Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-183
452 A nemzetgyűlés 183. ülése 1923, Szilágyi Lajos: Oda egy titkos választókerület ! Szabó József; A titkos választókerületeket elsikkasztják ! F. Szabó Géza: A javaslat vezető gondolata, mint a címe is mutatja, a tisztviselői létszámcsökkentés. Természetes, hogy az ehhez fűződő kiadási apasztás a vezető gondolat. E mellett azonban a praktikus közigazgatási törekvéseknek és szempontoknak sem szabad elnémulniuk és eltörpülniük. Azért kívánom ezt a kérdést a legszigorúbb tárgyilagossággal kezelni, mert amikor Komárom törvényhatósági joggal felruházott város deputációja a ministerelnök ur előtt megjelent, ő kijelentette, hogy amennyiben meggyőződést szerez arról, hogy ez a kérdés nem eredményezi azt, amit gondolnak vele, (Egy hang jóbbfdöl: A takarékosságot !) akkor hajlandó a konzekvenciákat levonni. Tehát az első kérdés, mint emliteni bátor voltam, a létszámcsökkentés kérdése, vagyis az a kérdés, hogy az, hogy Komárom városát megfosztjuk törvényhatósági jogától, és rendezett tanácsú várossá fejlesztjük vissza, létszámcsökkentéssel jár-e, igen vagy nem? Meg méltóztatnak engedni, ha erre a kérdésre a leghatározottabban nemmel felelek. Az 1886. évi XXI. te. 76. §-ának és az 1886. évi XXII. te. 62. §-ának összehasonlitásából kiderül, hogy a rendezett tanácsú városok tanácsa több tagból áll, mint a törvényhatósági joga városok tanácsa. A segéd- és kezelőszemélyzet létszáma mindig a város és az ügyforgalom nagyságától függ, az tehát teljesen független attól, hogy az illető város törvényhatóságu jogú vagy rendezett tanácsú város-e. A tisztviselői létszám minimálisra való apasztása ugy sem a törvényes keretek közé vág, hanem az a szervezeti szabályrendelet kérdése, tehát a belügyi kormányzatnak mindenkor joga, sőt kötelessége, hogy ezt a létszámot a minimálisra csökkentse le. Itt ismét mellékes, hogy törvényhatósági jogú vagy rendezett tanácsú városról van-e s>zó. A második kérdés a pénzügyi kérdés, vagyis az, hogy ezzel a műtéttel elérhető-e a fizetések apasztása, igen vagy nem. A dolog természetében rejlik, hogy Komáromban mindaddig, amig a jelenlegi tisztviselők hivatalban maradnak, a most érvényes fizetéseket redukálni nem lehet. Csak amikor ők nyugdíjjogosultságot szereztek... Hegymegi-Kiss Pál : Megszavazta a képviselő ur is, hogy redukálják! Szilágyi Lajos: Épen most szavaztak meg egy fizetéscsökkentést. F. Szabó Géza: Azon vitatkozom, hogy megmaradjon. Szilágyi Lajos : Nem velünk szavazott a képviselő ur öt perccel ezelőtt! Nagy Ernő : Hol piros, hol tarka ! (D&rvÜség.) F. Szabó Géza : Több tárgyilagosságot kérek. Ez a tisztikar tehát csak akkor fog eltávozni évi szeptember 6-án } csütörtökön* helyéről, amikor nyugdíjjogosultságot szerzett, vagyis 5—10—15—20 év múlva; ennyi idő alatt azonban a lakosság száma annyira megszaporodik — mert mindjárt rá fogok mutatni a növekedés arányára — hogy akkor igazán eltűnik az az egyetlen ellenvetés is, amely látszólag a törvényhatósági jogú város lefokozása mellett szól, hogy t. i. Komáromnak ma nagyon kevés, tizezer főnyi lakossága van. Amikor 1919-ben a cseh zsupán fegyveres erővel hivatalomat elfoglalta és székhelyemet Komáromujvárosba tettem át, akkor circa 4000 volt a lakosság száma. Ma 10.000. Ha a szaporodást ilyen arányban figyelembe vesszük, akkor igazán pár év, de mondjuk kereken, 10 év múlva akkora lesz a lakosság száma, hogy a belügyminister indokolása szerint is méltó lesz arra, hogy törvényhatósági jogát visszaadjuk. Kérdezem : miért kell akkor ebben a pillanatban visszafejlesztenünk a várost azért, hogy 10 év múlva ismét törvényhatósági jogot szavazzunk meg neki. A harmadik kérdés a praktikus közigazgatás kérdése. Nem habozom kijelenteni, minden belügyi kormányzatnak az kell, hogy lefőbb célja legyen, hogy mentől több önálló szervvel rendelkezzék. Önálló i szerv a törvényhatósági joggal felruházott város is, tehát hibát követnénk el, ha ezt visszafejlesztenők. Feltétlenül helyeslem, osztom és aláirom a belügyminister urnák azt a kijelentését, amelyet az általános vita lezárása alkalmával tett, hogy vannak feleslegesen közbeiktatott hivatalok, amelyeket meg kell szüntetni. De ha ez az alapelv, mi ennek a konzekvenciája a jelen esetben? Az, hogy ne iktassuk közbe a vármegyét akkor, amikor az illető város közvetlenül a belügyministerium fenhatósága ós felügyelete alatt áll Erre az lehetne a felelet, hogy hiszen a vármegye igen sok kérdésben végérvényesen határoz, és a vármegye határozata csak fellebbezés folytán kerül a belügyminister elé. Azonban a volt törvényhatósági jogi város hozzá van szokva ahhoz, hogy ő a ministeri felülbirálatot, ministeri döntést igényel a maga ügyeiben. Hogyan méltóztatnak elképzelni, hogy ilyen város a vármegyei határozattal meg fog elégedni ? Ez mindig fellebbezni fog a határozat ellen a ministerhez és igy valósággal egy közbeiktatott hivatalnak adunk létet. (Ugy van! a szélsohaloldalon.) A rideg tényeknek ez a megvilágítása. En azonban hazafias aggodalommal is gondolok erre a javaslatra és ugy vélem, hogy a jogfeladás látszatának vagy látszólagos igazolásának elhárítása miatt is kötelességünk, hogy felszólaljunk ez ellen a rendelkezés ellen. Egy jajkiáltás jutott hozzám. Nem említek mást, nem mondom meg, nem nevezem meg, honnan ered, csak annyit jelzek, hogy a Duna haragos hullámai juttatták hozzám. A komáromi Dunahid felett süvítő szellő hozta ós juttatta hozzám ezt
