Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

424 A nemzetgyűlés 182, ülése 1923, az utolsó sorban levő igénylőknek akarnak földet kiosztani, (ügy van! ügy van!) Nem szeretnék ezzel az argumentummal élni. de kénytelen vagyok vele, hogy a jóvá­tételi bizottság sem nézheti ezt szó nélkül. Mél­tóztatnak tudni, hogy a jóvátételi bizottság éberen őrködik a felett, hogy a főváros ingat­lanai el ne idegenesittessenek, mert hiszen ezek az ingatlanok szolgálnak fedezetül a főváros külföldi kölcsöneire. Mi történik, ha a biróság még is kimondja ezeknek megváltását? Nem fognak-e ezek a külföldi hitelezők esetleg más fedezetet kérni és ez a más fedezet nem lesz-e esetleg a fővárosnak valamelyik üzeme, vagy nem fogják-e talán az államot kezesképen igénybevenni a fővárosi kölcsönök fedezésére? Nem szeretnék ezzel az argumentummal élni, de erre a szempontra is figyelemmel kell lennünk. Ezek a telkek, amelyeket ki akarnak sajátí­tani, pótolhatatlanok Budapest közellátására nézve, Budapest részére ez a 800 kat. holdat kitevő terület szolgáltatja a zöldség- és főzelék­szükséglet 70°/o-át és méltóztatnak jól tudni, hogy különösen a zöldség és főzelékféle az, amely a legkevésbé birja a szállítást és amely­nél nagyon fontos, hogy azok lehetőleg helyben legyenek termelhetők, mert hiszen az a főzelék, amelyet este szednek és reggel már a vásár­csarnokban árusítanak, egészen máskép néz ki, mint az, amely, mint az előbb hallottuk, nyolc napi szállítás miatt megfülled és megpállik. Aki látott már a vásárcsarnokokban füs­tölgő vagonokat, amelyek friss zöldség ós főzelék­félével jöttek és amelyeket kénytelenek voltak a főváros közegei a Dunába önteni, az tudja, hogy milyen fontos, hogy a friss zöldség és főzelékfélét ne hosszú utón szállítsák ide, hanem helyben termeljék. Azt kell mondanom, hogy valóságos katasztrófa lenne a főváros köz­ellátására, ha ezt a nyolcszáz katasztrális hold prima zöldségtermelő területét megváltanák és házhelyekké alakítanák át. Hozzá kell még tennem azt is, hogy ezzel a fővárost pótol­hatatlan anyagi vesztesség is érné, mert a főváros ezeket a telkeket bérbeadta kertészek­nek, akik két, három, sőt négy métermázsa búzabért is fizetnek a fővárosnak egy magyar holdnyi területért. Hiszen olyan intenzív gaz­dálkodás mellett, mint amilyen ez a kert­gazdálkodás, ahol egy és ugyanazon területen egy esztendő alatt ötféle terményt tudnak le­szedni, ezt a bért könnyen megfizethetik. A fővárosnak kétszáz katasztrális hold ilyen terü­lete van, mely igénybevétetnék. Méltóztassanak ezt három métermázsa átlagos buzabérrel meg­szorozni : ez hatszáz métermázsa búza, mely a mai viszonyok között körülbelül ötven millió koronának felel meg. Ezzel az 50 millió koronával szegényednék a főváros évi budgetje abban a pillanatban, amikor ezek a telkek nem szolgálhatnak többé konyhakerti gazdaság céljaira. A főváros soha­évi szeptember hó 5-fi-tt, s?erd4n. sem volt szűkkeblű a tisztviselők javát szolgáló akciókkal szemben, igy például a házépítő akci­ókkal szemben sem. Legutóbbi felszólalásomban voltam bátor rámutatni arra az 50 kat. holdra, amelyet a főváros díjtalanul engedett át 30, illetve 60 évi használatra az állami házépítő akció cél­jaira. Itt is megpróbált a főváros közvetítő ajánlatot tenni és a tárgyaló biróság elnökének kezdeményezésére összeült a főváros és a köz­munkatanács ezekkel az igénylőkkel és felajánlott nekik egy telket, amely telek a Maglódi-ut, Gryömrői-ut, Ujhegyi-ut és Ohegyi-ut között fek­szik, közművekkel ellátott, villamosközlekedéssel biró oly terülen amelynek jelentős része az állam­kincstár tulajdona, amelyet annakidején még Wekerle ministerelnök ur szerzett meg ilyen házépítő akció céljaira, és amelyhez csatlakozik 126.000 négyszögöles fővárosi ingatlan. Ezt az ingatlant a tisztviselők házépítő akciója céljaira felajánlták az értekezleten. A legbüszkébb eluta­sítás volt a válasz. Azt felelték az igénylők meg­bízottai : ők vagy állnak a kertváros tervével, vagy megbuknak, de semmiféle közvetitő aján­latba belemenni nem fognak. Méltóztatnak látni, ilyen előzékenységgel találkozott az akció és en­nek ellenére az előzékenység nem honoráltatott. De most nem a házhely megváltásának, hanem magának az u. n. és szépen hangzó név­vel kertvárosnak nevezett akciónak lehetetlen­ségére akarok még pár szóval rámutatni. Ha kiválasztottuk volna azt a területet, amely erre a célra a legkevésbé alkalmas, ha kikerestük volna azt az ingatlant, amely a kertváros léte­sítésére a legszerencsétlenebbül van megvá­lasztva, akkor csak pont ezt a Zugló-Törökőr­alsórákosi rétet találhatták volna. Méltóztatnak tudni, ez a B ákospatak árterülete. Hiszen épen az teszi kertgazdaság céljaira alkalmassá, hogy ott a talajvíz 70—80 cm.-nyire van csak a föld színe alatt. Ez az a tényező, amely ott az intenzjv zöldségtermelést lehetővé teszi. Yiszont épen ezért házépítés céljaira a legalkalmatla­nabb ez a terület, ahol a talajvíz ilyen maga­san áll, mert hiszen — nem kell sokat magya­rázni — ott először is költségesebb és drágább alapozás szükséges, ott alápincézni nem lehet, és ott a szigetelésnek oly fokozott módjára van szükség, hogy az az építési költségeket a nor­mális fölé emeli, ami az egész építési akciót rendkívül megdrágítja. E mellett a telken abszolúte nincsenek közmüvek. Ez a telek még annyira mezőgazdasági telek, hogy itt se kiépi­tott ut, se gázvezeték, se vízvezeték, se csator­názás nincs, amiből következik, hogy ezt vala­kinek előbb meg kell csinálnia. Az igénylők azt hiszik, hogy ezt nekik a székesfőváros fogja megcsinálni. Nem tudják, nem is sejtik, hogy ezeknek a közműveknek létesítése milyen horribilis költségeket igényel. Csak egy dologra utalok. Ma egy négy szög­méter makadamburkolat költsége kereken 10.000 koronába kerül. Itt majdnem egymillió

Next

/
Oldalképek
Tartalom