Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
438 A nemzetgyűlés 182, ülése 1923, évi szeptember hó 5-én, ^szerdán. M. E, számú rendeletben foglalt utasitásokat és a rendelet intézkedéseinek figyelmen kivül hagyása miatt az ideiglenes névjegyzékből tömegesen hagytak ki olyan választókat, akiknek kihagyása sérelmes? Hajlandó-e a minister ur e sérelmes intézkedés miatt az ideiglenes névjegyzék megsemmisitésése vonatkozó intézkedést megtenni és uj összeirást elrendelni % Hajlandó-e a vétkes, mulasztást elkövető közegeket fegyelmi eljárás alá vonatni és ellenük a bűnvádi eljárást megtenni ?« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólani. Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy az idő előrehaladt voltára való tekintettel csak röviden, lényeges részében válaszoljak Györki képviselő ur interpellációjára. Én már annakidején, amikor a központi választmány elsőfokú határozatai alkalmával a kérdés elsőizben szóbakerült, bátor voltam rámutatni a választójogi rendeletben lefektetett arra az elvre, amely különben mindenütt az egész világon, ahol autonóm összeiró testületek készitik az ideiglenes névjegyzéket, el van fogadva, hogy t. i. az egyéni választói jogosultság szempontjából a központi választmányok a belügyministernek alárendelve nincsenek és a belügyminister a központi választmányokkal csak oly kérdésekre vonatkozólag rendelkezhetik, amelyek az egyéni választói jogosultságot nem érintik. A helyzet tehát az volt, hogy akkor sem volt módjában a kormánynak az, hogy olyan rendeletet bocsásson ki a központi választmányokhoz, amelyben a szóbanforgó, egyes választói jogosultságok kérdésében állást foglalna vagy prejudikálna, mert hiszen ez a közigazgatási biróság dolga és az alkotmánnyal merőben ellenkeznék, ha a kormány a közigazgatási biróság hatáskörébe tartozó dolgokba érdemben beavatkoznék. Farkas István : Rendeletileg szabályozták a választói jogot, tehát rendeletileg lehet más intézkedést is tenni ! Rakovszky Iván belügyminister : Ami azt a kérdést illeti, amelyet Farkas képviselő ur itt közbeszólás alakjában felvetett, hogy a választói jog rendeleten alapszik, tehát rendelettel meg is változtatható, erre nézve is kifejtettem már nézetemet. A választójogi rendelet szükségrendelet volt, az első nemzetgyűlés mandátumának ideje lejárt, választójogi törvény nem volt, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Volt !) A kormány tehát abban az időpontban jogosítva volt arra, hogy szükségrendeletet bocsásson ki. Ezt a szükségrendeletet azonban később, amikor a választások ennek alapján megtartattak és a képviselőtestület egybeült, változtatni, azon tovább furni-faragni nem lehetett, annál kevésbé, mert az is régen elfogadott elv, hogy ha bizonyos választójog alapján valamely törvényhozó testület megválasztatott, annak a törvényhozó testületnek működése alatt minden időközi választás és minden egyéb időközi aktus ugyanannak a törvénynek, illetve a jelen esetben rendeletnek alapján kell, hogy történjék. Hegymegi-Kiss Pál : Miért lett elrendelve az, hogy titkos szavazás alkalmával meg lehet jelölni a cédulákat ? Rakovszky Iván belügyminister : Akkor még nem volt a választás megtartva, nem voltunk abban a helyzetben, mint ma. En azonban azért, hogy a tömeges kihagyások folytán előfordult panaszokkal szemben könnyebbséget adjak a valódi vagy vélt jogsérelmek reparálására, belementem abba, hogy kiadtunk rendeletet annak a két alapelvnek szoros figyelemmel tartásával, hogy ne adjunk ki oly rendeletet, mely a folyamatban lévő összeírással kapcsolatban az egyes egyének választójogára vonatkozóan intézkednék és másrészt hogy ne adjunk ki olyan rendeletet, amely az alapválasztójogi rendeleten vagy ennek a lényegéhez tartozó dolgokon lényeges változtatást eszközöl. Felállítottunk tehát bizonyos vélelmeket, olyan vélelmeket, amelyek, hogy ugy fejezzem ki magamat, az összeirást a hivatalos összeíráshoz hozták közelebb ; nevezetesen vélelmeket állítottunk fel, amelyeknek fenforgása esetében az illető érdekeltek választójoga elismerendő s az illetők csak akkor hagyhatók ki a névjegyzékből, ha az ellenkező bizonyítva van. Ezeknek a vélelmeknek felállításánál természetesen egyrészt a józan logikához kellett tartani magunkat, tehát a vélelmeknek maguknak kellett iogikusoknak lenni, másrészt pedig azon határon belül kellett mozognunk, amely a praxisban a végrehajtás során megvalósítható, mert a központi választmányokra nem róhatunk olyan feladatot, amelyet a rendelkezésükre álló apparátussal végrehajtani nem tudnak. így jött létre ez a bizonyos pótrendelet, amelyre az igen t. képviselő ur hivatkozott, amelynek alapján a központi választmányok a maguk második munkáját, nevezetesen a végleges névjegyzékek összeállítását végezték. Most a képviselő ur azt mondja, hogy ennek a munkának folyamán a központi választmányok megint megsértették az alaprendelkezést, sőt megsértették ezt a pótrendeletet is, mert az abban foglaltaknak nem tettek eleget. Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, most már a kérdés valóban abban a stádiumban van, hogy közigazgatási kormányintézkedésekkel nem folyhatunk be a kérdésbe, mert ez most a maga teljes komplexumában a közigazgatási biróság elé tartozik és nekem nincs módomban, hogy a közigazgatási bíróságot akár egyik, akár másik irányban utasítsam.. Amit annak idején mondottam, most is megismétlem : az alkotmány alapelveivel ellenkeznék az, ha mi érdemileg a választójogi listák dolgába beavatkoznánk és fizikailag, vagy mondjuk, a végrehajtás szempontjából sem tehetjük meg most már, minthogy a közigazgatási bírósággal szemben semmiféle utasítási jogunk nincs. A képviselő ur által sérelmezett kifogások között egy azonban van, amely tényleg közigazgatási utón reparálható. A képviselő ur hivatkozott
