Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

350 A nemzetgyűlés 181. édese 1923. ről idemenekült tisztviselőkre vonatkozó részét illeti, mint méltóztatnak tudni, a legtöbb ilyen tisztviselő nem jókedvéből jött ide, hanem az előző kormányok hanyagsága, gondatlansága miatt, amelyek nem értesítették idejében ezeket a tisztviselőket, hogy maradjanak a helyükön. Dénes István : Direkt csábították őket. Láttam a rendeletet. Nagy Ernő : Hogy micsoda óriási hiba volt ez és hogy ennek micsoda káros kihatásai vannak, az csak most látszik, mikor Kuszka-Krajnában megindultak a választások, és a magyar és rutén nép, de különösen a magyar nép teljesen vezetők nélkül van. Mindannyian eljöttünk onnan, akik a néppel érintkeztünk, és most néhány dilinós ember van ott, néhány megbízhatatlan ember, akik a népet vezetik, de akikre nagyon természetesen a nép nem hallgat. Ennek következménye például az én vármegyémben, azután Ungban, meg a többi megyékben az, hogy ezek a magyar emberek nem abban a táborban vannak, amelyben lenniök kellene. Épen tegnap hallottam, hogy már Beregben is egy zsidó párt van. Amint nekem megmagyarázták, az emberek nagyon helyesen tették, hogy beléptek, hiszen magyar szellemben akarják vezetni; de ha ottmaradtak volna azok a tisztviselők, azok az emberek, akik a nép vezetői voltak, akkor nem volna ott se zsidó, se német, se francia párt, hanem volna igazi magyar párt Most azonban az a szántó-vető ember, az iparos, a kiskereskedő teljesen vezető nélkül van. Mondom, óriási bűnt követett el itt minden előző kormány azzal, hogy ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy maradjanak ott a tisztviselők, azt mondta, hogy aki ott marad, az hazaáruló. Ismerek egy tanfelügyelőt, aki egyenesen megfenyegette a tanítókat: ha pedig ottmaradtok, a legelsők lesztek, akiket fel fogunk húzni. Akiket pedig kiűztek a csehek, vagy románok, azok sem jószándékukból jöttek el, ugy hogy egy kalap alá venni ezeket a menekült tisztviselőket, akik anyagilag teljesen tönkrementek, — a legtöbbnek ottmaradt a bútora is, és vagyonát el kellett kótyavetélnie — az itt kényelemben ülő és semmi hátrányt nem szenvedő tisztviselőkkel magyar szempontból sem megfelelő. Épen ezért indítványozom, méltóztassanak ezt a mondatot a bekezdésből kihagyni és helyébe a következőt iktatni (olvassa) : »Az elszakított területekről átjött tisztviselők és egyéb alkalmazottak közül mindazokat, akik arravalók, alkalmazni kell.« Legalább az én szivem lelkem meggyőződése és hazafias érzése ezt diktálja és ezt parancsolja. Nagyon kérem az igen t. helyettes ministerelnök urat és a nemzetgyűlést, méltóztassanak ehhez hozzájárulni, mert azután a sok kálvária után, amelyen ezek a szerencsétlen emberek, ezek a menekült tisztviselők keresztülmentek, megérdemlik, hogy másképen bírálják el őket, mint azokat, akik vagyonukat, évi szeptember hó 4-én, kedden. állásukat megtartották és nem mentek keresztül azokon a rettenetes szenvedéseken, amelyeken mi keresztülmentünk. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Strausz István! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Qui tacet, consentire videtur. A t. kormány egyszerűen mellőzte azt a javaslatomat, hogy az l. §-ban kifejezésre juttassék annak szükségessége, hogy az egész állami közigazgatás alapjában átreformálandó. Ugyancsak hallgatással mellőzte a t. kormány azt a javaslatomat, amely arra szorította volna a kormányt, hogy a létszámcsökkentésről részletes jelentést terjesszen a nemzetgyűlés elé. Ezzel a hallgatással a kormány nem cáfolta meg Cicero igazmondását, hanem csak megerősítette. Kétségtelen, hogy a kormány nem szabadságot kíván ebben a két nagy államjogi kérdésben, hanem szabadosságot, hogy nemcsak a kormánynak, hanem ennek a mostani lejárt rendszernek is megvesse az alapjait a létszámcsökkentés és az adminisztráció reformjának keresztülvitele által, amely erre a célra alkalmas. Azt hiszem azonban, hogy a nemzetgyűlés résen lesz s módot és alkalmat fog találni arra, hogy külön jelentések nélkül is ellenőrizze a kormány működését és ténykedését. Látjuk már eddig is, hogy a pénzügyi közigazgatás teljesen megfeneklett abban az összevisszaságban, amelyben megalkottatott az uj törvény. Épen igy fog járni az általános, egyetemes közigazgatás, ha a kormányzat általános, gyökeres reformokkal nem siet a megmentésére. A kormánynak javaslataim iránt tanúsított eddigi magatartása után nem igen számithatok arra az előzékenységre — különben nem arra számitok, hanem belátására — hogy további javaslataimat elfogadja. Engem azonban ez nem feszélyezhet abban, hogy ott, ahol a javaslatban kirívó sérelmét látom a közszolgálatnak vagy a közszolgálatból elbocsátandó tisztviselők érdekeinek, megtegyem a magam megjegyzéseit. Az 5. bekezdés negyedik sorában, az »idejét« szó után pontot javasolok tenni, az »és más pályákon való elhelyezkedésének a lehetőségét« szavaknak pedig törlését javasolom. Kétségtelen, hogy ha azt nézzük az elbocsátásnál, hogy egyik vagy másik tisztviselő hogyan tud elhelyezkedni más pályán, ez odavezet, hogy a legkiválóbbak, a legkészültebbek, a legjelesebbek, és hozzáteszem, a szakképzettek, a speciálisan szakképzettek fognak kiválni az állami szolgálatból és ezek közül is főleg azok, akik 15—20—25 évi szolgálattal bírnak s akiknek jó protektoruk van, ami ismét csak a protekció felburjánzását fogja eredményezni és az állam nagy megterhelését nyugdíjjal. Nem is tudom, hogyan lehetett ezt, mint irányító szempontot belevenni a javaslatba. Ha az egységespárt megbízik a kormányban, én teljesen elég-