Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-181

34-8 A nemzetgyűlés 181. ülése 1923, akik a javaslattételre hivatottak, és a minister urakat is, akik dönteni lesznek kénytelenek. Meg vagyok győződve róla, hogy minden minister számol a lelkiismeretével, amikor másoknak sorsát intézi; különösen meg vagyok győződve róla, hogy a kormány jelenlegi tagjai nem annyira a fejükkel, mint inkább a szivükkel fognak gondolkozni ebben a nehéz kérdésben. Ezért a magam részéről nem osztozom azokban az aggályokban, amelyeket igen t. barátom, Szilágyi Lajos képviselő ur volt szives kifejteni és ennélfogva részleteiben is elfogadom a szakaszt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Barthos Andor t. képviselőtársam nagyon humánus, emberbaráti nemes szompontot hangoztatott ; t. i. a nemzetgyűlésből általános kívánságot küldött szét az országba a hivatalok fejeihez, hogy ők a legnagyobb lelkiismerettel igazán a közérdek szempontjai szerint tegyék meg javaslataikat. Azonban, ahogy általában az embereket ismertük, — a minister úrhoz is intézem ezeket a szavakat, neki is jól kell ismernie az embereket, a hivatalfőnököket, — ha a »közérdek« szempontja nem konkretizáltatik, ha nem soroltatik fel részletesen is, nemcsak általánosságban, hogy kiket kell elbocsátani, a »közérdek« szóval a legnagyobb visszaélések történhetnek. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyes hivatalokban, különösen a vármegyéknél, de ujabban az állami hivatalokban is, valóságos dinasztiák, egyes családok helyezkedtek el, vagy ha nem is családok, de egész érdekeltségi körök. (Egy hang jobb felöl: ELihTcék!) Ezektől a klikkektől, ezektől az érdekeltségi köröktől, sajnos, nem lehet azt kivánni, hogy az ő érdekeiket alacsonyabb rangúnak tartsák, mint a nemzet érdekeit. így tehát nem szabad ilyen általánosságban mozogni, hanem taxative és konkretizálva kell a nemzetgyűlésnek ebben a szakaszban kimondani, f hogy milyen princípiumokat kivan követni. Épen azért bátor vagyok a tisztviselők részéről jött azt az óhajtást tolmácsolni, hogy az 1. § ötödik bekezdésébe az »elsősorban« szó után a következők vétessenek be (olvassa) : »Szabályszerű elbánás alá vonandók azok, akik a kommunizmus alatti magatartásuk miatt fegyelmi utón jogerősen elitéltettek, továbbá az 1914. évi augusztus l-e óta kinevezettek, valamint azok, akik 60-ik életévüket betöltötték.« Már most azt méltóztatik kérdezni, hogy miért épen az 1914. év óta kinevezett tisztviselők bocsátandók el? Erre nézve vagyok bátor azt előadni, hogy ezeknek túlnyomó része katonák helyére került. 1914-ben kitört a háború, a tisztviselők igen jelentékeny része bevonult és a megüresedett helyeket igy betöltötték. Méltányos és igazságos dolog tehát, hogy évi szeptember hó árén, kedden. azok, akik a katonák helyébe kerültek, menjenek el elsősorban az állam szolgálatából. Azután utalás történt az októberi forradalom és a kommunizmus alatti magatartásokra. Nem kell bővebben indokolnom, hogy akik a forradalom és kommunizmus alatt nemzethűségi szempontból a magyar állameszmét nem követték és nem tették magukévá, azok elbírálása más szempontok szerint kell hogy történjék és azért a magyar állam nem tarthatja el tovább. Továbbá az 1920. évi XI. te. 2. és 3. §-ában benne van, hogy az 1918-tól kezdve 1920. július végéig kinevezett tisztviselők elbocsátandók. Azonban köztudomású, hogy az öszszes ministeriumokban ez alatt az idő alatt is neveztek ki tisztviselőt és nem bocsátották el őket annak ellenére, hogy a törvény 3. §-ában egyenesen benne van, hogy el kell őket bocsátani. Az elbocsátás sem a kultuszministeriumban, sem a többi ministeriumban nem történt meg. Méltányos és igazságos dolog tehát, hogy ezeket a szempontokat most a második nemzetgyűlés honorálja. Tisztelettel kérem, hogy javaslatomat méltóztassék elfogadni. Azonkívül ugyancsak az 5. §-ban van még egy másik rendkívüli fontosságú dolog a képviselőkre vonatkozólag. Nagyon érthető és helyeselhető szempont az, hogy ezek a tisztviselők, akik időközben képviselőkké választattak meg, — nehogy ezáltal politikai maguktartásában a kormánytól befolyásoltassanak — ki vannak véve az alól, hogy megkérdezésük nélkül az állami szolgálatból elbocsáthatók legyenek. Azonban épen Petrovácz képviselőtársam megválasztásával kapcsolatban gondoltunk arra, hogy vannak pótképviselők Budapesten, akikről nem lehet tudni, mikor hivatnak be. Tisztelettel indítványozom tehát, hogy az 1. § ötödik bekezdésének nyolcadik sorában ez után a szó után »képviselővé« zárójelben szúrassák be ez a szó »pótképviselővé«. Tisztelettel kérem javaslataim elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Amennyire örömmel látom és osztom azt az alapelvet, ami ennek a pontnak első mondatában le van fektetve, hogy t. i. az elbocsátásoknál egyedül a szolgálat érdeke az irányadó, annyira nem tudom ezzel az alapelvvel összeegyeztetni azt, ami a második mondatban van. A második mondatban ugyanis az foglaltatik, hogy az egyes igazgatási ágazatok keretén belül külön státus fog létesíttetni a menekült tisztviselők részére. Ennek értelmét közszolgálati szempontból felfogni nem tudom, azért bátor vagyok azt indítványozni, hogy a második mondat az ötödik bekezdésből töröltessék. Azonkívül bátor vagyok megjegyezni azt, hogy sajnálattal nélkülözöm egy ilyen célzatú intézkedés indokolásánál azt, hogy ez a javaslat