Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

Ä nemzetgyűlés 181. illése 1.923. Ügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! Iga­zán sajnálom, hogy Szilágyi Lajos igen t. kép­viselőtársam alternativ javaslatának egyik részé­hez sincs módomban hozzájárulni, s ezért kérnem kell a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azok elfoga­dásától eltekinteni. Az indítványra, bár ennek a nagy kérdésnek tárgyalásába — értem a had­viselt, frontszolgálatos és Károly-csapatkeresztes, vagy az alternativ javaslat szerint a hadipótlékos hadviseltek kérdését — mélyebben nem akarok belebocsátkozni, csak azt vagyok bátor megemlí­teni, hogy amikor ennek a 20%-os létszámreduk­ciónak a végrehajtásánál itt a szöveg a hadiözve­gyek, hadirokkantak és hadiárvák kategóriáját már védelemben részesiti, azonkívül emberi, humá­nus és szociális szempontból nem tűri a törvény­javaslat, hogy ugyanabból a háztartásból, — mint kifejezi a szöveg — ugyanabból a családból ket­ten, akik keresők, együttesen .mindketten elbocsát­tassanak, akkor már olyan korlátok vannak szabva a kormány végrehajtó keze elé, amelyeket még sokasítani most már talán nem volna indokolt. De bátor vagyok különösen arra figyelmeztetni, hogy amennyiben magát a gondolatot a t. Nemzetgyű­lésnek magáévá méltóztatik tenni, lehetetlenség volna ezt sérelem nélkül végrehajtani. Mert hiszen a hadviselteknek akármilyen kategóriáját próbálja igen t. képviselőtársam bele­foglalni a korlátok közé, a többi kategóriák fel­tétlenül sérelem miatt fognak panaszkodni. Azt, hogy a, sérelem foka mekkora, nem objektive, hanem mindig szubjektive kell elbírálni. Talán nem nagyon indokolt esetben roppant nagy sére­lemérzés támad, sokkal indokoltabb esetekben pedig sokkal nagyobb egykedvűséggel túlteszi magát valaki a sérelmezett ponton. Én tehát, ismétlem, sajnálattal és anélkül, hogy a kérdés érdemének fejtegetésébe bele kívánnék bocsát­kozni, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt az alternatív javaslatot mindkét vonatkozásá­ban mellőzni. Mokcsay igen t. képviselőtársam emliti azt az aggodalmát, hogy egy és ugyanabban a családban együtt és egyszerre az érdekeltek nem bocsáthatók el. Stiláris javaslatát részemről bátor vagyok el­fogadásra ajánlani, mert hiszen ugyanazt akarja kifejezni, amit a szöveget készítő kodifikáló maga is ki akar fejezni, csak attól félek, hogy aggo­dalmait ez a szöveg sem fogja teljesen eloszlatni. T. i. ha már arról van szó, hogy a jelen javaslat alapján ne lehessen elbocsátani abban a kis szociális egységben két állami szolgálatban állót, akkor magát a szociális egységet kellene talán még Hatá­rozottabban kiemelni s nem azt mondani, hogy egy és ugyanabban a családban, hanem »egy és ugyanabban a háztartásban«. Mert hogy például nevet mondjak, van- Szilágyi-család, amelyben, ugy gondolom, sok háztartás van ; vagy mondjuk, van Kállay-esalád, amelyben van tömérdek ház­tartás, Nem azt akarjuk tehát mondani, hogy a Kállay de genere Kállay, vagy a Szilágyi de genere Szilágyi-családban nem lehet elbocsátani kettőt. évi szeptember hó 4-én, kedden. 357 hanem azt, hogy egy és ugyanabban a háztartás­ban nem lehet. (Helyeslés.) Ami Barthos igen t. képviselőtársam stiláris módosítását illeti, épen a magyarosság szempont­jából, amelyet magam is szeretnék mindig követni, örömmel köszöntöm és elfogadom, csak arra kérem, hogy mivel most már nem ez az eredeti mondat, hanem a Strausz t. képviselőtársam javasolta mondat kerül a szövegbe, javaslatát erre a mon­datra méltóztassék vonatkoztatni. Én ugyanis Strausz igen t. képviselőtársam aggodalmaiban a magam részéről osztozom, sőt, mint ellenzéki képviselőnek, szinte köszönetet kell mondanom, hogy olyan messzemenő jóindulattal siet az állam­nak és ezzel a kormánynak a segítségére, hogy az állam érdekeit megvédhesse. Teljesen igaza van ^ abban, hogy amennyiben kimondjuk, hogy azokat, akik el akarnak távozni, feltétlenül el kell bocsá­tani, akkor az állami adminisztráció bizonyos vonatkozásokban esetleg igen nehéz helyzetbe ke­rül. Én tehát a magam részéről az általa felvetett módosítást elfogadom, sőt örömmel köszöntöm és csak azt kérem, hogy a Barthos-féle stiláris módo­sítás erre a szövegre alkalmaztassák. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó : T. Nemzetgyűlés ! Nem haladhatok el szó nélkül Szilágyi Lajos t. képvi­selőtársamnak azon megjegyzése mellett, amelyet ezen bekezdés tárgyalásánál az előadó által a • bizottság jelentése képében előterjesztett szöveg­nek azon részéhez fűzött, amely épen idevonat­kozik. Azt hányja ugyanis a bizottsági jelentésnek szemére és azt kifogásolja benne, hogy mivel ő volt annak a javaslatnak megreformálója, amelyet ehhez a bekezdéshez a bizottság beterjesztett, ő mintegy ugy van feltüntetve, mint az érdekelt­ség képviselője. Itt. hallottuk épen utána felszólalni két kép­viselőtársunkat, akik homlokegyenest ellenkező indítványt tettek ezzel a bekezdéssel szemben. A bizottságban is voltak igen eltérő vélemények e bekezdésben foglaltakkal szemben és épen a bizottságnak kellett határoznia arról, hogy e két­ségtelenül szociális természetű indítványt elfo­gadja-e, igen vagy nem ? A bizottság ugy hatá­rozott, hogy igen. Amikor Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam tiltakozik az ellen, hogy úgy állittassék be, mint egy érdekeltség képviselője, bátor vagyok épen arra hivatkozni, hogy az előző nemzetgyűlésen is, de ebben a nemzetgyűlésben is az igen t. kép­viselő ur volt az, aki mint az a bizonyos vörös fonál, minden törvényjavaslat tárgyalásán mint a hadviseltek érdekeinek képviselője vonult végig. Hivatkozom ebben a tekintetben tényekre is, pél­dául az adó javaslatokra. Ott szintén hangsú­lyozta, — a vagyonváltságnál is — hogy azok a körök kedvezményben részesitendők és ugyan­csak hangsúlyozta ezt a fizetések megállapitásá­nál. Méltán jelentkezik tehát mint ezen érdekelt­ségnek a parlamentben igen SZÍVÓS és a parlament többségi pártjával szemben is kiméletlen kép vise-

Next

/
Oldalképek
Tartalom