Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. négyszögméterről van szó, hiszen amint az előbb mondottam, 176.000 négyszögöl a terület, méltóztassék ezt néggyel megszorozni, itt olyan horribilis utterületről van szó, amelynek létesítése körülbelül 1.0 milliárd koronába kerülne. Tisztán csak az utak elkészítése kerülne ennyibe. Nem beszélek a csatornáról, a vízvezetékről, amikor egy .folyóméter cső 60—70.000 koronába kerül és itt a folyómétereknek tízezreire van szükség. Nem beszélek arról, amit természetesnek találok, hogy ide becsületes közlekedés is kell, hogy ide iskolák, egyéb . népjóléti intézmények kellenek és az igénylők azt hiszik, hogy mindezeket a székesfőváros fogja nekik létesíteni. A székesfőváros erre teljesen képtelen. Ezt nekik kell megcsinálni és erre van is tételes törvényes intézkedés, mert a székesfőváros nem adhat ki építési engedélyt mindaddig, amíg a telkek nemcsak elosztva, hanem közművekkel ellátva nincsenek. Tehát itt van a prius, a közművekkel való ellátás és csak azután kövétkezhetik a házépítés. Méltóztassanak meggondolni, hogy a törvény szerint két esztendő alatt fel kell építeni a házakat is. A közműveket sem bírjuk két esztendő alatt felépíteni, még ha megvolna is rá a pénz. Nagy Ernő : Ez nem ide tartozik ! Rassay Károly: Ez a bírósághoz tartozik! Petrovácz Gyula : A harmadik tényező, ami jellemzi, hogy mily szerencsétlenül választották meg azt a telket, az, hogy ez körülbelül a legdrágább telek itt Budapesten. Miután a telek ilyen intenzív mezőgazdasági termelésre szolgál, az egységár itt körülbelül 40.000 korona körül mozog négyszögölenkint, amiből következik, hogy 200—300 négyszögöles teleknél . . . (Zaj balfelöl) Elnök: Csendet kérek. Annál tovább tart, minél többször szólnak közbe a képviselő urak. Petrovácz Gyula: .. . e szerint 8—12 millió korona volna tisztán csak a teleknek vételára, de miután közterületre a kisajátítási bizottság szokványai szerint 33°/o-ot le kell adni, vagyis utterületre, egyéb közterületre, még 30% lejön, ebből az következik, hogy egy-egy telektulajdonosnak nemcsak a maga 200—300 négyszögölét, hanem még ennek 20—30%-át is meg kell téríteni, ami 10 —15 millió koronát jelent telkenként. Ezenfelül kártérítéssel is tartoznak azoknak a kertészeknek, akiknek földjét elveszik, mindaddig, amig azok uj "földjükön ismét keresetképesek lesznek. Itt tehát o]y horribilis költséggel kell számolni a telek ára tekintetében, amit köztisztviselők ki nem bírhatnak. Megmondom, miért ragaszkodnak mégis a teleknek ilymódon való beszerzéséhez ; azért, mert a földbirtokreform megengedi, hogy a telekár kifizetését tiz évre el lehessen halász^ tani. Abban a hiszemben vannak, hogy itt is csak tiz év múlva fogják a telek értékét részletekben kifizetni. Hogy az építési akcióra térjek rá, annak évi szeptember hő 5-én, szerdán. 425 irrealitását két-három számadat azonnal nyilvánvalóvá teszi. A tervezők eleinte azzal biztatták a köztisztviselőket, hogy egy millió koronát kell nekik szobánként íizetniök s azért kész házat fognak kapni. Most már felemelték ezt hat millió koronára és azt mondják, egy háznak költsége szobánként hat millió korona lesz. A szegény köztisztviselők azt hiszik, hogy ha három szobát akarnak, akkor háromszor hat, vagyis 18 millió koronába fog ez kerülni. A tervezők viszont, legalább ha reálisan gondolkoznak, minden helyiséget szobának számítanak, tehát az előszobát, cselédszobát, fürdőszobát, kamrát, konyhát, mindegyiket egy-egy helyiségnek számítják, ugy, hogy a háromszobás lakás 8 helyiség, tehát 48 millió korona lesz az építési költsége. Körülbelül ez a reális számítás ma, mert én utána számítottam és azt találtam, hogy háromszobás lakáshoz szükség van 280 köbméter falra, amelyben van 84.000 tégla, aminek ára a mai 250.000 koronás ár mellett 21 millió koronának felel meg. Azonkívül van benne 40 köbméter fa, ami a mai 300.000 koronás faár mellett megfelel 12 millió koronának, ez összesen 33 millió korona. A tapasztalat szerint pedig egy ház teljes felépítése körülbelül kétszerannyiba kerül, mind ennek a két primär legelsőrendü szükségleti anyagnak : a téglának és a fának költsége. A számítás szerint tehát 66 millió koronát tenne ki költség, amibe egy háromszobás lakás kerül. A tömegépitésnél, koncedálom, jelentős ármérséklés is érhető el. Koncedálom, hogy 25°/o-kal olcsóbban lehet épiteni ilyen tömegépitkezések esetén, de ha leütök is ebből 20— 25%-ot, még mindig ott vagyok a 48—50 millió koronánál. Kérdezem, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogyan bírja egy tisztviselő ezt az 50 milliós költséget amortizálni? Én elhiszem, hogy van Londonban egy angol, akinek egyéb vágya sincs, mint a budapesti köztisztviselők lakásinségén segíteni; én hiszek abban az amerikai milliárdosban is, aki könnyen dobja ide a dollárjait azért, hogy erre a köztisztviselői házépítő akcióra szükséges 250 millió koronát rendelkezésre bocsássa ; mondom, én ezt elhiszem, de azt kérdezem, meg fog-e a tőke elégedni 10%-os amortizációs kölcsönnel? Tegyük fel, hogy jó szivük van és megelégednek. De tud-e a köztisztviselő 5 millió korona évi rátát fizetni a házáért? Akkor nincs szükség a tisztviselői fizetésemelésre, ha 4328 ilyen tisztviselője van az országnak. Én tehát nem szaporítom tovább a szót. (Élénk helyeslés és derültség,) Ezt az egész akciót irreálisnak és helytelenül meginditottnak tartom. (Ugy van! half elöl.) Ha reálisan akarták volna megindítani az akciót, akkor mindenesetre nem magános, cottage-rendszerü házakat, hanem valószinüleg egy épületben összetömöritett, három-négy-öt lakással biró, szabadon állo ?
