Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

J nemzetgyűlés 183. ülése 1923. évi szeptember 6-án, csütörtökön. 455 ben ma is kontaktusban állok velük és én igenis tudom, a leghatározottabb forrásokból tudom, hogy ők azt kívánják tőlünk, hogy legyünk itthon erősek, bátrak, határozottak a hazafiságban, annyira, hogy áldozatokat is tudjunk hozni, (Igaz! TJgy van! jobofélöl.) és ha akadnak is esetleg, nagyon elvétve előforduló feljajdulások, mint amilyent Szabó Géza t. barátom is felolvasott, az általános hangulat az, hogy itthon a megcsonkult, árván és kicsiny maradt Magyarországon elsősorban okosan, bölcsen és gazdaságilag igyekezzünk helyreállitani az ország ügyeit, (TJgy van ! TJgy van !) elsősorban konszolidálni törekedjünk az állapotokat . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Dénes István : Ne nyomják el a földmunkások százezreit ! Ott kell kezdeni, kérem ! Szabadságot egyformán ! (Zaj.) Rakovszky Iván belügyminister :... Azt kívánják, hogy itt céltudatosan, objektiv és reális szempontokból és indokokból kiindulva igyekezzünk megteremteni az ország gazdaságában, az ország struktúrájában az egyensúlyt, mert azok a magyarok is azt kívánják, hogy erősbödjék, boldoguljon a megcsonkult, árva Magyarország. Amikor tudom, hogy az elszakított területen élő magyarság, amely maga is számtalan áldozatot kénytelen napról-napra hozni, ettől az itt élő magyarságtól is azt kívánja, hogy a nemzet nagy érdekei szempontjából tudjon a maga lokálpatriotizmusából, a maga helyi hazafiúi érzéséből áldozatokat hozni a közzel szemben, akkor kötelességem teljes tudatában állok ezen kontemplált javaslat és intézkedés mellett, mert tudom, hogy ezt azért keli meghozni, tudom, hogy ennek érdekében azért kell áldoznia az odavaló lakosságnak is, mert ez is egy kődarab, egy tégla abban a nagy épületben, amellyel az ország gazdasági viszonyainak javulását és elsősorban az ország budgetjének egyensúlyát akarjuk biztosítani. Azt mondja Szabó Géza t. képviselőtársam, hogy végeredményben Komárom városának ma 10.000 lakosa van, — tudtom szerint csak 8000 — hogy ez a szám az utolsó egy-két év alatt szaporodott fel ekkorára, s hogy hasonló fejlődést jósolhat. Ha ez az ő jóslata pozitív tény lenne, amelyre minden bizonnyal számíthatunk, levonhatnék a konzekvenciákat. Csakhogy épen az a baj, -hogy ez a 4000 lakosra berendezett, eredetileg azonban nem is város, hanem három község, ma már ezzel a 8000 lakossal is túl van tömve. És én nem vállalkozhatom arra, hogy papirosintézkedésekkel — legyenek azok bár törvények, vagy rendeletek — várost teremtsek egy olyan területből, amely nem az. A város az életnek, a kereskedelemnek, az iparnak, a műveltségnek bizonyos fejlődési foka, amely területhez van hozzákötve, s hiába akarom ón arra a területre bármely törvényes vagy rendeletbeli intézkedéssel ráhúzni egy nagyobb közület sablonját, az mégis meg fog maradni a maga valóságában annak, ami az ottani gazdasági, ipari, szellemi, kulturális életnek megfelel. Hiszen a nagyközönség szemében, amely nem a közigazgatási szakember eszével gondolkodik, ugy, mint Szabó Géza képviselőtársam és én, Komárom városa város marad. Csak mi szakemberek disztingválunk pontossággal törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú város között. A nagyközönség tudni fogja, hogy Komárom városa él, van, mint város fejlődhetik tovább, — és reméljük, hogy fog is fejlődni — viszont azonban a város lakossága egyszerűbb és olcsóbb adminisztrációhoz jut, amely elsősorban a város lakosságának az érdeke, anélkül, hogy a fejlődés lehetősége el lenne vágva, anélkül, hogy a fejlődés utjai el lennének zárva. T. Nemzetgyűlés! Én igenis, nemcsak a magam resszortjában, nemcsak a belügyi igazgatás szempontjából, hanem általában az ország érdekében a kormány kötelességének tartom, hogy ezt a megcsonkult és immár kicsivé vált Komárom városát minden eszközzel támogassam. (Helyeslés.) Én igenis, remélem és hiszem, hogy az ország kormányzatának minden terén meg fogjuk találni azokat az eszközöket, amelyek ezt a várost ismét naggyá és boldoggá teszik. Hiszen a város fekvése igy is, hogy a Duna balpartról a Duna jobb oldalára volt kénytelen átköltözni, kedvező, további fejlődés csiráit rejti magában. Addig azonban, amíg ez a fejlődés be nem következett, amíg ebből a városból valóban olyan nagy város nem lesz, amely • a törvényhatósági joggal való felruházás és az azzal való élés legelemibb feltételeinek megfelel, addig nyugodjunk bele abba, hogy ennek az alsóbb város-kategóriának keretei között, ezen alsóbb városkategória lehetőségeinek felhasználásával fejlődjék és virágozzék. (Mozgás a baloldalon.) Igaza van az igen t. képviselő urnák abban, hogy mennél több önálló szervet igyekezzünk az autonómia utján a közigazgatásban felállítani. Csakhogy ezek az önálló szervek önállóságra képesek keli hogy legyenek. Akkor, amidőn a mai Magyarország területén egy Szombathely, egy Nagykanizsa, egy Nyíregyháza csak rendezett tanácsú város, akkor, amidőn olyan községeink vannak, — hogy épen csak egy ilyen községnek itt ülő képviselőjére hivatkozzam, — mint pl. Abony nagyközség,... Hegymegi-Kiss Pál: Sárospatak! Rakovszky Iván belügyminister:.... amely községi szervezetben virágzik, fejlődik és megél : akkor nézetem szerint minden objektive gondolkozó ember előtt világos, hogy egy nyolcezer lakosú várost, amely igenis fejlődhetik, de amely ma még nincs a fejlődésnek abban a stádiumában, hogy a törvényhatósági városokkal egyenrangúnak tekintessék, nem vagyunk képesek törvényhatósági joggal felruházni. Az igazság