Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

428 A nemzetgyűlés 1H2. ülése 1923. évi szeptember hó 5-<;«, szeréért. sőt kérdezem, hogy 5—6000 koronás napszámból is hogyan élhet meg az, akinek mondjuk öttagú családja van s pláne, hogyan éljen meg az, aki mindössze 1500, vagy 2000 korona nap • számot kap, mint az még igen sok helyen van. Hogyan fogja ebből beszerezni az 1500 koronás kenyeret, a 12.000 vagy 15.000 koronás zsirt, a 100.000 koronás csizmát, vagy cipőt és a még sokkal drágább ruhát magának és gyermekeinek? Méltóztatnak látni, hogy épen ezeket a szegény embereket sújtja legjobban a hatósági lisztellátás kérdésének ilyetén módon való rendezése. Peidl Gyula; A városban is! Csöngedy Gyula: Lehet, hogy a városban is. A gyári munkásoknak sorsát én nem ismerem annyira, mert falun élek, de hiszem, hogy igy van. T. Nemzetgyűlés ! Nem szabad elfelejtenünk mégsem, hogy paupertas maxima meretrix, (TJgy van! half elől.) és nem szabad elfelejtenünk, hogy a korgó gyomor mindig a legroszszabb tanácsadó. Mi lesz akkor, ha a most is eléggé puskaporos levegőben élő szegény tömegek egyszer a gyomruktól kérnek tanácsot ? (Igazi TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én épen az elkeseredett közhangulat lecsillapítására törekszem akkor, amikor azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a közélelmezési minister úrhoz, hogy tegye lehetővé valamiképen legutóbbi rendeletének revízióját. Hiszen az eddigi eljárás is nehézkes volt. Méltóztatnak tudni, hogy a falvakban a hatósági lisztellátásra szorulók összeírására egy külön bizottság választatott, amely helybeli emberekből állott, akik a viszonyokat a legjobban ismerték és mégis mi történt? Sohasem értettem meg és ma sem értem, miként volt lehetséges, hogy amikor mi ott négyen-öten napokon keresztül tárgyaltunk s az embereket igazán a legjobb lelkiismerettel mérlegeltük, hogy közülök ki szorul rá erre az ellátásra, ki nem, ki az, aki saját hibáján kivül nem képes másból, mint csak hatósági lisztből megélni, akkor az alispáni hivatal, amelynek tisztviselői talán sohasem jártak a faluban, fogta magát és 30—40—50%-át az összeirtaknak csakugy kulcs szerint törli, akárhányszor épen azokat, akik a segítségre legjobban rászorultak. (Igaz ! TJgy van ! bal felöl.) Bátor vagyok kérni, hogy a minister ur rendelje el, hogy a helyi hatóságok által becsületesen megállapított listát az alispáni hivatalok ilyen könnyelműen meg ne csonkithassák, s ezért a következő interpellációt terjesztem elő (olvassa) : »Interpelláció a m. kir. közélelmezési minister úrhoz. Értesült-e a t. közélelmezési minister ur arról az érthető megdöbbenésről és felháborodásról, melyet az alsóbb népréteg körében a hatósági lisztellátás ügyében kiadott utolsó rendelete okozott, s ha igen, belátja-e ezen rendelet tarthatatlanságát és hajlandó-e azt revízió alá venni ?« Peidl Gyula: Ne vegyenek figyelembe az alispáni hivatalok politikai szempontokat! Ne nézzék, hogy ki kire szavazott ! (Zaj és ellenmondás jobb felöl) Csontos Imre: Nincs az ugy! Nagy Ernő: Igaz ez! Csontos választói kapnak lisztet. Elnök : A közélelmezési minister ur kivan válaszolni. Bud János közélelmezésilgyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Már többször volt alkalmam kifejteni a nemzetgyűlésben azokat az okokat, amelyek a kormányt arra kényszeritették, hogy ebben a gazdasági évben a hatósági ellátást szűkebb határok közé szorítsa. Elsősorban állampénzügyi okok hatottak e tekintetben közre. Mindenki ismeri állampénzügyeinknek rendkívül terhes voltát, ami a kormányt ilyen elhatározásra birta. De ezenkívül volt egy másik szándékunk is, még pedig az, hogy visszatérjünk a normális rendhez, és mindenki lehetőleg arra törekedjék, hogy munkával keresse meg kenyerét, és igy biztosítsa megélhetését. Alapjában véve a hatósági ellátás, azt lehet mondani, kizárólag a közalkalmazottakra szorítkozik, akikről mindenki tudja, hogy ezt nem mint különös kedvezményt kapják, hanem mint fizetés természetévei bíró járandóságukat. Külön csoportként vettük fel ezenkívül a hadiözvegyeket, hadiárvákat és hadirokkantakat, mert legtöbbjük a háború áldozata s a maga megélhetését más anyagi forrásokból biztosítani nem tudja. A magam részéről most sem tudok tovább menni, mert nem én adtam ki a rendeletet, hanem a kormány s ez a rendelet az én kezemet köti, ugy hogy az elláttandók kategóriáját kibővíteni nem is vagyok képes. Méltóztassék azonban megnyugodni az igen t. képviselő urnák abban, hogy ennek ellenére is figyelemmel kisérjük az életet és gondoskodunk arról, hogy ahol valami baj van, ott legalább is kisegitőleg közbelépjünk. (Helyeslés jobbfelöl.) Nagyon sajnálom, hogy különbséget méltóztatott tenni a város és a falu között. Én azok közé tartozom, akik a falu és a város közötti barátságnak hivei. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A kettőt nem lehet egymástól elválasztani, a falunak és a városnak együtt kell működnie az ország javára. Nem tud senki olyan intézkedést felhozni, amit akár én, akár a kormány ilyen megkülönböztetés szándékával tettünk volna, aminthogy politikai szempontok sem voltak soha irányadók előttem. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) A nemzetgyűlés tagjaival ilyen kérdésekben nagyon sokszor volt alkalmam érintkezni, és azt hiszem mindnyájan bizonyíthatják, hogy soha ilyen szempontokat, soha politikai szempontokat semmiféle esetben nem vettem figyelembe. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nagy Ernő ; Nem is mi mondjuk ezt !