Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. jogosultságot, akik a korábban fennálló rendel­kezések értelmében szavazati jogosultsággal birtak. A második lépés a jogfosztás terén az volt, hogy elsikkasztották az imént Emiltett rendelettel a választói jogosultság gyakorlásának titkosságát, majd az a hihetetlen terror, amellyel a múlt évi választásokat az egész országban keresztül hajszolták. Mikor a kormány látta, hogy nem volt elég másfél millió ember kihagyása a választói jogosultak közül, nem volt elég a titkos­ság elsikkasztása és az erőszakos választási rendszer végrehajtása, akkor a jogfosztás terén tovább ment és titkos utasításban arra kénysze­ritette és ítrra utasította az összeiró küldött­ségeket, hogy a meglevő választói jogosultak lét­számát erősen redukálja, és akiket ki lehet ebből a választói jogosultságból zárni, azokat minden lehető módon igyekezzenek kizárni. Emlékezetes R-Z HÍ felháborodás, amit ez az eset kiváltott ez év júliusában. A napilapok hete­ken keresztül taglalták ezeket az eseményeket, és a nemzetgyűlésen is olyan vihart váltott ki ez a hihetetlen jogfosztás, hogy mikor a minister­elnök ur hazatért külföldi útjáról, akkor az első ülések egyikén maga ]§ belátta azt, hogy ezt a helyzetet itt reparálni' kell, és ennek a belátásnak eredménye volt a 4399/1923. számú rendelet, amellyel bizonyos mértékig felvilágositást és uta­sítást adott az összeiró küldöttségeknek, illetve a központi választmányoknak a beérkezett felszóla­lások felülvizsgálására. Joggal várhatta mindenki, hogy amikor a központi választmányok a pótrendelettel egyidejű­leg megkapták az utasítást a névjegyzékek kiiga­zítására, most már ezeket a kiigazításokat becsü­letesen fogják végrehajtani és tovább nem tűrik meg azt az állapotot, amit az összeiró küldött­ségek a gyakorlatba átvittek, hogy mindenkit, aki akár a foglalkozása, akár a neve szerint gya­nús volt az összeiró-küldöttségnek, azokat kihagy­ják a választó jogosultak közül. Az ellenzék köve­telte akkor, hogy az összeiró-küldöttségek által készített névjegyzék-tervezetet semmisítse meg a kormány, rendelje el az uj választási összeíráso­kat, követelte egyúttal azt is, hogy azokat, akik a névjegyzékek összeállításánál ilyen bűnös mu­lasztást _ követtek el, a belügyminister ur helyezze fegyelmi eljárás alá, egyúttal pedig a bűvádi el­járást tegye folyamatba. Ez nem történt meg. Nem történt meg azért, mert maga a belügyminister ur akkor, amikor ugyancsak ebben a nemzetgyűlésben és ebben a kérdésben felszólalt, védelmébe vette ezeket a közigazgatási hatóságokat, megtegette őket, épen ugy, ahogyan mentegette egyéves ministersége alatt mindenkor azokat a jobboldali kilengőket, akik most már odáig hajtották az állapotot, hogy a ministerelnök urnák és a belügyminister urnák nyakát követelik. Ahogyan ez az állapot a minis­ter ur melengetése következtében a jobboldali ki­lengőkkel szemben erre az eredményre vezetett, NAPLÓ XVI. 'vi szeptember hő 5-én, szerdán. 43?> ugyanúgy megbosszulta magát az az állapot is, amit ezen a téren a ministerelnök ur politikája eredményezett. Látva ugyanis a központi választ­mányok és az azokban ülő urak azt, hogy semmi­féle megtorlás az ő bűnös visszaéléseik miatt nem következik be, látva, hogy az egész országban, Budapesten épen ugy, mint a vidéki városokban, mindenféle megtorlás és mindenféle utókövetkez­mények nélkül lehet embereket százával és ezré­vel választójogosultságuktól megfosztani, a jog­fosztás terén továbbmentek és nem törődve a minister urnák kiadott rendelkezésével, az ideig­lenes névjegyzék összeírásakor is tetézték azokat a visszaéléseket, amelyeket az első névjegyzék összeírása alkalmával elkövettek. Hogy mennyire indokolt volt az ellenzéknek e téren való felszóla­lása, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a kép, amelyet Budapest székesfőváros területén látunk, .de amely a vidéki városokban is hasonló. így pl. az én kerületemben, Debrecenben is. Budapesten a kihagyottak száma volt a névjegy­zék-tervezetből 105.637. Részben egyéni felszóla­lások, részben pedig a belügyminister ur kiadott­rendelkezése alapján, hogy bizonyos kategóriák hivatalból ügy tekintendők, mint akik felszólal­tak, ennek a felszólalásnak eredményeképen fel­vettek 45.720-at, ami azt jelenti, hogy ebben a. városban és ebben a kerületben, de mondom vidéken is olyan jogfosztás történt, amelyet a minister urnák kötelessége lett volna megtorolni, kötelessége lett volna a bűnvádi feljelentést meg­tenni. Azonban azt látjuk, hogy még mindig 59.917, tehát kerekszámban 60.000 csak a főváros­ban a kihagyottak száma, sőt bizonyos mértékig most már túllicitálták a minister ur intézkedéseit, mert nemcsak azokat hagyták ki, és nemcsak azok szerepelnek a 60.000-ben, akiknek ügyében fel­szólalást adtak be egyesek vagy bizonyos párt­irodák, hanem kihagytak teljesen törvénytelenül felrúgva minden tételes jogszabályt olyanokat is, akik a névjegyzék-tervezetben benfoglaltattak, akiknek kihagyása iránt semmiféle felszólalást be nem adott, tehát kiknek kihagyásához törvény szerint hozzá sem nyúlhatott volna a központi választmány. Ezeket mégis hivatalból felülvizs­gálta, ismétlem, teljesen jogtalanul, és ezeket ismételten kihagyta. Van a fővárosnak olyan kerülete, pl. a IX. választókerület 39. körzete, ahol az elsőizben ki­hagyottak száma 247 volt, amikor a^ tervezet készült, amit az összeiró-küldöttségek készítettek, másodízben pedig, amikor a központi választmány készítette el az ideiglenes névjegyzéket, akkor a kihagyottak száma már 247 helyett 283 volt. Teljesen lehetetlen és jogilag semmiféleképen nem indokolható ez az álláspont, hacsak azzal nem tudjuk indokolni, hogy a főváros urainak minden okuk megvan arra, hogy a választókat a lehető legteljesebb mértékben kiirtsák, mert csak akkor érzik magukat biztonságban, ha a választói név­jegyzékekben senki más nem szerepel, mint Wolff Károly, Csilléry András és néhány érdektársa. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom