Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-182

À nemzetgyűlés IS2. ülése 1923. évi szeptember hó 5-én, szerdán, 'à'(( tisztviselőt lakásnélküliségnek. Kérem, méltóztassanak javaslatomat elfogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó: T. Nemzetgyűlés! A 2. § részletes tárgyalásánál bátor voltam módositó inditványt beterjeszteni az oktató személyzetre nézve azon indokból, hogy az iskolai év megkezdetvén, a tanügynek kárával járna, ha ők is az iskolai év vége előtt a többi közalkalmazotthoz képest szabályszerű elbánás alá vonatnának. Ezt követőleg természetesen intézkednünk kell ebben a szakaszban, ahol általában bályszerü elbánás alá vonás, t. i. a nyugdíjazávagy végkielégitésben való részesítés van szas bályozva, hogy ez a szabályszerű elbánás alá vonás az ő elbocsátásuknál megfelelő módon történjék. Bátor vagyok ennélfogva indítványozni, hogy a 3. § harmadik bekezdése után uj bekezdés iktattassék (olvassa): »A szabályszerű elbánás alá vont oktató személyzet közül azokat, akik az 1924. évi december hó 31. napjáig számítva legalább 10 évi valóságos (effektiv) szolgálati idővel rendelkeznek, a reájuk hatályos jogszabályok szerint járó szabályszerű ellátási díjakkal az 1925. évi január hó 1-től számítandó hatálylyal kell nyugalomba helyezni. A szabályszerű elbánás alá vont oktató személyzet közül azokat, akik az 1924. évi december hó 31. napjáig számítva még nem rendelkeznek tiz évi valóságos (effektív) szolgálati idővel, legkésőbb az 1924. évi december havában végkielégítésben kell részesíteni. Végkielégitésben kell részesíteni továbbá az oktató személyzet közül azokat is, akik az 1924. évi december hó 31. napjáig számítva több mint tiz évi valóságos (effektív) beszámitható szolgálati idővel rendelkeznek, abban az esetben, ha az illető 1924. évi december hó l-ig a nyugdíj helyett végkielégítést akar.« Horváth Zoltán: Ez stiláris módosítás? Szabó Sándor előadó : A képviselő ur nem volt jelen, ennélfogva nem tudja, hogy ez egy megindokolt módosítás. Barthos Andor : Az a kérdés, hogy helyes-e ? Szabó Sándor előadó: Ugyancsak ebből a gondolatból kiindulva kell szabályoznunk az oktató személyzetre nézve azt az esetet, amikor ők kívánják a végkielégítésnek előbb való kiutalását. Ehhez képest ugyanezen szakasz hatodik bekezdését átszövegezni kérem olyan értelemben, hogy az oktató személyzetre a ^megfelelő intézkedések ezáltal megtörténhessenek. Indítványozom tehát,hogy a hatodik bekezdés helyébe a következő átszövegezett bekezdés iktattassék (olvassa) : »A tisztviselő vagy egyéb alkalmazott a jelen törvény alapján neki járó, vagy a fentiek szerint a nyugdíj helyett igényelhető végkielégítésnek folyósítását az 1923. évi október 31-ike után, az oktatószemélyzetnek szabályszerű elbánás alá vont tagja pedig 1924. évi június 30-ika után bármikor kérheti, amely esetben azt részére illetményeinek teljes beszüntetése mellett haladéktalanul ki kell fizetni,« Ugyancsak ezen indítványommal kapcsolatosan bátorkodom ezen szakasz utolsó bekezdésének megfelelőképen átszövegezését kérni. Indítványozom tehát, hogy az utolsó bekezdés abba a részébe, amely a természetbeni lakást élvező közalkalmazottaknak az ő lakásukhoz való jogosultságát megállapítja és pedig megállapítja az állami alkalmazottakra általában 1924. évi május hó 1-ében azt a napot, ameddig megilleti, szúrassák be a következő szöveg (olvassa) : az »1925, éri május 1-éig«. Kérem méltóztassék ezt a módosító indítványomat az előadott indokok alapján elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A helyettes ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister, helyettes ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy néhány gondolatra a reflexióimat megtehessem. Strausz igen t. képviselőtársam mai beszédében felEmiltette azt, hogy az érdekeltek a szünetelő nyugdíjak kiszámításánál amennyiben megint aktivakká válnak, ne szenvedjenek semmiféle hátrányt és kárt. Megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy a pénzügyi kormány is teljesen ebben a felfogásban van. Ami a díjnokok kérdését illeti, amelyet itt meglehetősen széles alapokon és behatóan méltóztatott tárgyalni, a magam részéről teljesen egyetértek igen t. -képviselőtársammal abban, hogy sokkal helyesebb volna rendszeresített állásban elhelyezett alsó kategóriabeli tisztviselőkkel elvégeztetni azt a munkát, mint folyton fluktuáló díjnokokkal. Azonban nem lehet ezt a kérdést praktikusan megoldani, mert jóformán az egész tisztviselői hierarchiát kellene kibővíteni lefelé uj osztályokkal, amelyek létrehozása az egész organizmusnak reformját követelné meg. En a magam részéről már tegnap beismertem azt. hogy erre a reformra tényleg szükség van és én a magam részéről, ha abban az időben, amikor az organizmus reformjáról szó lesz, arra bármily módon befolyással birok, ennek a gondolatnak érdekében meggyőződésből igen szívesen érvényesíteni fogom befolyásomat. Azonban a díjnokrendszert a maga egészében megszüntetni a jelen helyzetben és még a közeljövőben is nemlehet. Ami azt illeti, hogy jó és kívánatos volna a végkielégítésnél a díjnokokra nézve ugyanazt az időt és ugyanazokat a szorzószámokat megállapítani, mint amelyek érvényben lesznek a törvényjavaslat elfogadása esetén a rendes tisztviselőkre nézve, nagy sajnálatomra ezt a gondolatot, bárminő humánus, nem tudom honorálni, még pedig azért nem, mert a díjnokok legnagyobb részben nem rendelkeznek azzal a képzettséggel, amellyel a rendes állásba kinevezett tisztviselők rendelkeznek. De még ha rendelkeznek is ezzel a képzettséggel, a díjnok