most, amikor olyan nehéz pénzügyi helyzetben vagyunk, igen nagy szükség van arra, hogy az egyes közületek, amennyiben lehetséges, nagyobb összeggel járuljanak hozzá az iskolák fentartásához. Ezzel a törvénnyel szembén a javaslat intézkedése sokkal enyhébb, amennyiben kimondja az egyházi hatóságok meghallgatásának kötelezettségét. Azért mondja ki azt, hogy az egyházi