Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182. illése 1923. Bud János közélelmezési minister: Én a hatósági ellátásban részesülök névjegyzékénél sohasem fogom megengedni politikai szempontok érvényesítését. (Általános helyeslés.) Ami a konkrét ügyet illeti, tudom, hogy az ország egyes részeiben igen sokan kimaradtak az aratásból. Megnyugtatom a t. képviselő urat, hogyha majd eljön a téli időszak, amikor a munkanélküliség és a keresethiány erősen fogja éreztetni hatását, — minthogy álláspontom, hogy a rend és a nyugalom a legnagyobb érdeke az országnak, — kisegitőleg ott fogok lenni, (Helyeslés.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Csöngedy Gyula: A minister ur válaszát tisztelettel, tudomásul veszem. Elnök : Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik) Többség. A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Ki következik? Héjj Imre jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! A földmunkások szervezkedési szabadságát reklamálom ismételten, mert annak ellenére, hogy néhányszor szóvá tettem már, hogy a földmunkásoknak nálunk szervezkedniök nem szabad s kimutattam, hogy ezen a téren az egyedüli állam vagyunk Európában, mindezideig semmi néven nevezendő intézkedés nem történt arra, hogy a földmunkások épugy szervezkedhessenek szabadon, saját gazdasági érdekeik megvédése céljából, mint bármely más társadalmi osztály. Amikor a munkabérmegállapitó bizottságról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, a földmivelésügyi minister ur több izben nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy sok minden kellemetlenségnek fogja elejét venni elfogadása esetén az a törvényjavaslat, mert a munkaadók és munkások között felmerülő viszályokat elsimítja a munkabérek megállapítása révén. Hozzáfűzték ehhez a t. túloldalról, hogy ebben az esetben a mezőgazdasági munkások szervezkedésére szükség nincs. Eljön még az ideje annak, amikor kritika tárgyává teszem a t. földmivelésügyi minister ur előbb tett kijelentésót és eljön az ideje, amikor majd számszerűen beigazolom azt, hogy e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése lényegileg semmit sem jelentett a mezőgazdasági munkabérek kialakulása tekintetében. Ettől függetlenül is hangsúlyozom, hogy amint Európa bármelyik kulturállamában épannyira szabadon szervezkedhetnek a földmunkások, mint a társadalom bármelyik más osztálya, mint az ipari munkások, a gazdák, a hivatalnokok stb. végre valahára itt is meg kell teremteni azt az állapotot, hogy a földmunkások ne legyenek ennek az országnak másod-harmad-, sőt tizedrangu polgárai, hanem az egyesülési és gyülekezési jog terén is ugyanazokat a jogokat élvezhessék, amelyeket bármely más társadalmi osztály élvez. Elmondok egy esetet, mely eléggé élénken évi szeptember hó 5-én, szerdán. 429 illusztrálja, hogyan fogják fel nálunk ezidőszerint a belügyministertől lefelé a közigazgatási hatóságok a földmunkások szervezkedési szabadságát. (Halljuk a baloldalon!) A múlt hét folyamán Tiszadobon jártam, ahol az Andrássy grófok birtoka öleli körül az egész községet, amelyben a házhelytörvényt sem hajtották még végre, nem hajtották végre még a földbirtokreformtörvónyt sem. Az ott szerzett adatok alapján állítom, hogy aratás napján a mezőgazdasági napszámbér maximálisan 1100 koronáig emelkedett fel, ma pedig 700—800 korona legmagasabb napszámbért fizetnek az Andrássy-uradalmakban. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Hallatlan !) Rassay Károly : Itt kell a magánjogi viszonyt szabályozni! Szeder Ferenc: Ebben a községben csak egy Klein nevű bérlő fizet ennél a napszámnál többet. Ha most a mezőgazdasági munkások feles földet kérnek, azt válaszolják nekik, hogy menjenek a Kleinhoz, mert amikor néhány krajcárral többet fizetett, neki dolgoztak. A földmunkások hozzám fordultak azzal, hogy mitévők legyenek. Én azt mondtam: szervezkedjetek, mert csak szervezeteitek alapján tudtok valamit gazdasági helyzetetek javítására tenni. A földmunkások az én intenciómnak megfelelően hozzáfogtak kis szervezetük megalakításához. A csendőrség ezt megtudta, — mi nem csinálunk titkot abból, hogy meg akarjuk szervezni a földmunkások országos szövetségének helyi csoportjait, — erre lefogta a kezdeményezőket, bevitette őket a cséplőgéptől, napokon keresztül vallatta, kínozta, az értelmi szerzőket kereste, és ezeket is lefogta és öt napon keresztül fogva tartotta, majd átkísérték őket a szolgabírósághoz. Horváth Zoltán : Ráfogják, hogy kommunista ! Szeder Ferenc: A csendőrök mindenféle torturán vezették át ezeket az embereket, végre kisütötték, hogy nem is követtek el nagy bűnt, rájuk parancsoltak azonban, hogy ne merjenek szervezkedni, mert Zalaegerszegre kerülnek. A hazabocsátott embereket felügyelet alá helyezik, mert megkísérelték egy alapszabállyal bíró egyesülethez való csatlakozásukat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyalázat I) Az esetek egész tömegét tudnám felsorakoztatni arra vonatkozólag, milyen szenvedést kell kiállni ott, ahol a szolgabíró véletlenül megengedi egy-egy ilyen csoport működését. El tudnók mondani esetet arra, hogy a szolgabíró engedélyezte a csoport működését, de ugyanaz a szolgabíró, aki jelen volt az alakuló taggyűlésen, hathónapi elzárásra Ítélte azt, aki az ő jelenlétében alapította meg a csoportot. El tudnék mondani ennél furcsább eseteket is, amelyek kétségtelenül igazolják, hogy a földmunkások szervezkedési joga Magyarországon Csáky szalmája, amelybe mindenki beletörli a csizmáját, amelyet minden közigazgatási hatóság ugy kezelj 63*
