Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-183

A nemzetgyűlés 183, ülése 1923, évi szeptember 6~én, csütörtökön, 449 Strausz t. képviselőtársam felszólalásában egyáltalában beszüntetni kívánja a természetben való ellátást. Én csak azt nem tudom elhinni, liogy a tisztviselőkörökben ez általános felfogás volna, mert akkor, amikor ma a zsir ára 12.000 korona, meg vagyok győződve róla, hogy igen jól esik a tisztviselőnek, ha kedvezményes áron kap zsirt, tűzifát, szenet, ruhát. Mert, bocsánatot kérek, ha igazságosak akarunk lenni, le kell szögeznünk . . . Meskó Zoltán (közbeszól). Barthos Andor : Hiába beszél Meskó t. képviselőtársam, mikor még azt sem tudja, hogy mit akarok mondani. MeskÓ Zoltán : Helyeslem inkább, amit mond. Barthos Andor : Hálásan köszönöm, de az ilyen helyeslés zavar engemet. (Derültség.) Azt merem állítani — erre kérem a t. Nemzetgyűlés b. figyelmét — lehetséges-e elképzelni, hogy akár egy ministeri tanácsos is ma egy öltözet ruhát készíttessen magának? Erre feleljen nekem bárki. (Ugy van ! baljelöl.) Ha egy szakértő mértékvevő is előadta ezt, nemcsak mértékadó, akkor méltóztassanak elhinni, hogy bizonyos dolgokban a természetbeni ellátást szükségesnek tartom, ilyen különösen a cipő, a szövet, a fehérnemű. Mert meg vagyok győződve arról, hogy igen sok háztartásban sok méltóságos ur máris rongyos párnákon, vagy csak a párnaaljon fekszik. (Felkiáltások : Szomorú !) Nern tudok tehát a következtetésben sem egyetérteni. Jól esett hallanom azokat az elismerő szavakat, amelyeket a távollevő pénzügyminister úrral szemben Strausz t. képviselőtársam használt. Teljesen egyetértek t. képviselőtársammal abban, hogy igen sok magas állás — hiszen erre én is voltam bátor az általános vita alkalmával rámutatni — tényleg felesleges, azokat be kell szüntetni, mert mint akkori beszédemben Emiltettem, ha nekem nincs módomban parádés kocsist és lakájt tartani, akkor veszek egy takarítónőt, vagy beérem egy cseléddel. Ez az ország mai nyomorult helyzetében nem engedheti meg magának, hogy annyi sok magas állást fentartson. Itt kellene segíteni először. (Zaj.) Szóval a most tárgyalt szakaszból érezzük azt a mondást : quidquid délibérant reges, plectuntur Achivi, akármit fogunk is határozni, sirni fognak azok, akiket illet. De hogy enyhébb legyen a dolog, most már pártom nevében legyen szabad azt az indítványt megtennem és kérnem a t. kormányt, kegyeskedjék megfontolni és elfogadni azt a javaslatot, hogy a 9. § utolsó bekezdésében ne a húsz évet méltóztassék megtartani, hanem a tizenöt esztendőt. Ezzel mindenesetre enyhítjük azt a szigort, mely a törvényjavaslatnak e bekezdésében megnyilvánul és azt hiszem, ehhez a t. túloldal is a humanizmus szempontjából hozzájárul. Végül méltóztassanak megengedni, hogy egy intelmet intézzek a törvényszerkesztőkhöz. Nehogy valamiképen a Borsszem Jankóba kerüljek, vagy valami göndörfürtü újságíró kiszerkesszen azért, mert mindig stiláris módosítást ajánlok, épugy, mint Pulszky Ferencet, aki a banketteken mindig a nőket köszöntötte fel . . . (Egy hang a haloldalon ; Jó ízlése volt !) Olyan korban köszöntötte fel, amelyről már nem lehet feltenni, hogy valami jóvátehetetlent tudna tenni. A 9. §-ban is van egy botrányos mondat, melyet méltóztassanak meghallgatni (olvassa) : »Az 1924. évi július 1. napjától kezdve kedvezményes áru természetbeni ellátásban . . . stb«. (Derültség.) Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy méltóztassanak a szóban levő bekezdést ebben a szövegezésben elfogadni (olvassa) : »Az 1924. évi július hó 1. napjától kezdve kedvezményes áron természetben való ellátásban stb.« (Felkiáltások jobbfelöl ; Rendben van !) Másodszor pedig azt vagyok bátor tisztelettel javaslatba hozni, hogy a »húsz« szót »tizenöt« szóval méltóztassék helyettesíteni a már előbb kifejtett okoknál fogva. Ami egyébiránt Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak határozati javaslatát és Strausz t. képviselő urnák más természetű határozati javaslatát illeti, azokat pártom nevében el nem fogadhatóknak nyilvánítom, (Helyeslés jobb felől. Zaj a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Homonnay Tivadar Î Homonnay Tivadar : T. Nemzetgyűlés ! Csak pár szóval kívánok ehhez a szakaszhoz hozzászólni, még pedig azért, mert a kormány a húsz esztendőn aluli szolgálattal bíró, elbocsátandó alkalmazottakat nem kívánja természetbeni ellátásban részesittetni, amit én helytelennek és igazságtalannak tartok, amit különben már Szilágyi t. képviselőtársam is részletesen kifejtett. Őszintén megvallva, egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy a kormány ennél a szakasznál nem fog lényeges módosításokat eszközölni. Aláírom Barthos t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését, hogy a természetbeni ellátás nem bir illetmény jellegével, illetőleg nem bir állandó illetmény jellegével, mert ez kivételes állapot, a háború szülte azt. Szerintem helytelen intézkedés, hogy a közalkalmazottakat még mindig természetbeni ellátásban részesítjük. Alá kell írnom Barthos t. képviselőtársamnak azt a kitételét, hogy ez átmeneti intézkedés, amely semmi körülmények között nem állandósítható, és amely ma is csak olyan ideiglenes jelleggel bir, mint birt a háború alatt. De meg kell állapitanom azt is, hogy ma, ebben a kivételes helyzetben, amikor a természetbeni ellátás oly nagy része a közszolgálati alkalmazottak dotálásának, ezt nem tekinthetjük másodrangú kérdésnek. Nagyon megfontolandónak tartom, hogy a kormány az utolsó pillanatban ne kövessen el olyan lépést, amellyel a természetbeni ellátást a húsz évhez köti, mert — amint Nagy Ernő t. képviselőtársam mondotta — jöhet egy kormányzat, amely ezt 25—30 évhez fogja kötni, egy másik kormányzat pedig 5 vagy 10 esztendő«