Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182. ülése 1923, arra, hogy a sokat emlegetett pótrendelet szerint az abban felsorolt pontokban megállapított rendelkezésektől eltérőleg történt kihagyások esetében a központi választmány felszólamlás hiányában is hivatalból intézkedik és hogy mindazok, akik a kihagyottak névjegyzékébe felvéve nincsenek, de a névjegyzékből mégis kihagyattak, felszólaltaknak tekintendők. Maga a rendelet is kimondja, hogy ezekkel szemben az alaprendelet 41. és 42. §-a értelmében kell eljárni, tehát egyrészt közszemlére kell kitenni a felszólalásokra, illetőleg a vélelmezett felszólamlásokra hozott határozatokat, másrészt értesíteni kell az illető érdekelteket a központi választmány határozatáról. Ezt a két intézkedést megtettem. Elrendeltem, hogy a központi választmányok a közszemlére tételt foganatosítsák, ez meg is történt ; elrendeltem, hogy az értesítések menjenek ki. (Helyeslés balfelol.) Már most a választójogi rendelet azt mondja, hogy mindazok, akik a felszólamlásra vonatkozólag határozatot kaptak, bizonyos határidőn belül jogosultak a közigazgatási bírósághoz panasszal élni. Egyben azonban kivételt állapit meg azokra vonatkozólag, akik későn kapták meg ezeket az értesítéseket, olyanformán, hogy ezek a kézhezvételtől számított 15 napon belül, de legkésőbb október hó 15-ikéig még mindig jogosultak panaszt tenni. Ennek a konzekvenciáit én levonom két szempontból. Először elrendeltem, hogy az értesítések a legsürgősebben történjenek meg, nehogy esetleg valaki abba a helyzetbe kerüljön, hogy ez, a rendeletben október 15-ikében megállapított határidő már reá nézve lejárjon, a kilátások megvannak arra, hogy az értesítések tényleg nagyon rövid idő alatt ki fognak menni, a másik pedig, amit szintén szükségesnek tartottam elrendelni, az, hogy ezek az értesítések vétbizonyitvány mellett történjenek, mert hiszen a kézbesítés időpontja az illető érdekeltekre vonatkozólag egy alanyi jogot, a 15 napon belül való panaszolhatás jogát statuálja, tehát szükséges, hogy hivatalosan lehessen megállapítani, hogy az illetők mikor vették kézhez a vonatkozó határozatot. (Helyeslés balfelol.) T. Nemzetgyűlés ! At. képviselő ur engem azzal vádol, hogy amikor ez a kérdés első alkalommal tárgyaltatott itt a nemzetgyűlésen, én védelmembe vettem a központi választmányt. Én nem érzem hivatottnak magamat arra, az előbb kifejtettek alapján, hogy én bárkit is, bármely központi választmányt is akár védelmembe vegyek, akár megrójak akkor, amikor a központi választmánynak egy hatáskörében hozott olyan határozatáról van szó, amelyről végső fokon a közigazgatási bíróság van hivatva dönteni. Ismétlem, én ebben a kérdésben teljes mértékben elismerem alkotmányjogunk azon alaptételét, hogy sem én, mint belügyminister, sem én, mint kormány nem nyúlhatok bele a közigazgatási bíróság elé tartozó kérdésbe és a magam részéről hí szeptember hó 5-én s szerdán. 439 meg vagyok arról szentül győződve, — mert nem hiszem, hogy a képviselő urak olyan bizalommal viseltetnének velem szemben — hogy a képviselő urak is sokkal jobban bíznak a közigazgatási bíróság ítélkezésében, mintha ezt a kérdést közigazgatási utón akarnók elintézni. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre : T. Nemzetgyűlés ! Itt a nemzetgyűlés előtt körülbelül a legutolsó két hete már egy törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek célja a létszámcsökkentés az egyes állami hivatalokban. A minister urnák az az intézkedése, hogy semmiféle irányban nem kivánt a hires önkormányzatba befolyni és arra rácsapni és ráütni, hogy a visszaéléseknek gátat vessen, élénken bizonyítja azt, hogy mennyit ér az a törvényjavaslat, amelyet itt már hetek óta tárgyalunk és amellyel a létszámot akarják az állami üzemekben és az állami hivatalokban redukálni. Ilyen központi igazgatás mellett, — akkor, amikor ezt tehetik meg a központi választmányok, amikor a közigazgatási bíróságokra olyan feladatot fognak ráróni, hogy meg kell háromszorozni a közigazgatási bírósághoz beosztott bírák számát, ha ezt a munkát, amelyet el kell végezni és az egész országban el kell végezni, el akarják idejében végezni — teljesen komolytalannak látszik intenció, amely ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, amelyet tárgyalunk. Ilyen körülmények között, minthogy a minister úrtól erre vonatkozólag megnyugtató kijelentést nem kaptam, a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a belügyminister urnák Györki Imre képviselő ur interpellációjára adott választá tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a válaszát tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. 'Megtörténik.) Többség ; a válasz tudomásul vétetik. A következő interpelláló képviselő ur Friedrich István. (Zaj.) Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! A múlt héten Karcagon eg}^ vitézi avatással kapcsolatos (Halljuk jobbfelől.) ünnepségek sorozatában a kormányzó ur (Élénk éljenzés és felkiáltások jobbfelől : Éljen a kormányzó /) egy beszédet tartott, amely beszéd publikálását az ünnepségek után az igazságügyminister ur a kormány nevében megtiltotta. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Horváth Zoltán : Hogyan lehet ez ? Peidl Gyula : Szólásszabadság ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kováts-Nagy Sándor : Ezt ide kell hozni ? Friedrich István : Ennek, nézetem szerint, két oka lehet. Vagy nem volt az a beszéd a nyilvánosságnak szánva, . . . Maday Gyula; Magyar embereknek volt szánva \
