Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-182
398 À nemzetgyűlés 182. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán. Most méltóztassék arra gondolni, amit az igazságügyminister ur a részvényügyről tett csodálatos megállapításaiban a nemzetgyűlés szine elé hozott, mikor azt mondja, hogy Magyarországon olyan pénzügyi politika folyik, amelyben a köz rovására — kifejezetten a köz rovására — milliárdokra rugó hasznokat húznak a nagybankok. Mikor ilyen pénzügyi politikát emlit az igazságügyminister ur és a pénzügyminister ur és a kormány elnöke azt nem cáfolja meg, akkor jogom van azt hinni, hogy az igazságügyminister ur megállapításai teljesen és tökéletesen helytállóak, jogom van azt hinni, hogy Magyarországon csakugyan milliárdokra rugó hasznokat húznak a nagybankok a köz rovására . . . Baticz Gyula: ügy is van! Szilágyi Lajos : ... a pénzügyminister ur pénzpolitikája következtében, s akkor elibém tesznek egy javaslatot, hogy: ezt pedig szavazd meg, ezt meg kell szavazni, mert az állam pénzügyeinek rendbehozása és a takarékosság céljából ezt meg kell szavaznod. Nem vagyok hajlandó megszavazni, s mindaddig, amig nem tisztázódik, hogy igaz-e vagy nem, amit az igazságügyminister ur mondott, hogy a nagybankok milliárdokra rugó hasznokat húztak a köz rovására, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Igaz!) mindaddig nem vagyok hajlandó az u. n. takarékosság érdekében semmiféle ilyen intézkedésre, mint amilyen intézkedés ez a javaslat is, amely csökkenti az eddig élvezett járandóságokat. Már ismételten ráolvastam a t. pénzügyminister úrra az indemnitási vitánál tett nyilatkozatait. Sajnálom, hogy nincs jelen az igen t. pénzügyminister ur. Nagy hibának és az érdekeltek elleni bűnnek tartom, hogy az ő távollétében erőlteti a t. kormány ennek a javaslatnak letárgyalását, de kénytelen vagyok most is ráolvasni a t. pénzügyminister úrra azt, hogy az indemnitási törvényjavaslat megszavazására a többséget a t. pénzügyminister ur csak ugy kapta meg és pénzügyministeri tárcáját csak ugy tudta megtartani, hogy azt a beszédet mondta el, amelyet elmondott. Élénken figyeltem a közhangulatot és megállapítom, hogy csak az indemnitási beszéde alapján fordult meg anynyira a hangulat a pénzügyminister ur állását illetően, hogy tárcáját megtarthatta. Akkor a pénzügyminister ur azt mondotta : »A természetben való ellátás mindaddig megmarad, amig a magyar korona értéke nem állandósul. A készpénzben való váltságolást azonban bevezetik ott, ahol azt az érdekeltek maguk akarják. Felmerült a cukor- és a sóellátás váltságolásának kérdése, de ez is csak oly feltételek mellett, hogy a váltság a sónak hivatalosan megállapított, a cukornak pedig hivatalosan befolyásolt tényleges árát teljes összegben fedezze, de döntés még ebben a tekintetben nem történt«. T. Nemzetgyűlés! Ha egyszer a pénzügyminister ur azt a kijelentést teszi, hogy a természetben való ellátás mindaddig megmarad, amig a magyar korona értéke nem állandósul, akkor szeretném tudni, hogy az igen t. pénzügyminister ur miért tesz elibénk olyan javasjatot, amelyben a természetbeni ellátást megvonja. Ha pedig itt valaki arra hivatkoznék, hogy ebben a javaslatban egy távoli dátum van, a jövő esztendő július elseje szerepel mint dátum, a törvény tulajdonképen akkor érvényesül: akkor is az a megjegyzésem erre, hogy honnan tudja az igen t. pénzügyminister ur, hogy jövő esztendő július elsején egyáltalában lehet-e beszélni ilyen dolgokról? Hiszen az igen t. pénzügyminister urnák jóslatai nem teljesedtek be a közgazdasági életben annyira, hogy higyjünk az ő jóslásainak. Ha bármit mondana nekünk a jövő esztendő július elsejére, jogunk és okunk van azt megfelelő kételkedéssel fogadni. O azonban nem nyilatkozik, hallgat, csak veszik a július elsejei dátumot és elvárja a nemzetgyűléstől, hogy mint egy szavazógép, mint egy mamelukhad szavazzon erre a törvényjavaslatra, mert ő ezt beterjesztette. Ebből ő nem enged, mert ő makacs ember, mert ő Kállay Tibor és ő nem hajlik- meg az érvek előtt, nem hajlik meg az érdekképviseleteknek könyörgése előtt, nem hajlik meg semmi előtt, mert ő ezt bevette a javaslatba, és mivel ez benne van a javaslatban, ebből ő már nem enged. Haller István : Igaza van ! (Felkiáltások a középen: 0 a felelős!) Nem azért van igaza, mert ő a felelős! (Zaj.) Szilágyi Lajos: A másik pedig az, hogy meg akarja szüntetni ezeknél a kategóriáknál a kedvezményes ellátást ellenérték nélkül. Bocsánatot kérek, csak nem tételezhetem fel az igen t. pénzügyminister úrról, hogy mikor kiment Parisba és a külföldi kölcsön érdekében felsorakoztatta érveit a jóvátételi bizottság előtt, félre akarta vezetni az ott jelenlevő bizottsági tagokat és meg akarta őket téveszteni. Határozottan azt a kijelentést tette Parisban is, hogy ha azonban bármikor meg kell szüntetni ezt a kedvezményes ellátást, akkor is készpénzben kell ezt váltságolnunk, tehát ilyen és ilyen a mi pénzügyi helyzetünk. T. Nemzetgyűlés! Én csak azt követelem a pénzügyminister úrtól, hogy legyen következetes és ahogyan Parisban beszélt, ugy beszéljen itthon is, sőt ugy cselekedjék itthon, ahogyan ott beszélt. Tudvalevő, hogy miből áll a kedvezményes ellátás, mégis meg kell hogy mondjam : havonta hat kilogramm kenyérliszt, három kilogramm főzőliszt, egy kilogramm nullásliszt, egy kilogramm zsir, egy kilogramm cukor, egy kilogramm só egy-egy személyre, mindez megszorozva annyival, ahány tagja van a családnak, vagyis a családi pótlékra jogosultak számával, mint amilyen a feleség és az együttlakó családtagok.
