Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
À nemzetgyűlés 182. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. 415 kat öltött, olyan nagy arányokat, amelyek semmiképen sem volnának indokoltak, Hiszen hogy egyebet ne emlitsek fel, magának a pénznek értéke sem ment Zürichben nagy változáson keresztül, úgyhogy ez sem indokolná a drágaság emelkedését. Sőt meg kell emlitenem, hogy még a búza ára sem emelkedett, mert az elmúlt hó végén ugyanannyi volt, mint az elején. Ellenben a lisztnél nagy emelkedést találunk ; a kenyérnél, a húsnál, a zsirnál és több más életszükségleti cikknél is. így például azt láttuk, hogy a kenyér ára augusztus hóban 44, a tej ára 45, a hus ára 56, a káposzta ára 100, a szén ára 49, a textil-áruk ára pedig 54% -kai emelkedett. Azoknak a legfontosabb életszükségleti cikkeknek ára, amelyek az életfentartáshoz nélkülözhetetlenek, állandóan növekszik. Állandóan emelkedik, állandóan megdrágul minden, úgyhogy a megélhetési feltételek nap-nap után nehezebbekké válnak, különösen a dolgozó osztály számára, azon dolgozó osztály számára, amely tényleg termel, tényleg javakat állit elő és amelynek a munkabére sohasem emelkedik arányosan a drágasággal. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rá fogok itt is mutatni egynéhány olyan intézkedésre, amely a kormány hibáját tünteti fel, és amely bizonyitja, hogy a kormány amint tűri, amint engedi és amint a maga intézkedéseivel elősegíti a drágaság növekedését, . . . Propper Sándor : Ugy van ! Diktálja az iramot ! Farkas István : . . . épen ugy nem tesz semmi olyan tényleges, erőteljes intézkedést abban az irányban, hogy a munkabérek, a fixfizetésü magánalkalmazottak és a munkások bérei arányban álljanak az árak drágulásával. Rá fogok később mutatni arra az intézkedésre is, amelyet az indemnitási, a felhatalmazási törvény alapján tett a kormány ebben az irányban, amely azonban nem volt kielégitő ; rá fogok mutatni annak a hibáira is. Az állam maga elől jár a drágasággal. Hiszen épen az előbb hallottuk Sándor Pál képviselőtársam interpellációjából, hogy a kormány milyen rossz politikát üz magánál a Vasútnál, annál a vasútnál, amelynek az lehetne a célja, hogy a közélelmezés terén hasson oda, hogy a városo k és azok a tömegek és dolgozó osztályok, amely tömegek produktiv munkát végeznek és arra vannak utalva, hogy mindent a fizetésükből szerezzenek be, olcsóbban jussanak hozzá a legszükségesebb élelmiszerekhez. Ezt a vasúti politikát, ezt a szociális vonatkozású tarifapolitikát sehol sem találjuk meg az államvasutak intézkedésében, nem találjuk meg azért, mert az a nagy apparátus és az egész vasüti szerkezet mai összetételében nem szolgál általános gazdaságpolitikai érdekekét, annál kevésbé szociális vonatkozású érdekeket, hanem szolgálja azokat az egyoldalú kurzuspolitikai célokat, (Igaz! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) amelyeknek képviselői elhelyezkedtek és benn ülnek a hivatalokban. Elég baj, hogy ez igy van. Ez érdeke lehet egy csoportnak, de nem érdeke az országnak, az ország dolgozó népének, mert hiszen, ha egyáltalán az állami berendezkedésekben nem lehet ugy intézkedni, hogy azok maguk a szociális vonatkozásokat és a közgazdasági életet szolgálják, akkor az a szerepkör, amelyet betölt ez az intézmény, nem látja el a maga hivatását, nem azt a célt szolgálja, amelyet szolgálnia kellene, hanem egészen más, elvont célokat. És ez nagy hiba, nagy baj. így a kormány összes intézkedései olyanok, amelyek a drágaságot szolgálják. A vasúti tarifaemelések, a szállitási díjak, a vámok, a kincstári részesedések, stb. mind a drágaságot mozdítják elő, belejátszanak az ország közgazdasági életébe. Legyen szabad erre vonatkozólag csak egynéhány példát felemlítenem. A cukor után, amelynek ma kicsinyben 5750 korona az eladási ára, 1998 korona a kincstári részesedés. Kincstári részesedést szed az állam a cigarettapapir után és a gyufa után is, — egy doboz után 52 koronát — a konyhasó után 333 koronát, a petróleum után 220 koronát, . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Farkas István : . . . úgyhogy az állam mindenüt leszedi a tejfelt, mindenből elviszi a maga részét és a kincstári részesedéssel és a jutalékokkal drágítja minden közszükségleti cikk árát. A kormány tehát helytelenül üzi a maga pénzügyi politikáját, amikor a fogyasztást megadóztatja, amikor a közszükségleti cikkek után ilyen részesedést szed, mert hiszen azt végső fokon mindenkinek meg kell fizetnie. Ezek a kincstári jutalékok, amelyeket az állam szed, hónapról-hónapra nőnek, mert hiszen ezeket rendeletben állapítják meg s ezek mind növelik, mind elősegítik a drágaságot. Emiltettem, hogy a búza ára augusztus hó folyamán nem emelkedett. Most talán kuriozitás az, hogy a közélelmezési ministert bizták meg azzal, hogy menjen el Svájcba, tárgyaljon ott és adjon el 7000 vagon búzát. Ugy látszik, nagy bajnak tartották, hogy a búza ára augusztusban nem emelkedett, ezért most kötöttek Svájccal egy üzletet és kiszállitanakk 7000 vagon búzát, aminek valószínűleg az lesz a következménye, hogy a búza ára megint fel fog menni. Propper Sándor: Svájcban olcsóbb a magyar búza, mint Pesten ! Farkas István : A népjóléti minister ur pedig, akinek, ugy látszik, igen fontes a háziurak érdeke, kijelentést tett és biztatást adott a háziuraknak, kilátásba helyezvén előttük a házbérek újból való felemelését. Ugy állunk tehát, hogy a házbéreket is, a kincstári részesedéseket is emelni fogják, s ezenfelül a drágaság amúgy is nő. Hangsúlyozom újra, hogy bár a búza ára nem emelkedett, 44%-os áremelkedést mutat a liszt és emelkedett a kenyér ára is, ami teljesen indokolatlan, meTt majd rá fogok később mutatni a trösztökre és a kartellekre, amelyeket a kormány nem tud vagy nem akar megrendszabályozni.
