Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-171
À nemzetgyűlés 171. ülése 1923. évi augusztus hó 10-én, pénteken. 29 magánalkalmazottak, a magántisztviselők milyen helyzetbe kerülnek. pg£ A ] övedelmi adóról szóló törvény alapj án azok a magánalkalmazottak, akiknek az 1921. évben, mondjuk, évi 40.000 korona jövedelmük volt, ami az akkori viszonyokhoz képest nem volt sok, az 1921. évre tartoztak 3650 korona jövedelmi adót fizetni. Megjegyzem itt, egyik-másik képviselőtársam azt hihetné, hogy az 1921. évi jövedelem nem mérvadó, hiszen a magánalkalmazottak csak az 1920. évi jövedelem után lettek megadóztatva jövedelmi adóval. Ez azonban nem áll a magántisztviselőkkategóriájára, mert a magántisztviselők és magánalkalmazottak nagy része már 1921-ben is az 1921. évi jövedelem alapján volt köteles fizetni a jövedelmi adót. Nánássy Andor : Nagy tévedés ! Csak az 1920. évi jövedelem alapján kellett fizetni S Pikler Emil : Igen t. képviselőtársam, ez nem áll. Áll a többi kategóriákra, de nem áll a magánalkalmazottakra. Ha egy magánalkalmazott uj állásba lépett 1921 januárj ában vagy februárjában, beidézték őt az adófelügyelőhelyetteshez, be kellett mondania a j övedelmét és még arra az évre vetették ki a jövedelmi adóját. Igen sok ilyen magántisztviselő és magánalkalmazott van. Nánássy Andor : Ezek kivételek ; ez nem volt általános ! Pikler Emil : Beidéztek mindenkit és itt van az óriási igazságtalanság, hogy épen a gazdaságilag gyengébbek valorizálva fizették már 1921-ben az adójukat, mig ellenben a nagytőkések és általában a tőkések csak a megelőző év jövedelme után fizettek. Ez tehát fizetett akkor 3650 korona jövedelmi adót ; ha ezt hússzal megszorozzuk, ez kitesz 70.000 koronát és az ötszörös adó 1921-re kitesz még 16.000 koronát. Szeretném tudni, hogy egy magánalkalmazott honnan vegye ezt? Hol mutatkozik az a 80—90.000 korona felesleg, miből vegye ezt el? A képviselő uraknak be kell látniuk, hogy egy magánalkalmazott, aki ma átlag sokkal roszszabbul van dotálva, mint a köztisztviselők, nagyon örül, ha a legszerényebb, a legprimitívebb létminimumot megkeresi és tudja nyújtani a családjának. De nem keresi meg. Hiszen ha egy 3—4 gyermekkel megáldott magánalkalmazott ma egy félmillió koronát keres is havonta, ami az átlagon felüli, igen nagy fizetés, még akkor sincs túl a létminimumon, abból sem tud megspórolni öt-hat hónap alatt sem 90.000 koronát, nem hogy egy záros határidőn beiül le tudná azt fizetni. Akármilyen katasztrofális is az ország gazdasági helyzete, a legnagyobb méltánytalanság, a legnagyobb igazságtalanság, tovább megyek, gazdasági abszurdum volna, ha a magánalkalmazottakat és egyáltalában a fix javadalmazásuakat arra köteleznék, hogy ezen ötszörös és húszszoros szorzó alapján most pótlólag fizessék meg a jövedelmi adókat. Ha a pénzügyminist er ur ezen gondolkozik és informálja magát arról, hogy milyen viszonyok között élnek a magánalkalmazottak, nem hiszem, hogy ilyen embertelen lehetne. Van mód ezt az igy előálló pénzügyi hiányt máshonnan pótolni. Itt vannak a teherbiró osztályok, tessék azokat progresszív alapon jobban megadóztatni. A szorzószám igy nem maradhat meg, ezt én egész közönséges fiakkerszámnak, osztálysorsjegy-számnak tekintem, annak semmi pénzügyi bázisa nincs. Tessék újra megállapítani a jövedelmeket ezeknél a kategóriáknál és aszerint megadóztatni őket. Ëpen ezért a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa) : »üfcasitsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, intézkedjék sürgősen az iránt, hogy a fis javadalmazásu magánalkalmazottak és bérmunkások mentesittessenek attól, hogy az általános kereseti adón kivül még jövedelmi adóval, vagy bármely néven nevezendő más egyenes állami adóval is terheltessenek, még pedig visszaható érvényességgel az 1922. és 1923. évekre.« Erre azért is szükség van, mert ha a pénzügyminist er ur nem fogja az ezen határozati javaslatban kontemplált kivánságot teljesiteni, akkor az a helyzet fog adódni, hogy az összes magánalkalmazottak fizetését le fogják foglalni, mert ezt az ötös és húszas szorzószám alapján fizetendő jövedelmi adót nem fogják tudni megfizetni, itt a családok ezreit és ezreit a legnagyobb nyomorúságba fogja az állam dönteni. Mi tudják, hogy a pénzügyminist er uraknak általában az a mentalitásuk és az a felfogásuk, hogy nekik a fiskus érdekeit kell védeniök, hogy ők az adóalanyok jólétével, megélhetésével és gazdasági helyzetével nem tartoznak törődni. Ez óriási tévedés, és hogy ez a tévedés mire vezet, arra alludált tegnap Gaal Gaston igent, képviselő ur, akit igazán nem lehet forradalmárnak nevezni, ö is hangsúlyozta, hogy ő minden forradalomnak elvi ellensége, mégis elénk festette az éhségforradalom rémét, sőt azt mondotta, hogyha van forradalom, amely jogosult, ugy az éhségforradalom az. Ebben igaza van Gaal Gaston t. képviselő urnák, mert ha a történelem könyveiben végiglapozunk, azt látjuk, hogy legtöbb esetben a gyomor váltotta ki a forradalmakat, és lehetetlen, hogy ne szitsuk a forradalmi hangulatot azon kategóriák soraiban, amelyek képtelenek még megélni is és ugy is kénytelenek naponta mindig nagyobb és nagyobb darab falat kenyeret gyermekeik szájától elvonni, nemhogy még ilyen szorzószám alapján pótlólag még jövedelmi adót fizethessenek. Én tudnék talán tanácsokkal szolgálni a t. pénzügyminister urnák, hogy az igy előálló pénzügyi hiányt miből és hogyan fedezze, de a t. pénzügyminister ur erre nincs is rászorulva. Ha a t. pénzügyminister ur cselekedni akar ezen a téren, akkor fog tudni cselekedni. Már előbb céloztam arra, hogy a magánalkalmazottak legnagyobbrészt nem az előző évben elért tiszta jövedelem, hanem a folyó évi tiszta jövedelem után adóznak. Ez nemcsak a jövedelmi adóra áll, hanem 100%-ig áll a kereseti adóra is, miután a vállalatok, a főnökök, a kereskedők és a gyárak hónapról-hónapra levonják a munkások és alkalmazottaik béréből a folyó hónapra eső kere5*
