Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.
Ülésnapok - 1922-181
338 A nemzetgyűlés 181. ülése 1923. évi szeptember hó 4-én, kedden. rüsitések nem elégitik ki a nemzetgyűlés követelményeit ; nem elégíthetik ki azért sem, mert ettől a nemzetgyűléstől egészen mást vár a közvélemény. Elnök : Kérem — közbevetőleg — a felszólalni kivánó képviselő urakat, miután a Ház ugy határozott, hogy pontonkint tárgyaljuk a törvényjavaslatot, hogy a jegyző urak munkájának megkönnyitése végett méltóztassanak közvetlenül ahhoz a ponthoz feliratkozni, amelyhez szólni óhajtanak, mert különben a feliratkozás sorrendjében — mint ahogy megtörtént most is — tévedések fordulnak elő. Kérem tehát ismételten, hogy minden egyes képviselő ur egyenesen ahhoz a ponthoz iratkozzék fel, amelyhez szólani kivan. (Egy hang balfelöl: Szakaszhoz, 'ponthoz?) Miután elhatároztuk, hogy pontonkint tárgyaljuk, a pontokhoz kell feliratkozni. Strausz István: Javasolom tehát, hogy az 1. bekezdés negyedik sorában »állami közigazgatás egyszerűsítése« szavak helyett »az egyszerűsítés minden jellegzetességét felölelő állami igazgatásnak átszervezése érdekében« szavak vétessenek fel. Itt nemcsak egyszerűsítésről van szó. Mi teljes átreformálását kívánjuk a mai közigazgatásnak, úgyhogy annak még az emléke se maradjon meg. Most módjában van a t. kormánynak ezzel a kérdéssel foglalkozni és ezen nem lehet egy kisebb egyszerűsítéssel keresztülsiklani, (Ugy van! balfelöl.) mert ezt várja tőlünk — ismétlem — a közvélemény, és én hiszem, hogy a tisztviselői kar a maga szervezeteivel sietni fog a kormány támogatására és az uj állami közigazgatás gépezetéhez szükséges leglényegesebb alkatrészeket társadalmi szervezetei utján fogja szolgáltatni. Ezzel a tisztviselői kar ki fogja tudni békíteni a többi társadalmi osztályt, mert azt fogják látni, hogy a tisztviselők nemcsak javadalmazásuk fölemelése érdekében intéznek rohamokat a kormány ellen, hanem azokat a munkakereteket, amelyeket betöltenek s amelyeket az ország érdekében a lehetőségig egyszerűsíteni kell, ők maguk fognak segíteni megreformálni és átszervezni. Továbbá ez után a bekezdés után második bekezdésként javaslom a következő szöveg felvételét : »Ugyancsak részletes jelentést tartozik tenni a ministerium 1924. év január havában a létszámcsökkentés tekintetében tett intézkedéseiről. A jelentésben a csökkentendő létszám részletezésének alapjául az 1922/23. évi állami költségvetési előirányzatban hozott létszám (állami üzemekre nézve is) veendő alapul, amelyet a tényleg alkalmazott tiszteletdíjasokra, napidíjasokra, napibéresekre stb. megfelelő módon kell a jelentésben kiegészíteni.« Azt hiszem, hogy ezzel teljesebb lesz a törvényjavaslatnak ez a paragrafusa, mert hiszen a nemzetgyűlésnek nemcsak a reformok, hanem a létszámcsökkentés keresztülvitele tekintetében is fenn kell tartania a maga ellenőrző, biráló jogát. Nem elvi felhatalmazást adunk a kormányzatnak, mert ez a bizalom határán már túlmenne. A kormányzat ténykedéseiben, intézkedéseiben osztozik a nemzetgyűlés ; adatok nélkül, a keresztülvitt munkálatok ismerete nélkül pedig mi ezt a felelősséget nem vállalhatjuk. Epen ezért tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy kiegészítésemet elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a részletes tárgyalásba belemennék, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy nagyon különösnek tartom a t. kormánynak azt az eljárását, hogy amikor egy ilyen törvényjavaslat részletes vitájánál percről percre ujabb és ujabb javaslatokkal jövünk, és a kormánynak nyomban nyilatkoznia, a többségnek pedig döntenie kell, a javaslatot olyan időpontban méltóztatnak tárgyaltatni, amikor a ministerelnök külföldön van, a pénzügyminister, aki ezt a törvényjavaslatot beterjesztette, szintén külföldön van, és amikor a helyettes pénzügyminister ur, akit a főméltóságu kormányzó ur a helyettesítéssel megbízott, nincs jelen. (Felkiáltások a jobboldalon. Itt van!) Walko Lajos kereskedelemügyi minister : Itt vagyok ! Szilágyi Lajos : Bocsánatot kérek, nem vettem észre. Hallatlannak tartom ezen törvényjavaslat tárgyalásának forszirozását, mert olyan kérdésekben fogunk dönteni, amelyekben a helyettes minister uraknak alig hiszem, hogy volna meg* hatalmazásuk arra, hogy az eredeti szövegtől eltérő indítványokat magukévá tegyék. Köteles' ségem volt ezt a tárgyalás előtt kijelenteni, mindazonáltal ez nem bír rá bennünket arra, hogy ebben a kényszerhelyzetben elhallgassunk, hanem ebben a kényszerhelyzetben is minden pontra vonatkozólag megtesszük a magunk javaslatát, és azután a t. kormánytól és a t. többségtől függ, hogy mennyiben fogja azokat akceptálni és mennyiben vállalja a felelősséget azokért a következményekért, amelyek okvetlenül be fognak állani, ha ez a törvényjavaslat ebben a formájában, ahogyan azt a bizottság idehozta, kerül majd a főméltóságu kormányzó ur elé a kihirdetési záradékkal való ellátás végett. Az első szakasz első bekezdését a hármasbizottság annak idején az én indítványomra fogadta el és iktatta be első bekezdésként. Ezzel az indítvánnyal az volt a célom, hogy kidomborítsuk, hogy ez a törvényjavaslat nem főleg a tisztviselők elbocsátásáról kivan intézkedni, hanem elsősorban a hivatalok számának csökkentéséről. Ugyanakkor azonban, amikor ezt előterjesztettem, indítványom nem az volt, hogy az első bekezdése elhagyassék, hanem mint uj első bekezdést javasoltam, hogy a törvényjavas»
