Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-171

28 A nemzetgyűlés 171. ülése 1923. kinyomatni, szétosztatni és annakidej én napirendre tűzni. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Jelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Gaal Gaston képviselő ur a házszabályok 203. §-a alapján inditványt nyújtott be, amelyben a tárgyalási időnek a jelenleg napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalása idejére egy órával való meghosszabbítását kéri. Amidőn ezt a házszabályok 203. §-a alapján a t. Nemzetgyűlésnek azonnal bejelentem, egyúttal jelentem azt is, hogy ebben a kérdésben holnap az ülés végén lesz köteles a ne mzetgyül és hat ározni. Napirend szerint következik az egyes pénz­ügyi természetű rendelkezésekről szóló törvény­javaslat általános vitájának folytatása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Pikler Emil! Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! Minden indi­viduum, amely gazdasági életet él, tehát minden gazdasági individuum, ha kellő gondossággal akarja gazdasági egyensúlyát fentartani, jogosan és köte­lességszerűen törekszik arra, hogy a maga gazda­sági életében a bevételeket és a kiadásokat ba­lanszba hozza, hogy azok között az arány mindig megingás nélkül biztos alapokon nyugodjék. Az állam, a kincstár is ilyen gazdasági individuum. Én tehát nem tartom jogosulatlannak a pénzügy­minister urnák azt a törekvését, amely az előttünk fekvő törvényjavaslatból kidomborodik, hogy az állam fokozott és óriási mértékben megnövekedett kiadásaival szemben azok fedezéséről is gondos­kodjék. De amint a magángazdasági életben sem teheti magát túl a gazdasági individuum azon a törvényen, hogy csak onnan lehet valamit elvenni, ahol van, épugy nem teheti ezt a pénzügyminister ur sem. Jóllehet én az államnak mai katasztrofális helyzetében elismerem annak a törekvésnek jogo­sultságát, hogy az állam adóköveteléseit valorizál­juk, mégsem fogadhatom el a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot, és azzal szemben a legintranzi­gensebb ellenzéki álláspontra kell helyezkednem, mert a pénzügyminister ur nem vette tekintetbe azt, amit az előbb mondtam, s nem onnan akarja az adókat elvenni, ahol a gazdasági erő van, hanem nagyrészt onnan akarja elvenni, ahol nincs. Nánássy Andor : Onnan nem lehet elvenni, ahol nincs. Pikler Emil : Bizonyos erőszakos módon el lehet venni, mert azt, hogy : »ahol nincs«, ugy kell érteni, hogy ott igenis annyi van, amennyi a legprimití­vebb életszükséglet fedezésére szükséges, és ha abból elveszünk valamit, akkor az életnivót szál­lítjuk le. Egyébként a németek ugy hivják ezt : »Erfassung der Sachwerte«, a tárgyi értékeket kell megfogni és azokból kell elvenni, nem pedig azokból az értékekből, amelyek a legprimitívebb életszük­ségleteket fedezik. Az alapelv tehát az legyen : elvenni onnan, ahol van, és pedig — hozzáteszem — annyit, amennyit csak lehet. Az ezidőszerinti adózási rendszer azonban azt évi augusztus hó 10-én, pénteken. mutatja, hogy a magyar állam legelsősorban azokra a rétegekre fekszik reá, amelyek gazdaságilag a leggyengébbek : a munkásokra, a magánalkalma­zottakra, a kiskereskedőkre és a kisiparosokra, akiktől ugy egyenes, mint fogyasztási és minden egyéb sok fejében sokkal többet szed el, mint amennyit háztartásuk egyensúlyának megbolyga­tása nélkül elszedni szabad volna. Az adóvalorizáció fikció marad mindaddig, amig nem azok viselik a terhek oroszlánrészét, akiknek viselniök kell, vagyis a nagytőkés, legyen az agrártőke, vagy ipari tőke, vagy banktőke, az nekem mindegy. Hiszen nagyon érdekes volna megtudni és meglátni, hogy az ország egyes osz­tályai milyen arányokban és milyen mértékben járulnak hozzá az állam terheinek viseléséhez. Ez a kíváncsiságom nagyon érthető s azt hiszem, csak nagyon kevesen lehetnek ebben a Házban olyanok, akik erre nem kiváncsiak. Talán csak azok nem kivancsiak erre, akik úgyis tudják, hogyan állunk ebben a kérdésben. Mi azonban itt ezen az oldalon nem tudjuk és ezért a következő határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni (olvassa) : »Utasítsa a nemzet­gyűlés a kormányt, terjesszen be sürgősen ki­mutatást arról, hogy a folyó év első felében milyen összegek folytak be : földadó, általános kereseti adó, forgalmi adó; fogyasztási adók, társulati adó címén.« Ha az igen t. pénzügyminister ur lesz olyan szives ezen határozati javaslat értelmében ilyen statisztikai kimutatást a Ház elé terjeszteni, meg vagyok győződve róla, hogy igenis ki fog tűnni az, hogy az adóterhek legnagyobb részét épen azok viselik, akik gazdaságilag a leggyengébbek és akik erre leginkább képtelenek. A tegnapi napon két nagy beszédet hallottunk, amelyek szinte reflektorszerüen megvilágították a helyzetet. Az egyik beszédet Gaal Gaston igen t. képviselő ur mondotta el, a másikat pedig Propper Sándort, képviselőtársam. Mindkét szónok egészen más világnézeti szempontból és egészen más osztályelhelyeződés alapján vizsgálta meg a hely­zetet, és jóllehet Gaal Gaston igen t. képviselő ur beszédéből kiszivárgott az ő közismert mentalitása, hogy ő az agrártársadalomnak osztályos harcosa, mindamellett tegnap, nála egészen szokatlanul, nagy objektivitással törekedett (Zaj és mozgás jobhfelől.) és beszédének sok kitételét mindenki aláirhatja. Gaal Gaston : Ön szokatlanul agressziv kezd lenni ! Pikler Emil : Ne vegye zokon t. Gaal Gaston képviselő ur ezt a megjegyzésemet, de én igy látom. Propper Sándor t. képviselőtársam a dolgozó emberek szempontjai szerint úgyszólván egészen kimerítette a témát. En azt csak néhány meg­jegyzéssel akarom még kiegészíteni. T. i. beszélni akarok a szőnyegen lévő törvényjavaslattal kap­csolatban arról, hogy annak szempontjából a

Next

/
Oldalképek
Tartalom