Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

436 À nemzetgyűlés 182. ülése 1923. De megtörtént az is a fővárosi ideiglenes névjegyzék összeállításánál, hogy olyanokat hagytak ki másodizben már a felszólalás után, akik elsőizben bennszerepeltek ; megtörtént az is, ami jogilag megint teljesen lehetetlen, hogy elsőizben «gyeseket kihagytak azon a címen, hogy hiányzik az iskolai képzettségük és amikor beigazolták, •hogy igenis megvan az iskolai képzettségük, amikor bemutatták erre vonatkozó okmányaikat és ezt okmányszerüleg bizonyították, vagy rámutattak arra, hogy hol lehet okmányaikat beszerezni, tehát amikor feltétlenül be kellett volna vennie őket a központi választmánynak az ideiglenes névjegyzékbe, akkor, hogy kihagyásukat megindokolják, most nem az iskolai képzettség hiánya miatt hagyták ki őket, hanem megállapították róluk, hogy elköltöztek arról a lakóhelyről, ahol korábban be voltak jelentve vagy amely lakóhely alapján korábban fel voltak véve a választói névjegyzékbe. Ez teljesen tarthatatlan és lehetetlen a törvény és a kiadott rendeletek szerint, ellenkezik a törvényes rendelkezéssel és teljes jogtalanságot foglal magában. Akkor, amikor ezt a kérdést a kormány újból szabályozta, Ígéretet kaptunk arra is, hogy az adatok beszerzését hivatalból fogja elrendelni a központi választmány, mert ilyen utasitást kapott. Nézzük azonban, mikép történtek és történnek ezek az adatbeszolgáltatások. Az állampolgárság igazolásának hiánya volt a j ogcím, amelynek alapján kihagytak tekintélyes számban embereket. Ezekre vonatkozólag a kiadott ministeri rendelet ugy szól, hogy azok, akik négyévi helybenlakást igazolnak, ugy tekintendők, mintha magyar állampolgárok lennének. Már maga a rendelet megszövegezése sem egyezett azokkal a tárgyalásokkal, amelyeket erre az ellenzéki képviselők megbízottai a belügyminister úrral lefolytattak. Rakovszky Iván belügyminister. Ez nem igaz ! Györki Imre : Arról volt ugyanis szó, hogy nem négyévi helybenlakást, hanem négyévi Magyarország területén való lakást követeltek meg és ennek alapján helyezték kilátásba a választói jogosultságot. Csak az hatott meglepetésként, hogy négyévi helybenlakáshoz fűzte a minister ur az állampolgárság igazolását. Mi történik most a gyakorlatban ? Ezeket az állampolgársági igazolásokat a gyakorlatban olyanképen kivánják meg, hogy akármilyen rövid időtartamú kihagyás van a négy évből, akár azért, mert valaki elmulasztotta magát bejelenteni, akár azért, mert egyes helyeken nincs bejelentési kötelezettség, ezeket egyszerűen kihagyják a választói névjegyzékből és ugy tekintik, mintha az illetők nem lennének magyar állampolgárok. A kihagyottak második kategóriájába azok tartoznak, akiket az iskolai végzettség igazolásának hiánya miatt hagytak ki. Erre vonatkozólag a ministeri rendelet olyan rendelkezést tartalmazott, hogy ezeknek az iskolai bizonyítvány oknak beszerzését a központi választmányok kötelességévé tette. Az összeiró lapoknak két adata van, | évi szeptember hó 5-én, szerdán. amely ebből a szempontból fontossággal bir. Az egyik adat arra vonatkozik, hogy végzett-e iskolákat és milyen iskolákat az illető, a másik ezután következő adat szerint be kellett vallani a számláló lapon azt is, hogy ki hol és melyik évben végezte ezeket az iskolákat. Semmiféle konzekvenciája nem lehetett annak, hogy ha valaki a másik kérdésre nem adott feleletet, legalább joggal feltételezhették, hogy nincsen konzekvenciája, mert ha valaki feltüntette az első kérdőpontra, hogy milyen iskolákat végzett, ugy érezhette, hogy nem kell neki a második kérdésre válaszolnia, hiszen természetes, hogyha az első pontra felelősség terhe mellett, büntetőjogi szankció mellett bevallotta azt, hogy bizonyos iskolákat elvégzett, joggal vélhette, hogy eleget tett bevallási kötelezettségének és igy megszerezte a választói jogosultságot.. Azt látjuk azonban, hogy a székesfővárosi előadók részére kiadott hivatalos utasítás egyenesen törvénytelenül kimondja, hogy minden olyan esetben, amikor nincs a számlálólapon feltüntetve az, hogy melyik iskolát és melyik évben végezte az illető, kihagyandó a választói jogosultak köréből, holott ez az intézkedés teljesen törvénytelen, mert a számlálólapok kiállítása alkalmából ezen kérdőpont ki nem töltéséhez ilyen szankciót nem fűztek. Kapcsolatos ezzel a kérdéssel a nőkre vonatkozó kérdés is. Általában talán a legnagyobb aratást ott végezték, hogy a nők tömegeit, ezreit és tízezreit hagyták ki a választói jogosultak köréből. Most a számlálólap nagyon bölcsen akként van megszerkesztve, hogy fel kell tüntetni rajta az illető nevét. Természetes ugyebár, hogy az asszonyok tekintélyes része — mert hiszen ilyenekről lehet csak szó a választói jogosultak között, vagy legalább is ez a tekintélyes rész — feltüntette az ő férjezett nevét, de semmiféle útmutatás nem volt arra vonatkozólag, hogy fel kell tüntetnie a leánynevét is. A számlálólapnak ezt a súlyos és talán a megszerkesztés alkalmával elkövetett hiányosságát arra használta fel a budapesti központi választmány, hogy az összes olyan nőket, akik választói jogosultságukat megreklamálták azon a címen, hogy iskolai képzettségük, vagy három gyermekük van, mind kihagyták a névjegyzékből. Nagyon bölcsen és nagyon ötletesen kérdést intéztek ahhoz az iskolához, amelyet az illetők feltüntettek, mint olyant, ahol iskoláikat végezték, hogy pl. Kovács Lajosné ott végezte-e ekkor meg ekkor az elemi iskoláit ; természetesen nem tüntették fel azt, hogy hogy hivták leánykorában és természetesen annyi bölcsesség kitellett a központi választmánytól, hogy nem is volt kíváncsi arra, hogy a hiány pótlása végett ilyen esetekben megkérdezze, hogy az illetőt hogy hívták leánynevén és hogy milyen néven kellett volna az iskolához a kérdőpontot megküldeni és érdeklődni aziránt, hogy elvégezte-e az illető azokat az iskolákat, amelyeket a számlálólapon feltüntetett vagy sem.