Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

422 A nemzetgyűlés 162. ülése 1923. lehet. Méltóztassék megengedni, hogy Budapestre vonatkozólag utaljak arra, hogy Budapesten a vállalatoknak egész sorozata foglalkozik kizárólag épitőtelkek létesítésével. Csak egy párat sorolok fel. Itt van a Békési-féle ingatlanforgalmi vállalat, itt van a Cottage, itt van a Fundus, tisztviselők házépítési akciója, itt van a Via, Égisz, egy csomó ilyen részvénytársaság, amely egyébbel sem foglalkozik, mint házhelyek parcellázásával, és amerre megyünk, ezeknek plakátjait látjuk ; a reklámjaikat házhoz küldik, amelyekben kínálják a telkeket a város minden részében és minden áron. De méltóztassék csak megnézni bármelyik lapnak az ingatlanforgalomra vonatkozó apróhirdetési rovatát, abban találjuk mindjárt egy sorát a házhelyeknek, amelyeket tehát minden házhely megváltási eljárás nélkül meg lehet Budapesten kapni. A törvény 24. §-a azt mondja, hogy nem válthatók meg olyan ingatlanok házhelyek céljaira, amelyek mezőgazdaságra vannak igénybe véve, amelyeken mezőgazdaságot folytatnak. Itt pedig az egész teriilet, amelyről szó van, a legintenzívebb mezőgazdasági kultúrával: kertgazdasággal van tele. Bolgárrendszerü kertészek vannak ott, akik tehát Budapest zöldség- és főzelékellátása szempontjából, amelyre majd rá akarok térni, elsőrangú fontosságúak. A törvény megengedi az ilyennek igénybevételét akkor

? hogyha ez máshonnan pótolható. Ez azonban nem pótolható, mert annak a szegény kertésznek nincsen más telke és máshonnét nem tudja azt soha pótolni. A törvény 32. §-ának utolsó bekezdése viszont azt mondja, hogy házhelyeket igényelhetnek mindazok, akik az illető községben illetőséggel bírnak, vagy legalább tiz esztendeje ott laknak. Én átnéztem annak a 4328 jogosult igénylőnek, akiket mint jogosult igénylőket házhelyhez juttatásra javasol az eljáró bizottság, a névsorát, és ezek harminc percentjének — merem mondani — nincs Budapesten illetősége, és merem mondani, hogy egy nagy csomó van belőle, aki nemhogy tiz éve, de egy vagy két év óta lakik Budapesten. Vagyis ez itt egy megfordított földreform. Itt nem akarnak olyan telkeket, amelyek nem voltak eddig mezőgazdasági célra szolgálók, elvenni azért, hogy azokat mezőgazdasági célokra odaadják, hanem megfordítva : eddig mezőgazdasági célra szolgáló telkeket akarnak elvenni azért, hogy ott házhelyek legyenek a mezőgazdasági telkek helyett. Azt hiszem, ebből az egy pár adatból is — többet nem akarok felsorolni, — láthatja a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy itt, amint ezt a földmivelésügyi minister ur az egyik deputációnak kijelentette, visszaélés történik a földreformmal és hogy azt az energiát, amelyet most itt Budapesten ennek a földreformnak keresztül hajszolására fordítanak, inkább kivihetnék a vidékre, ahol viszont nem ezzel az energiával, évi szeptember hó 5-én, szerdán. és nem ezzel, az ott talán helyénvaló, gyorsított eljárással próbálják keresztülerőszakolni a földbirtokreformot, hanem éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) De még frappánsabb a dolog akkor, haátnézzük az igénybeveendő telkek lajtsromát. Itt találunk 300 négyszögöles »latifundiumokat«, amelyek megváltás alá kerülnek. Nem akarom a mélyen t. Nemzetgyűlést untatni, de a kezemben levő papirlap tele van 82 olyan birtokosnak a nevével, akik egyikének sincs 350 négyszögölnél nagyobb birtoka. Ugron Gábor: Mind ebből él? Reischl Richárd : Ha ezt el akarják venni, ez már kommunizmus! Petrovácz Gyula: Megváltás alá kerül Szecsey Ferencnek 300 négyszögöles, Váry Bélának 300 négyszögöles, Vecsey Istvánnak 316 négyszögöles, Zsivkovics Emilnek 307 négyszögöles, Scholtz Gyulának 300 négyszögöles telke, stb. 82 olyan telket jegyeztem ki, amelyek egyike sem haladja meg a 350 négyszögöl nagyságot, és 24 olyan van, amelyek nem haladják meg az ezer négyszögölet. Ezek tulajdonképen házhelyek, amelyeket egy fél életnek takarékosságával szereztek meg egyes kisemberek. Van ezek között kertész, de van közöttük államvasuti és postai altiszt, van közöttük azután iparos, van közöttük munkás, akik eddig azért nem építhettek, mert hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a viszonyok mostohasága most nem kedvez az építésnek. Epen ezért, ha ezeknek a már megszerzett házhelyeit most elveszik ós odaadják másoknak, ez igen messze van a magántulajdon elvétől és nagyon közel áll a kommunizmushoz. (Ügy van! ügy van! bal felöl.) Szabó József : Mikor küldöttséget vezettem, megígérte a földmivelésügyi minister ur, hogy nem engedi elvenni! Szabó t István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Én nem parancsolok a bíróságnak ! Szabó József: Törvényellenes! Platthy György: Az egész törvényhatóság egyhangúlag ellene van!, Petrovácz Gyula: Én azt mondom, hogy talán nincs olyan tény, amely jobban tudná forradalmasitani a lelkeket, mint az, hogy az embernek egy élet takarékosságával megszerzett ingatlanát elveszik és odaadják — pardon, nem én mondom, ők mondják — méltóságos uraknak. Ott, ahol még a hamu alatt a zsarátnok izzik, méltóztassék megengedni, ilyen akciót lebonyolítani nem szabad. (Helyeslés balfelöl.) Mélyen sérti ez a zuglói kertészeknek az érdekeit is. Ezek a kertészek eltanulván a bolgároktól a bolgár rendszert, a legintenzívebb gazdaságot űzik ott.. Friedrich István : Igazi többtermelés ! Petrovácz Gyula: Egy élet munkájával átgyúrták az ott levő talajt, egy méter vastag humusréteget produkáltak, ellátták öntözőberen-