Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

418 A nemzetgyűlés 182. illése 1923. értéke legyen. így azonban, ahogy a rendelet intézkedik, nincsen semmi értéke, mert nem felel meg annak az intenciónak, amelyet vártunk tőle. A munkásság ugy fogja fel ezt a lépést, hogy még a minimális követelményeknek sem felel meg. Legalább annyit vártunk, hogy ha tovább nem is megy a kormány, de legalább elfogadja a háború alatt működött panaszbizottságok rendszerét. Ezek a panaszbizottságok nagyon sok sztrájknak, bérharcnak vették elejét és elősegitették azt, hogy az uzsoratőke, az uzsorakapitalizmus ne tudja annyira kiuzsorázni a munkásokat és annyira leszoritani a béreket, mint a panaszbizottságok működése nélkül tudta volna. Ez fontos állami szempont, amelyet nagyon figyelmébe ajánlok a t. kereskedelmi minister urnák. A nagytőke, a tőkeerős nagyvállalatok azok, amelyek kapcsolatban vannak az állammal, privilégiumokat élveznek, kartellszerüen értékesitik termékeiket, de a munkásaiknak nem adják meg azt a bért, amelyet megad a kisipar és a középipar egy része. A nagytőkéről van tehát szó, amely elbírja a magasabb munkabéreket anélkül, hogy árdrágitana. Könnyen elbírja különösen akkor, ha a kormány közgazdasági politikája megváltozik és elősegíti az okosabb, a praktikusabb közgazdasági és kereskedelmi politikát. Tisztán ezekről a nagyvállalatokról van szó, amelyek élvezik a különleges privilégiumokat, de élvezik ezenkívül az állam támogatásával azt, hogy munkásaik a legjobban vannak kizsákmányolva, a legrosszabbul vannak fizetve. A kormánynak megvan a felhatalmazása arra, hogy ez a béregyeztetés jó legyen. A rendelet azonban nem jó. Ennek a rendeletnek szankciót kell adni, az egyeztető hivatalokat legalább annyi jogkörrel kell felruházni, amenynyivel annak idején a panaszbizottságok bírtak, mert csak így lesz értékük, csak igy töltik be szociálpolitikai hivatásukat. Enélkül ez a béregyeztető hivatal nem ér semmit, enélkül ez a rendelet nem más, mint kirakatrendelet, amelynek senki hasznát nem látja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Propper István : Nem is szánták egyébnek ! Farkas István : Mi, akik a fokozatos fejlődós alapján állunk, arra kérjük a kormányt, egészítse ki és javítsa meg ezt a rendeletet. A kereskedelmi minister ur a mi kifogásainkra kijelentette, hogy ha azt fogja látni, hogy 14 nap alatt a rendelet nem válik be, hajlandó azt módosítani. En már most kijelentem, hogy a rendelet mostani szerkezetében nem válhat be, nem mehet át a gyakorlati életbe, azt már eleve át kell javítani. Követelnünk kell azt is, hogy a kormány tegyen végre komoly intézkedéseket a drágaság letörésére, még pedig nem látszat-intézkedéseket, hanem olyanokat, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy itt az uzsora ne dühöngjön és ne menjen tönkre az ország dolgozó népessége. évi szeptember hó 5-é% szerdán. Nyúljon hozzá a kormány a kartellekhez, a ringekhez, a trösztökhöz, a nagyvállalatokhoz, ós ha olyan általános gazdasági politikát folytat, amely az ipar, a kereskedelem gyorsabb mozgását és élénkebb tempóját lehetővé teszi, akkor célt ér. A mostani intézkedéseivel azonban a kormány célt nem ér. Mi a helyzetet ugy látjuk, hogy a drágaság nő, a nyomorúság napról-napra nagyobb lesz, mindenki fél a tél hidegétől, a munkáscsaládok le vannak rongyolódva, nem tudnak ruházkodni, zsúfolt lakásokban a legnagyobb nyomorban vannak, nyakunkon a tél és nincsen fa, nincsen szén. A kormánynak számolnia kell azzal, hogy ebből a nagy nyomorúságból borzasztó bajok lehetnek. Ép ezért a következő interpellációt intézem a kormányhoz (olvassa) : »Tekintettel a növekedő drágaság nyomán fakadó katasztrofális erkölcsi és anyagi züllésre, és azokra a súlyos és beláthatatlan következményekre, amelyeket a közeledő tél folyamán nagy arányokat öltő nyomor és inség okoz: 1. Hajlandó-e a kormány olyan gazdasági és pénzügyi programmot a nemzetgyűlés elé terjeszteni és végrehajtani, amely hathatós intézkedéseket tartalmaz a növekedő drágaság ellensúlyozására, a nyomorúság és inség enyhítésére ? 2. Hajlandó-e törvényhozói intézkedéseket foganatosítani a törvényes létminimum és a bérindex alkalmazására ? 3. Hajlandó-e a kormány a kartellek pusztító árdrágítását megakadályozni és a kartellek ellen vizsgálatot indítani ; nevezetesen hajlandó-e a kormány a cukor-, a malom-, gyufa-, petróleum- és bőrkartell árufelhalmozását és árdrágítását megvizsgálni és a vizsgálat eredményét a nemzetgyűlésnek bemutatni? 4. Hajlandó-e az elsőrendű élelmiszerek (zsir, élőmarha, sertés, burgonya, tejtermékek, tojás) kivitelét betiltani? 5. Hajlandó-e az elsőrendű életfentartási cikkeket a forgalmi adók és kincstári részesedések alól mentesíteni és a szállítási díjtételeket leszállítani? 6. Hajlandó-e a hatósági ellátást, tekintettel a közeledő tél mérhetetlen nagy nyomoruságára és ínségére, mindazon társadalmi kategóriákra kiterjeszteni, amelyeknek keresete a létminimumon alul van ? 7. Hajlandó-e végül az ipari bérviszályok elintézése céljából létesített egyeztető bizottságok ügyében 6405/1923. sz. alatt kiadott kormányrendeletet az érdekeltségek bevonásával tárgyalás alá venni és sürgősen módositani olyan irányban, hogy az az 1923. évi XXXII. törvényben adott felhatalmazásnak megfeleljen és a béregyeztetést a »bérszabályok békés elintézésére« necsak az ipari munkásokra, hanem a magántisztviselőkre és magánalkalmazottakra is kiterjessze és a létesitett paritásos béregyeztető bizottságokat a háború idején működött panasz-