Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

434 A nemzet g »ülés 182. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. mondott interpellációmra adott válaszában kilátásba helyezett ?« Elnök : A közélelmezési minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Bud János közélelmezési minister : T. Nemzetgyűlés! Csak röviden kívánok foglalkozni az interpellációval. Elsősorban rá akarok térni arra, vájjon tényleg olyan tehetetlen volt-e a kormány a malmok árpolitikájával szemben és különösen olyan tehetetlen voltam-e én, kinek tárcája ügykörébe esik az egész kérdés. Már itt is megmondottam, hogy hosszú hónapokon át erős küzdelemben állottam a malmokkal szemben és bár nem állott rendelkezésemre semmiféle hatalmi eszköz, mégis le tudom rögzíteni, hogy egyik-másik esetben igenis eredményt értem el. Amikor kijelentettem, hogy a malmoknak lisztár politikáját nem tartom kielégítőnek — és ma is vallom, hogy ma sem tartom kielégítőnek — akkor azt is mondottam, hogy mindent el fogok követni, hogy őket lisztár-politikájuk megváltoztatására kényszerítsem. Teljesen egy nézeten vagyok az igen t. képviselő úrral abban, hogy a lisztárak még mindig nincsenek abban az összhangban a gabonaárakkal, amelyet tulajdonképen a dolog természete megkíván. (Ugy van! balfelöl.) Bárhol körültekintünk Nyugateurópában, sehol sem találjuk azt a diszparitást, amely nálunk van a búza ára és a liszt ára között. (Igás! Ugy van!) Semmi különös indokot nem tudok találni arra, hogy olyan lisztárakat fizessen itt a fogyasztóközönség, amelyek nemcsak hogy nincsenek összhangban a búza árával, hanem amelyek olyan nyereséget rejtenek magukban, melyet megindokolni nem lehet. (Igaz! Ugy van !) Annyi eredményt igenis elértem, hogy heteken át sikerült leszorítanom az árakat. Ezt már egy más interpellációra adott válaszomban ismertettem is. Sikerült helyes arányt megállapítani a nullásliszt és kenyérliszt ára között, de mivel ezt még nem tartottam eredménynek és más tekintetben is azt látom, hogy az árdrágítás szempontjából nekünk nem a kiskereskedővel és kofával kell foglalkoznunk (Ugy van! balfelöl.) hanem igenis foglalkoznunk kell azokkal a vállalatokkal, amelyek elsősorban tartják kezükben az országnak élelmezését, (Elénk helyeslés.) nem lehet itt monopóliumokat tűrni; nem lehet itt monopóliummá tenni az ország közellátását, azért nyújtottam be egy törvényszakaszt ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet itt a távollétemben letárgyaltak. Ezek voltak azok az indokok, melyek alapján felhatalmazást kértem és megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy fogok is élni ezzel a felhatalmazással. (Élénk helyeslés.) Ami az interpellációnak másik részét, a mostani sztrájkot illeti, őszintén megvallom, végtelenül sajnálom, hogy ilyen időpontban sztrájk kiüthetett. Itt állunk, hála Istennek, egy kedvező terméseredmény után. Minden malomnak füstölögni kellene és teljes erővel felvenni a feldolgozást, és akkor a legerősebb hónapban üzemszünetelés van. Nem tudom, hogy hol van az igazi ok, de bármely részről jöjjön is az ok, azt elitélem, és az ország közgazdasága érdekében nem tartom megengedhetőnek, hogy ilyen esetekben sztrájkok előforduljanak. Amint hazajöttem, első, dolgom volt, hogy érdeklődtem a kérdés iránt. Érintkezésbe léptem ugy a munkaadókkal, mint a munkásokkal, és csak azt tudom megígérni, hogy a kérdésen rajta tartom a kezemet és rajta leszek, hogy ez a sztrájk megszűnjön, mert ezt kívánja az ország közgazdasága. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur kíván szólni ? Györki Imre: Nem kívánok! Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a közélelmezési minister urnák Györki Imre képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette, Ki a következő interpelláló képviselő? Héjj Imre jegyző : Györki Imre ! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Különös véletlene a sorsnak, hogy amikor most megint a választói névjegyzék összeirása, illetve kiigazítás kérdésében a nemzetgyűlés elé jövünk, ugyanakkor a magyar ministerelnök megint külföldön van, hogy az ország felsegitése érdekében kölcsönt szerezzen. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy ez év tavaszán júniusban ugyancsak akkor, amikor az összeiró küldöttségeknek munkájáról itt a nemzetgyűlésen szóltunk, a magyar ministerelnök Parisban, Londonban és Rómában járt, szóval a nagyhatalmak politikusai és ministerelnökei előtt jelent meg, hogy feltárja az ország szomorú gazdasági viszonyait, hogy bizalmat keltsen ez iránt az ország iránt és a bizalomkeltésnek egyik jelét ő abban találta, hogy ugy tüntette fel ezt az országot, mint a demokrácia hazáját, mint olyan országot, amelyben a konszolidáció és a jogrend már teljes mértékben helyreállott. Ugyanez a helyzet most is. A magyar ministerelnök most ismételten külföldön jár, ezúttal Genfben, ahol minden bizonnyal megint azzal igyekszik az ország iránt hangulatot kelteni, hogy teljes demokrácia uralkodik ebben az országban, hogy itt jogfosztottságról beszólni nem lehet, holott ha megnézzük a legelemibb jogát az állampolgároknak, ha megvizsgáljuk, hogy miféle játék folyik ebben az országban a választói jogosultságban, akkor valósággal megdöbbentő kép tárul elénk Kezdődött a választói jogosultság terén a jogfosztás akkor, amikor 1922 júniusában rendelettel szabályozták a választói jogosultságot, amely rendelettel való szabályozás folytán egy és fél millió olyan embertől vonták el a szavazó