Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

ím A nemzetgyűlés 182. ütése 19.13. kitottak félbe a t. többségi párti képviselő urak, s azóta akadályoznak beszédem elmondásában, ahol azt mondottam, bogy próbálkozott már a pénziigyminister ur ilyen rendelkezésekkel. Az idő előrehaladottsága folytán nem részletezem, csak megemlítem, hogy próbálkozott a pénziigyminister ur azzal, hogy mindazoktól elvonta a kedvezményes ellátást, akiknek 6000 korona mellékjövedelmük volt, próbálkozott azzal, hogy mindazoktól elvonta a kedvezményes ellátást, akiknek trafikengedélyt adományozott, próbálkozott azzal, hogy a cselédéktől elvonta a kedvezményes ellátást, próbálkozott azzal, hogy elvonta a kedvezményes ellátást azoktól a gyermekektől, akik nem laknak szüleikkel egy háztartásban. À pénzügyminister urnák mindezen intézkedései visszafelé sültek el, és bizony nekünk volt igazunk, mert a t, pénzügyminister ur volt kénytelen meghátrálni és visszavonni ezen rendeleteknek legnagyobb részét. Neubauer Ferenc : Egyiket sem vonta vissza ! Hol az a rendelet, amelyet visszavont ? Szilágyi Lajos: Én azt mondom, hogy a pénzügyminister urnák ez az intézkedése vérig sérti azokat, akiknek nincs 20 évi szolgálati idejük, teljesen feleslegesen izgatja és lázítja őket, és emellett megfelelő anyagi megtakarítást sem fog tudni felmutatni a t. pénzügyminister ur. Áldozatot követel a t, pénzügyminister ur, de egyelőre csak ettől az egy rétegtől, melynek nincs 20 szolgálati esztendeje, és főleg azoktól kivan áldozatot, akiknek nyugdíja természetszerűleg amúgy is kevesebb, mint a többiek nyugdíja. A pénzügyminister ur elismerte álláspontjának tarthatatlanságát akkor, amikor a 6000 koronás mellékjövedelemre vonatkozó rendelkezését visszavonta. Hát ha azt visszavonta és tévedését akkor előttünk nyíltan és férfiasan beismerte, akkor nem tudom, miért próbálkozik most ezzel a törvényjavaslattal. Egész sereg konkrét példát tudtam volna felhozni állitásom igazolására, de ezt most hagyom. Véleményem és megítélésem szerint az egész törvényjavaslat nem időszerű. Az 1923 : XXXII. te. úgyis meghosszabitotta a kedvezményes ellátást június 30-áig, az indemnitási törvényben erre nézve már intézkedtünk, addig, június 30-áig pedig van bőségesen időnk arra, hogy határozzunk a felett, mi lesz 1924. július 1-étől kezdve. Hol van az még? Szerintem teljesen korai dolog most e felett határozni, mert még csak megközelítőleg sem tudjuk megítélni, hogy jövő év július 1-én milyen gazdasági, milyen pénzügyi helyzetben leszünk, az érdekeltek pedig milyen megélhetési viszonyokkal kell, hogy megküzdjenek. Mindezekből kifolyólag mély tisztelettel azt javaslom, hogy a 9. § töröltessék. (Helyeslés halfelöl.) Elnök ; A tanácskozásra szánt idő letelt, a vitát megszakitom és megteszem napirendi javaslatomat. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holey?' szeptember hó 5-ón, szerdán. nap, f. hó 6-án, csütörtökön d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessenek ki a mai ülés napirendjén szerepelt tárgyak. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. A 178. ülés naplójából megállapítható, hogy Szakács Andor képviselő ur akkor interpellációjának megtételére felszólittatván, kijelentette, hogy interpellációjától eláll. Ennélfogva az ő neve ma tévesen olvastatott fel az interpellálok között; interpellációja tehát töröltetik. Ki az első interpelláló? Héjj Imre jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Nemzetgyűlés! Végtelenül sajnálom, hogy olyan szakkérdést, amelynek tárgyában most interpellációt fogok intézni a ke" reskedelemügyi minister úrhoz, interpelláció formájában kell a Ház elé terjesztenem. Voltaképen mint indítványt írtam azt be az indítványkönyvbe és azt szerettem volna, ha az napirendre tüzetett volna. Minthogy azonban semmi reményem sincs arra, hogy az még a szünet előtt letárgyaltassék, illetőleg napirendre tűzessék, kénytelen voltam ezt interpelláció formájában hozni a t. Ház elé. Több szempontból voltam kénytelen ezt megtenni. Az első szempont az, hogy már az indemnitási vita alatt, amelyben tartózkodtam a felszólalástól, mert azt óhajtottam, hogy a törvényjavaslatból mielőbb törvény legyen, be akartam hozni a Házba ezt az anyagot, mert az egész indemnitási vita alatt egyetlenegy szónok sem foglalkozott a legfontosabb tárggyal, a Magyar Államvasutak helyzetével, annak a Magyar Államvasutnak a helyzetével, amely óriási nagy üzeme az államnak, ós melynek eredményeiből azt látjuk, hogy az egész ország budgetje hiányának 60%-át a Magyar Államvasút teszi ki. Érthetetlen előttem, hogy — bár Magyarországon nem sokat foglalkoznak közgazdasági kérdésekkel — mikor azt látják, hogy ilyen óriási a hiány a Máv-nál, egyetlenegy szónok se emlékezzék meg ebben a házban a Máv. üzeméről. Ezt olyan szegénységi bizonyítványnak tartom, melyet a külföld előtt expiálni nem igen hamar tudunk. De nem akarok ezzel sokáig foglalkozni, mert interpellációm amúgy is kissé hoszszas lesz, de amellett szakszerű is. Biztosítom önöket, hogy amennyire csak lehet, személyeket nem fogok belevonni interpellációmba, általánosságokban fogok szólni, mert ez nem olyan ügy, amelyet személyes kérdésekkel el lehet intézni, hanem tényleg az ország elsőrendű, vitális ügye. Azt hiszem, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur, akihez az interpellációt intézem, ezt el fogja ismerni. Kívánságom az lett volna, amit most interpellációmban leszögeztem. Ezért elsősorban interpellációmat fogom felolvasni (olvassa) : »Hajlandó-e a kereskedelemügyi minister