Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-184

Á nemzetgyűlés 184. ülése 1923. évi szeptember hó 7-én, pénteken. 479 vei, hogy a porgári törvénykönyv javaslatából vegyük ki ezt a részt és mint külön javaslatot terjesszük elő és tárgyaljuk le. (Helyeslés.) Ami az eljárási és szervezési kérdést illeti, nézetem szerint az eljárási törvények is el vannak ugyan évülve, de az eljárási részt tényleg a legalkalmasabb rendelet formájában addig is rendezni, amig a végleges rendezés munkájához hozzáfogunk. Hiszen magában véve az eljárási kérdés akkor, amidőn a külső keretek fel vannak állitva, igazán egy hivatali, nem végrehajtási, hanem ügykezelési utasítás keretébe beleilleszthető. Ezért fogadom örömmel östör t. képviselőtársam erre vonatkozó inditványát, mert igy módunk lesz aTra, hogy minden huzavona nélkül sürgősen megoldjuk e kérdést ; hiszen itt is érett anyaggal állunk szemben. Annyi szakértő dolgozott, furt-faragott ennek a kérdésnek megoldásán, hogy meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek a szakértőknek munkáját értékesitve, a rendelet igen jó formában, rövid idő alatt kibocsátható lesz. A harmadik kérdés a szervezet kérdése. Itt megint nagy és nehéz elvi problémákkal állunk szemben, hiszen mindenki tudja, hogy magában véve a gyámügyi intézmény biróságok vagy közigazgatási hatóságok kezébe való letételének kérdése olyan nagy probléma, amelyet hirtelen és felületesen megoldani nem lehet. Ez volna az, ami a közigazgatási reform keretébe tartozik. Általában azon a nézeten vagyok, hogy a gyámügyi igazgatás kérdéseinek legnagyobb része egyáltalában nem adható sikeresen biróságok kezébe. Más kérdés az, hogy azokat a közigazgatási hatóságokat, amelyek ezeket az ügyeket intézik, miképen lehet ugy szervezni, hogy bírósági jellegű aktusok intézésére is alkalmas testületté váljanak. Hiszen a jelenlegi törvényes állapot is arra törekszik, hogy az árvaszéket, mint olyant bizonyos fokig közelebb hozza, hasonlóbbá tegye a bírósághoz, törekszik pedig erre főleg a minősitési törvény óta, amióta nem elégszik meg az árvaszéki ülnököknél az egyszerű közigazgatási képesítéssel, hanem jogi képesítést is követel tőlük. Erre törekedett egyszersmind azzal az intézkedéssel is, hogy tanácsot állított fel, tanácsokban döntött az árvaszék az egyes falmerülő kérdések fölött. S ezzel most elérkeztem a dolog lényegéhez. (Halljuk/ Halljuh !) T. Nemzetgyűlés ! Ma ebben a javaslatban csak arról vafl. szó, hogy a tanácsok helyett az árveszéki ülnök és az előadó saját felelőssége alatt intézkedjék, természetesen az ügyész szakvéleményének szükséges esetekben való meghallgatása és az árvaszéki elnök ellenőrzése mellett. Az általános bíráskodás, Ítélkezés terén is mindinkább halad a fejlődés az egyes biróságok felé. (Igaz ! Ugy van ! jóbhfelől.) Minden téren azt látjuk, hogy a legfontosabb büntetőjogi és magánjogi kérdésekben az egyes birónak mind nagyobb és nagyobb hatáskör jut s a tanácsok működési köre egyre jobban szűkül. Akkor, amidőn az árvaszék a maga teendőinek háromnegyedrészében egyszerű közigazgatási intézkedéseket tesz, a további negyedrész egy igen nagy része pedig valóban nem túlságosan nagy jelentőséggel bíró ügyekre vonatkozik és csak egészen szórványosan fordul elő és kevés az olyan nagy ügy, ahol jelentős vagyonokról és nagy anyagi érdekekről van szó, akkor az én nézetem szerint, hogy ugy fejezzem ki magamat, az egyes bíráskodásnak ezt az ellenőrzéshez kötött módját minden további nélkül el lehet fogadni, annál is inkább, mert hiszen formailag édeskevés változás történik. Egy-egy árvaszéki ügyben eddig a határozat hozatalához a tanácsban hozzájárult az előadó, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök plusz egy további ülnök, aki sem ex asse nem ismerte az ügyeket, ha csak ott a tanácsülésben hosszas vita folyamán meg nem ismerkedett velük, sem pedig különösebb felelősséget nem érezhetett, mert hiszen abban a tanácsban is megoszlanak a felelősségek és természetes, hogy elsősorban az ügyet ismerő ülnök, a jogi szempontot képviselő ügyész és az elnök vállán nyugodott a felelősség, ugy, hogy az a harmadik, a tanács kiegészítésére odahívott árvaszéki ülnök abszolúte semmi módon nem érezhetett a maga vállán különösebb felelősséget. Végeredményben tehát az intézkedés a következő eredménnyel jár : Ugyanazok, akik eddig fogják hozni a határozatokat. Ki van kapcsolva az az egy ülnök, aki végeredményben nagyjából statiszta szerepet játszott az árvaszéki tanácsban. Tehát az ügyek elintézésének becsületessége és alapossága szempontjából abszolúte nem lehet aggályos ez az intézkedés, ennek ellenében azonban az ülnököt ettől a bizonyos fokig passzív tevékenykedéstől felmenti, úgyhogy az ülnök aránylag több munkát fog tudni elvégezni, mint eddig és bizonyos fokig rá lesz kényszerítve arra, hogy lelkiismeretesebben és alaposabban végezze a maga dolgát, mert most már sokkal pregnánsabban nyilvánul meg az ő vállára háruló felelősség. Azt mondja Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam, hogy ez egy olyan antidemokratikus intézkedés, mert az árvaszékeknél a demokrácia által inkább védelmezendő elemek vannak együtt. szemben a többi vármegyei állásokkal. Hát ne méltóztassék félremagyarázni az intézkedés célját. Hegymegi- Kiss Pál : A csökkentésre értettem. Rakovszky Iván beiügyminister : Mi nem akarunk aránylag több árvaszéki ülnököt elbocsátani, mint egyéb közigazgatási tisztviselőt. Körülbelül ugyanolyan arányban fog rájuk is vonatkozni a létszámcsökkentés, mint egyéb tisztviselőkre, csakhogy épen, amint Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam mondta, mindinkább szaporodik az árvaszékek teendője, ezért az árvaszékek ügyvitelét most a már régen és számtalanszor megtárgyalt s megérett formában egyszerűsíteni akarjuk avégből, hogy igy az árvaszéki ülnökök a fölösleges tehertől mentesittetvén, az egyre szaporodó ujabb és ujabb ügyköröket átvehessék, főleg pedig azért, —- a mi nézetem szerint az árvaszékek jövendőjében igen fontos szerep lesz — hogy belekapcsolódjanak a népjóléti ministerium hatáskörébe és ne70*