Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
A nemzetgyűlés 182. ülése 1923. dezésekkel. Méltóztatik tudni, hogy a csörgedező öntözőberendezés előállítása nem olyan egyszerű, hogy ők ott gyermekeikkel úgyszólván hajnaltól késő estig dolgoznak és ezen intenziv munkájuknak és nagy befektetésüknek gyümölcséből élnek. Generációk nőttek ott fel. Szerencsénkre meglehetős sokgyermekes családból állanak ezek a kertészcsaládok, amelyeknek minden egyes, legutolsó kis gyermeke, már a hatesztendős is azon dolgozik, hogy a főváros zöldségtermelését fokozza. Ezeknek más megélhetésük, mint ez a kertművelés, nincs. Es mégis mit mond a bíróság? Azt mondja, hogy igenis ezeket a telkeket meg kell váltani, majd adunk nekik Soroksáron vagy Csepelen kertet. Bocsánatot kérek, egy kertet csak ugy áthelyezni innen oda nem lehet. Sem annak a kertnek a befektetését, sem azt az intenziv humuskiképzést, amelyet ott ők a munkájukkal elvégeztek, nem lehet csak ugy máról-holnapra más helyre áthelyezni, és akkor is ha át tudnók helyezni, három-négy esztendő szükséges, amig azt a telket kertté lehet átdolgozni. (Ugy van ! bal felől.) És most jön a földbirtokreformtörvény alapján a bíróság és azt mondja : Advenerunt növi, veteres migrate coloni! — megérkeztek az uj emberek, ti régi telepesek takarodjatok innét ! Ez nem volt a földbirtokreformtörvénynek sem a célja, sem a szelleme. De sérti ez Budapest székesfőváros érdekeit is, sérti elsősorban mint hatóságét. Megalkotta a törvényhozás annak idején az 1870. évi X. tcikket, amelyben le van fektetve, hogy kik jogosultak Budapesten szabályozási kérdéseket elintézni, mert hiszen Budapest székesfőváros bármelyik részletének szabályozása olyan komplikált, annyi mindenféle szempontból mérlegelést igénylő dolog, hogy abban benne kell lenni közlekedési politikának, benne kell lenni gazdaságpolitikának, benne kell lenni egészségügyi, pénzügyi és szociális politikának is, és csak ezeknek az összhatásából lehet egy-egy vidéknek ugy a szabályozását, mint építési beosztását, építési rendszerét megállapítani. Épen ezért a főváros telekpolitikáját nemcsak maga a főváros irányítja, hanem az 1870 : X. te. szerint egy külön szerv, a közmunkatanács állíttatott fel, mely szerv csak részben fővárosi, mert felében ministeriális tagokból áll, akiknek az a hatáskörük, hogy magasabb szempontokból ítélve meg a dolgot, állapítsanak meg minden egyes részlettervet a főváros szabályozására. Ha egy legkisebb méretű parcellázás tárgyaitatik, az ezen törvény értelmében keresztülmegy a főváros és a közmunkatanács retortáján. Az 1870 : X. te. sérelme tehát az, hogy most egy ötletszerűen összeverődött társaság kérelmére a földbirtokrendező bíróság bele akar nyúlni ebbe a dologba, mert a földbirtokrendező bíróságnak nincs joga Budapesten ilyen szabályozást elrendelni. (Ügy van! Ugy van!) Nemcsak a földreformtörvénnyel, hanem a Budapest székesét*?' szeptember hó '5 én, szerdán. 423 főváros szabályozásáról szóló törvénnyel is teljesen ellentétben áll az az eljárás, amelyet a földbirtokrendező bíróság le akar folytatni. De sérti az eljárás Budapest székesfővárosnak, mint telektulajdonosnak az érdekeit is. Fővárosunk vezetősége bölcs előrelátással gondoskodott arról, hogy bizonyos területei közcélokra rendelkezésre álljanak. Itt van például az a telekrész, amelyet most akarnak megváltani, a Uókuskórház kitelepitósére megvásárolt ingatlan. Méltóztatnak tudni, hogy a Kókuskórház legforgalmasabb utvonalunk legzajosabb pontján nincs megfelelő helyen elhelyezve, úgyhogy annak kitelepítése minden városi kormányzatnak régi programmpontja, sajnos azonban, mindeddig nem volt végrehajtható, bár az e célra szükséges telek rendelkezésre áll. Most jön a bíróság és azt mondja, hogy ez a telek nem arra kell hogy a Eókuskórházat oda kitelepítsék, ez a telek Uri Lajos, Maczke és társai házhelyigényeinek kielégítésére szükséges. Ott van a fővárosnak egy gyönyörűen instruált kertgazdasági iskolája, talán az állami kertészeti tanintézeten kivül nincs még egy olyan szépen felszerelt kertgazdasági iskola. Ennek a kertgazdasági iskolának 50 holdas gyakorlóterületén a legintenzívebb kertgazdaság céljait kielégítő ópületberendezés és mindennemű felszerelés van. Most megint jön a földbirtokrendező bíróság és ezt is igénybeveszi, azt mondván, szedjétek fel az itt épített üvegházat, szedjétek fel a facsemetekertet és azokat az öntözőberendezéseket, amelyeket létesítettetek ; nincs szükség kertgazdasági iskolára, hanem itt majd házhelyeket fogunk létesíteni. De a legszebb része a dolognak az, hogy 53.000 négyszögöl olyan telket is ki akarnak sajátítani a fővárostól, amely jelenleg utterület. A főváros ugyanis a városszabályozás végrehajthatása céljából előre kisajátította az összes utcákat és uttesteket, amelyek 53.000 négyszögölet tesznek ki. Most jön a bíróság és azt mondja, hogy nem szükségesek ezek az utak, azokból is házhelyeket fogunk csinálni s az 53.000 négyszögöl ut és utcaterületre szintén kimondta a megváltási eljárást. Hozzá kell ehhez még tennem azt is, hogy, ugyebár, a földreform bizonyos rangsort állapit meg az igényelhető területekre, valamint az igénylők személyére nézve is. Eszerint a városok telkei csak akkor kerülhetnek sorra, amikor már elfogytak a háborúban szerzett birtokok, a holtkézi, a hitbizományi birtokok és azok a birtokok, amelyek mint latifundiumok ismeretesek és csak a legeslegutolsó sorban jöhetnek a városok célvagyont képező telkei. Itt ezzel szemben legelső sorban Budapest székesfőváros telkéről van szó. Ami pedig az igénylők sorrendjét illeti, először jönnének a hadiárvák, a hadiözvegyek, a frontkatonák, a rokkantak stb. és csak legutolsó sorban azok, akik most előtérben vannak : a tisztviselők. A földreform teljes felbontása tehát az ? hogy
