Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

450 A nemzetgyűlés 183, ülése 1923, höz. Ez igen szomorú és igen súlyos következményekkel járó precedens volna. Már az általános vitában vagy egy előbbi felszólalásomban kifejtettem, hogy nem vagyok barátja a természetbeni ellátásnak. Nem vagyok hajlandó most ismétlésekbe bocsátkozni ; épen ezért kérem a t. ministerelnök ur helyettesét, Vass népjóléti minister urat, hogy menjen bele olyan megoldásba, amely szerint azokat az elbocsátandó alkalmazottakat, akiket a kormány — mint a ministerelnök-helyettes ur a múltkori beszédében igen helyesen mondotta — nem büntetésképen bocsát el, mert ez helytelen distinkció volna, amely ugyanolyan káros következményekkel járna, mint az első B-lista alkalmával, hanem egyrészt kényszer hatása alatt a szolgálat érdekében, másrészt és főképen az állam teherbiró képességének kényszerhatása alatt, — ezeket az alkalmazottakat a természetbeni ellátás bizonycs százalékában részesitik. Azt hiszem, hogy leginkább ez közelíti meg az igazságot és pedig olyképen, hogy azok az alkalmazottak, akiket az állam elbocsát, olyan százalékban kapják a természetbeni ellátást, mint amilyen százalékban kapják a nyugdíjukat. Mit jelent ez ? Azok az alkalmazottak, akiknek pl. 19 szolgálati esztendejük van. nyugdíjkép a 19 évnek megfelelő százalékot kapják. Az volna tehát a kérésem, hogy azok, akik 19 szolgálati évvel bocsáttatnak el, a természetbeni ellátásban is ennek a 19 évnek arányában részesüljenek. T. Nemzetgyűlés ! A megtakarítás pénzügyi szempontból itt sem olyan nagy, mint amilyen az elbocsátottak százalékszáma, mert hiszen nyugdíj címén kapják majdnem ugyanazt az összeget, illetőleg vagy tiz százalékkal kevesebb összeget, ahelyett, hogy ez a költségvetésben állandó személyi illetményként szerepelne, •— azt hiszem, ilyen kitétel alatt van a költségvetésbe beállítva — és ez mint személyi illetményt adná. ki a korma ny. Nem akarok hosszasan időzni e kérdésnél, nem is akartam felszólalni, csak abban a pillanatban határoztam el magam erre, amikor bejöttem az ülésterembe ; de kérem a ministerelnök ur helyettesét, méltóztassék konsziders ció tárgyává tenni, nem volna-e helyes a 9. §-ba uj pontot felvenni, amely — amint bátor voltam említeni •— olyan arányban részesítené az elbocsátott alkalmazottakat a kedvezményes ellátásban, mint amilyen arányban a nyugdíjukban részesülnek. Kérném tehát a következő negyedik bekezdés felvételét : »A húsz évnél kevesebb szolgálattal biró és elbocsátandó alkalmazottak a természetbeni ellátásban oly százalék arányában részesittetnek, mint amilyen százalékban részükre a nyugdíjuk folyósittatik.« Elnök : Szólásra következik ? Senki sem lévén feljegyezve, kérdem : kiván-e még valaki a szakaszhoz hozzászólni ? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A helyettes ministerelnök ur kíván szólni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister, helyettes ministerelnök ; T. Nemzetgyűlés ! E tör« évi szeptember 6'<ín, csütörtökön* vényjavaslat általános és általában a tisztviselők elbocsátására vonatkozó — mondjuk — anyagi rendelkezéseiről szóló első részének utolsó szakasza van most tárgyalás alatt és itt néhány értékes megjegyzés hangzott el. amelyek változtatásokat sürgetnek a szövegben. Az a kérdés, hogy ennek a szakasznak mi az akarata, mit akar ez a szakasz ? Itt pro és kontra sok megjegyzés hangzott el arra vonatkozólag, hogy a tisztviselőknek, különösen a felesleges számban lévő tisztviselőknek terhétől mentsük meg az államkincstárt, mert az államkincstár teherbiróképessége túlságosan igénybe van véve. Még olyan megjegyzés is elhangzott, hogy a vagyonos tisztviselők egyáltalában ne kapjanak fizetést, amely gondolat el nem fogadható ugyan, de mindenesetre illusztrálja a nemzetgyűlésnek is azt a tendenciáját, törekvését, hogy az államkincstárt mentse meg a felesleges vagy elhárítható terhektől. Megállapíthatom, hogy ennek a szakasznak ez a célja, és amennyire a humánus és szociális gondolatot az államháztartás teherbiróképességének határai között figyelembe lehetett venni, figyelembe is veszi akkor, amikor ezt a természetbeni való ellátást bizonycs kategóriáktól megvonni kívánja. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy először is azok, akiket már nyugdíjaztak, illetőleg az állami szolgálatból a megelőző B-lista révén elbocsátottak, valamint azok is, akik 1924 július l-ig el fognak bocsáttatni, akik tehát egy bizonyos latitude-del még rendelkeznek, részint elhelyezkedtek már a gazdasági életben, részint pedig keresni fogják a módját, hogy elhelyezkedhessenek. Már tegnap voltam bátor rámutatni arra, hogy nem nézem olyan pesszimisztikusan a magyar gazdasági életet, hogy azt gondolnám,, hogy a magyar gazdasági élet ne tudná felvenni az állami szolgálatból elbocsátandó, munkára még értékes és alkalmas emberanyagot. De ezenkívül még egy megszorítás is van a törvényjavaslatban, t. i. az, hogy mindazok, akik időközben bekövetkezhető rokkantságuk, betegségük, szóval munkára való alkalmatlanságuk révén nem tudnak eleget keresni, vagy egyáltalában nem tudnak keresni, kérhetik uj államorvosi felülvizsgálásukat, és a felülvizsgálás kétségkívül az ő javukra fog ezekben az esetekben olyan eredményre jutni, hogy újra megkapják a jelen törvény erejében esetleg tőlük esetleg egészséges korukban elvont természetbeni ellátást. (Helyeslés.) Ezen fejtegetések alapján és ezen okok szerint tehát tisztelettel kérem, hogy bármennyire humánusak is azok a javaslatok, amelyek itt elhangzottak az elbocsátandó tisztviselők érdekeinek védelmére, ugy ! Szilágyi igen t. képviselő ur, mint a többi kép' viselő ur részéről is, méltóztassanak ezt a szakaszt eredeti szövegében elfogadni, mégis azokkal a változásokkal, amelyeket Barthos igen t. képviselőtársam volt szíves itt javasolni. T. i. a pénzügyi kormány hajlandó ahhoz hozzája-