Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

A nemzetgyűlés 182. ülése 1923, évi szeptember hó 5-éa, szerdán, 397 ezeket a rétegeket visszatartani attól, hogy még balra, egészen a kommunizmus felé el ne hajoljanak. Bocsánatot kérek, folyvást és folyvást azt hangoztatni, hogy a kedvezményes ellátás tulajdonképen a fizetésnek integráns része, kimenni Parisba és a jóvátételi bizottság előtt is újból leszögezni, hogy a kedvezményes ellátás Magyarországon a tisztviselők és nyugdíjasok fizetésének egy integráns része és ugyanakkor kevéssel rá jönni egy javaslattal, amely vesz egy számjegyet, veszi a húsz esztendőt és ezt a húszas számjegyet választva határvonalul, azt mondja, hogy akinek nincs húsz szolgálati esztendeje, attól megvonom a kedvezményes ellátást : ezt az én véges emberi elmémmel megérteni nem tudom. Amikor jövünk a javaslatokkai, hogy a családi pótlékot kérjük felemelni, akkor feláll a t. pénzügyminister ur és azt mondja ; igaz ugyan, hogy a családi pótlékot négy esztendő óta nem emelték, de ugy értsék meg az urak, hogy a családi pótlék tulajdonképen nem is az a néhány száz, vagy az az 1600 koronányi összeg, hanem a családi pótlék lényegét a kedvezményes ellátás teszi; az teszi, amit természetben kap meg a közalkalmazott, vagy nyugdíjas. Erre természetesen az ellenvélemény elhallgat. A többségi párt, amely ugy látszik, politikai tekintetben bizalommal kiséri a pénzügyminister ur működését, meghajol természetesen és belenyugszik abba, hogy a családi pótlékot pedig nem kell emelni, mert hiszen Kállay Tibor pénzügyminister ur nagyon érthetően megmagyarázta a lármázó ellenzéki szónokoknak, hogy a családi pótlék lényege maga a kedvezményes ellátás. Itt eljutottunk odáig, hogy a családi pótlékot legutóbb az indemnitási törvényjavaslat alkalmával nem emeltük, az most is 1600 koronányi évi összeget tesz ki és ehhez hasonló összegeket, tehát egy nevetséges számjegyet. Szinte kimondani is szégyenli az ember, hogy Magyarországon a családi pótlék ilyen nevetségesen csekély összeg. De amint ezt állítja az ember, rögtön az arcába dobják az ellenérvet, hogy nem szabad ezt igy beállítani. Aki ezt igy beállítja, az izgatja a nyugdíjasokat és a közalkalmazottakat ; a lényeg a kedvezményes ellátás, az pedig kiadós és jó. Mikor azután elhallgatnak az ellenérvek, akkor meg amiatt kell harcolnunk, hogy a kedvezményes ellátást megtarthassák azok, akiknek az ezidőszerint oda van Ítélve. Hangsúlyozom, hogy azon az elvi állásponton vagyok, hogy a kedvezményes ellátás, mint fizetési mód, helytelen. Szijj Bálint: Meg kell szüntetni! Szilágyi Lajos : Azon az elvi állásponton vagyok, hogy a kedvezményes ellátást az egész vonalon be kell szüntetni. (Ugy van ! Ugy van !) Ugyanezen az elvi állásponton áll az ellenzéki polgári pártoknak, de a szociáldemokrata pártnak is minden egyes képviselője. Tehát az egész parlament — ugy látom — egyhangúlag amellett van, hogy a kedvezményes ellátás pedig beszüntetendő. Ha azonban ezen az állásponton vagyunk, ez nem azt jelenti, hogy a t. pénzügyminister ur most jön egy ilyen javaslattal és azt mondja, hogy akinek nincs 20 szolgálati esztendeje, attól megvonom a kedvezményes ellátást. Ez nem is annyira az illető tisztviselőt, mint az egész családját sújtja, mert aki csak gondolkozik egy kicsit, tudja, hogy ahány családtagja van annak a tisztviselőnek, annyiszor kapta a kedvezményes ellátást, vagy pedig annak a váltságolását. A kedvezményes ellátásnak legutóbbi váltságolása havi 32.000 koronában állapíttatott meg. Tehát ha van egy nyugdíjas, — mint ahogy itt képviselő is van nyugdíjas, — akinek öt gyermeke van, akkor az illető képviselő ur, mint nyugdíjas közalkalkalmazott, hétszer kapja a kedvezményes ellátást vagy pedig annak a váltságolását vagyis 224.000 korona. Ha nincs neki 20 szolgálati esztendeje, mint a hogy nincs, akkor jön a pénzminister ur ezzel a javaslatával és azt mondja, hogy a jövő év július hó 1-től pedig ez az ur nem kap semmit, még pedig nem kapja a kedvezményes ellátást sem és nem kap helyette váltságot sem, hanem egyszerűen azzal az indokolással, hogy megtakarításokra van szükség, ő szenvedi azt, de szenvedi hetedmagával, szenvedi az egész családja, mig a másik, aki ugyanolyan helyzetben van, hogy 20 szolgálati esztendeje nincs, de véletlenül nem házasodott meg és ebből kifolyólag nincsenek gyermekei, egymagában még csak könnyen elviseli, hogy a kedvezményes ellátást, vagy pedig a 32.000 korona váitságösszeget megvonják tőle. Ha csak erre az egyetlen egy esetre gondolok, és szembeállítom a nőst, a családost a nőtlennel, már akkor be van bizonyítva, hogy itt a kormány olyan valamit akar, ami a családot megmérhetetlen igazságtalanul sújtja. Ez ellene mond mindazoknak a pártprogrammoknak, amelyeket a választások idején akár a túloldali jelöltek, akár mi közülünk az ellenzéki jelöltek hirdettek. Ez egyenes arculcsapása azoknak az Ígéreteknek, amelyeket tettünk, ez a jó szociálpolitikával merőben ellenkezik, ez az izgatásnak melegágya lesz és megmérhetetlen bajokat fog okozni a maga következményeiben, ez teljesen felháborító és teljesen megmagyarázhatatlan intézkedés. Tovább megyek, még erősebb kifejezést használok : ez rut visszaélés. Eut visszaélés a védtelenekkel szemben, azzal az alárendelt helyzettel, amelyben a közalkalmazott, az a szerencsétlen nyugdíjas van. Hiszen épen a kormánynak, épen a nemzetgyűlésnek politikai pártkülönbség nélkül az volna a kötelessége, hogy a védtelennek, az elhagyatottnak, a nyugdíjasnak a hóna alá nyúljon. Ehelyett épen ezeken kezdi a takarékosságot. 59*