Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

À nemzetgyűlés 182, ülése 1923. t bezárása után a városnak ellenkező túlsó végében lévő malomba kénytelenek óriási távolságra menni anélkül, hogy be tudnák vagy beszámítanák a keresetükbe azokat a horribilis villamos költségeket, melyeket nekik meg kell fizetniök. Mikor ezek a munkások látták azt, hogy a kormány semmiféle intézkedéssel nem megy az ő segítségükre, mikor látták azt, hogy semmiféle módon nem igyekszik a közélelmezési minister érvényt szerezni annak a kijelentésnek, amelyet itt az ország színe előtt tett, akkor megkísérelték, hogy a saját maguk erejéből, szervezkedés révén igyekezzenek maguknak olyan munkabért szerezni, amely a megélhetésüket legalább némileg tudná biztosítani. Ezért a munkaadói érdekeltséghez fordultak és előterjesztették a keresetük felemelésére vonatkozó kérelmet. Kérték, hogy a drágaság mértékének megfelelően emeljék fel a munkabéreket; előadták, hogy mig más üzemekben 8 órás munkaidőn át dolgoznak, addig itt meglehetős nehéz, súlyos munkát kénytelenek végezni 12 órán át, kérték tehát, hogy a túlmunka idejét külön fizessék meg. Kérték továbbá, hogy azokban a malmokban, ahol éjjeli üzem van, az éjjeli munkát is megfelelő túldíjazásban részesítsék, amint ez általában az ipar bármely szakában eddig is gyakorlatban van. (Az elnöki székei Scitovszky Béla foglalja el.) Amikor azonban a munkások ezzel a kérelemmel fordultak a munkaadókhoz, ott a legteljesebb és legridegebb elutasításra találtak. Érthető a munkaadók elbizakodottsága az elmondottak alapján. A munkaadók nemcsak hogy nem vették fel a tárgyalás fonalát és nemcsak kereken visszautasították ezeket a követeléseket, de kijelentették, hogy semmiféle tárgyalásba bele nem mennek és a legridegebben elzárkóztak az elől, hogy a munkásokkal, még kevésbé azoknak érdekképviseletével, a szakszervezetekkel tárgyalásokba bocsátkozzanak. Mikor a munkások látták ezt a helyzetet, akkor felmerült az a megoldási mód, amely az ipari munkásság soraiban elég gyakori, hogy azokban az üzemekben, amelyek még nem álltak le és amelyekben a munkásokat még nem zárták ki a munkaadók, vagy ahol a munkások nem hagyták abba a munkát, hagyják abba a munkát és igy segítsék elő a nem dolgozó társaikat. De épen a szakszervezetnek s a sztrájkban álló és kizárt munkásoknak higgadtságán múlott, hogy eddig még a vidéki malmokra nem terjedt át a munkabeszüntetés, mert a munkások arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mindaddig, mig az utolsó tárgyalási lehetőség meg nem akad, igyekeznek a munkát továbbra is felvenni, mert biztosítani akarják a közellátás zavartalanságát. 'vi szeptember hó 5-én, szerdán. ' 433 Az történt azonban, hogy amikor megjelent a kormánynak rendelete, amely a béregyeztetóst kívánja szabályozni, ugyanakkor ennek a béregyeztető rendeletnek alig néhány napos fennállása alkalmával, amikor az iparfelügyelő tárgyalásra hivta össze a munkásoknak és munkaadóknak képviseleteit, — a munkaadóknak érdekképviseletéből jelenlévők megállapították, hogy ők ugyan a minister iránt és az iparfelügyelő iránt való tiszteletből megjelentek ezeken a tárgyalásokon, de a rendelettel nem törődve, a tárgyalásokat nem veszik fel, nem hajlandók a munkásokkal tárgyalásokat folytatni, tehát továbbra is fenn akarják tartani azt a kizsákmányoló bérpolitikát, amelyet eddig is folytattak. Amikor azt látjuk, hogy a kormány ennyire tehetetlen ezekkel a malomérdekeltségekkel szemben ; amikor azt látjuk, hogy ezek indokolatlanul óriási hasznot vágnak zsebre; amikor messze túlhaladják az ármegállapításban azokat a mértékeket, amelyeket a közélelmezési minister ur elismert, akkor nem látjuk az igazságügyministernek intézkedését, hogy ezekre lesújtson az árdrágító visszaélésről szóló törvény alapján ; nem látjuk, hogy egyetlen egy malomigazgatót az árdrágító bizottság elé állítanának és ott példát statuálva súlyos ítéletet hoznának ellenük. Nem látjuk ezt azért, mert amilyen tehetetlen a kormány a többi nagy kartellekkel és pénzérdekeltségekkel szemben, annyira tehetetlen itt is, amit talán mindennél élénkebben bizonyít a minister ur nyilatkozata, melyet július 4-én itt a nemzetgyűlésen tett. Ilyen körülmények között, minthogy teljesen tarthatatlan az az állapot, mely a malmokban van, egyrészt ezeknek liszt- és árpolitikája miatt, másrészt a munkásaikkal szemben való antiszociális politikájuk miatt, és minthogy félő, hogy az a munkabeszüntetés és kizárás, amely ma a budapesti malmokban van, át fog terjedni a vidéki malmokra is, és itt is meg fog szűnni az őrlés, ami a közellátásra rendkívül veszélyes, a következő interpellációt terjesztem a közélelmezési minister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a budapesti malmokban már napok óta szünetel a munka, minthogy a munkások megélhetésüket biztosító béremelést kértek s emiatt a munkáltatók a munkásokat kizárták? 2. Yan-e tudomása a minister urnák, hogy a kizárás azzal a következménnyel fenyeget, hogy a vidéki malmokban is megszűnik a munka ? 3. Hajlandó-e a minister ur a közellátás zavartalanságának biztosítása végett a béregyeztetési tárgyalásokba befolyni és a munkáltatók bérdiktaturáját letörni? 4. Hajlandó-e a minister ur a malmokat olyan árpolitikára szorítani, mint amely az ellátásra szorulók érdekének megfelel, s amilyen árpolitika követését az 1923 július 4-én el-