Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. statisztikai adatokkal nincs alátámasztva. Min­denesetre más képet alkothatna magának mindenki, aki a dolgot komolyan veszi, ha itt előtte kimutatva állana, hogy az egyes igaz­gatási ágakban milyen kontingensekkel kell számolni, mert azt hiszem, ez lényegesen be­folyásolhatná az illetők állásfoglalását. Minden­esetre ugy gondolom, hogy nem jogosulatlan az a kivánság, hogy ezekről a kérdésekről, ezekről az adatokról a nemzetgyűlés tájékoztatva legyen, mielőtt tőle ilyennek a megszavazását kivánják. (Helyeslés balfelöl) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Cserti József. Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Tisztában vagyunk mindnyájan azzal, hogy a létszámcsök­kentést másként nem lehet megoldani, mint elbocsátással, az elbocsátás alkalmával pedig bizonyos rostálásoknak kell jönni. Azonban a jelen szakasznál, hogy ugy fejezzem ki maga­mat, a legfontosabb jogcím kimaradt. T. i. annak megállapításánál, hogy kik bocsátandók el az állami szolgálatból, kimaradt — rosszul fejezem ki magamat, illetőleg helytelenül alkalmazom a dolgot — egy jogcím : nevezetesen a vagyono­sokról nem szól a törvényjavaslat. Mert el lehet bocsátani a tisztviselőt, ez nagyon könnyű dolog, de számoljunk a következményekkel. Ha elbocsátjuk a tisztviselők egy részét, vélemé­nyem szerint, épen ugy, mint a múltban, azok a tisztviselők lesznek elbocsátva, akiknek kisebb protekciójuk és kisebb összeköttetéseik vannak. Hiszen ha a múltban elbocsátott tisztviselőket megnézzük, igazán kevés vagyonos embert lá­tunk köztük. Tudom, hogy akár fent, akár lent, a közszolgálati alkalmazottak között nagyon sok vagyonos van, különösen a ministeriumokban. Láttam két-háromezer holdas tisztviselőt, aki ma is a helyén van és elbocsátottak olyat, aki teljesen nincstelen. Mi, akik ismerjük a vidéki étetet, látjuk, hogy az úgynevezett kapa-kasza­kerülők, akiknek van vagyonuk, akik a ma­guk munkája után könnyen megélhetnének, el­jöttek, könnyebb állásokat kerestek és elhelyez­kedtek állami hivatalban, postán és másfelé, földjeiket pedig bérbeadják odahaza. Nem tetszik nekik a nehezebb munka és inkább Pesten, a hüs hivatalokban keresnek menhelyet. Kifejezésre kell jutnia tehát a tövényben annak, hogy a tisztviselők közül a vagyonosab­bak bocsáttassanak el elsősorban. Mert ha a vagyontalan tisztviselők bocsáttatnak el, ezzel csak a szellemi proletárok táborát fogjuk nö­velni, amely az államban a legveszedelmesebb tábor lesz. Épen azért bátor leszek indítvá­nyozni, hogy 1. §. ötödik bekezdésének harma­dik sorában az »alkalmazott« szó után »vagyoni viszonyai« szavak vétessenek be. Ez esetben az első mondat igy szólna (olvassa) : »Annak a meghatározása szempontjából, hogy a létszám­csökkentés következtében kiket kell a közszol­évi szeptember hó 4-én, kedden. 349 gálatból elbocsátani. Elsősorban a közszolgálat érdeke az irányadó, e mellett figyelembe kell venni az alkalmazott vagyoni viszonyait, szol­gálati idejét és más pályákon való elhelyezke­désének a lehetőségét.« Kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Bartos János jegyző: Nagy Ernő! Nagy Ernő: T. Nemzetgyűlés! Elsősorban én is ugyanarról akarok beszélni, amiről Oserti t. barátom beszélt, hogy t. i. a tisztviselők va­gyoni viszonyai is figyelembe veendők. Nagyon jól tudom azt, hogy a vagyonos tisztviselők is alkalmazandók a közszolgálatban, és nagyon helytelenül fogná fel az ország és a vagyonos tisztviselők helyzetét az, aki azon az álláspon­ton ]enne, hogy vagyonos ember egyáltalában ne lehessen tisztviselő, mert a vagyonos embe­rek között is vannak érdemes, kiváló emberek, önzetlen, jó hazafiak, akik önzetlenül és igazán szolgálják ezt a hazát. De ha őseink tudtak szolgálni minden díj, ellenszolgáltatás és nyug­díjigény nélkül, az országnak ebben a rettene­tes helyzetében méltóztassanak a gazdaságoknak is a hazafiság igazi magaslatára emelkedni, és szolgáljanak egyszerűen tiszteletből. Ha az a falusi bíró ezelőtt szolgált 10—20 koronáért s ma szolgál 2—3000 koronáért, méltóztassék annak a gazdag alispánnak, főszolgabírónak, megyei tisztviselőnek, vagy ministeri tisztviselő­nek tiszteletből, becsületből és hazafiasságból szolgálni. Ha az a szegény tisztviselő tudott szolgálni a csatatéren és csonkán-bonkán ma­radt, tessék annak a gazdag embernek is eszét és kiválóságát — ezt nagyon helyeslem — a köz szolgálatába állítani. Dénes István : Ha kapnának ezer holdat ráadásul. Cserti József : Menjenek nyugdíjba, ezt kí­vánjuk ! Nagy Ernő : Nem osztom azt a nézetet, hogy menjenek nyugdíjba, mert ismerek olyan gazdag embert, aki mint tisztviselő többet ér húsz sze­gény embernél. Ilyen gazdag embert elkergetni a köz mezejéről valóságos bűn lenne a haza ellen. De igenis, tessék szolgálni becsületből, amint szépapáink és nagyapáink szolgáltak. Epen ezért javaslom, hogy az ötödik bekez­dés első mondata után iktatassanak be e szavak »és vagyoni viszonyait.« Javaslom továbbá, hogy a bekezdéshez vé­tessék fel a következő szöveg (olvassa): »Fize­tést nem kap az a tisztviselő, akinek legalább annak a fizetési osztálynak megfelelő magánjö­vedelme van, amelyben ő van.« Nagyon termé­szetes, hogy a feleség jövedelme is számit. Ugyanez áll a nyugdíjasokra nézve is. A vagyonos tiszt­viselő egyszerűen mondjon le nyugdíjáról, mert legalább az én hazafias érzésem azt diktálja, hogyha vagyonos, gazdag vagyok, az államot nem szabad terhelnem. Ami a bekezdésnek a megszállott területek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom