Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

320 'A nemzetgyűlés 180. ülése 1923. évi augusztus hó 31-én, pénteken,. Itt tulajdonképen arra kell kérnem a tisztviselőket, hogy dacára annak, hogy velem szemben politikailag nem álltak azon az állásponton, amit a törvény az ő részükre előir, amikor tisztelniük kell az ellenzéki álláspontokat is, mégis gondoskodni kivánok róluk, mert a tisztviselők elhelyezkedésének kérdését nem tartom olyannak, amely haragnak, gyűlölködésnek, vagy a választásokra való visszaemlékezésnek tárgyát képezheti. Ezeket a tisztviselőket el kell helyezni, de feltétlenül tiltakozni kell az ellen, hogy kéthárom község 4—5—10 központi tisztviselőt tartson el, mert sem az ország pénzügyi helyzete, sem az illetékes községek lakásviszonyai nem engedik meg azt; hogy azok a tisztviselők, épen az általam Emiltett vármegyében bennmaradhassanak. Méltóztassék a belügyminister urnák őket különféle vármegyékbe és járásokba elhelyezni és a lakosságot megszabadítani attól, hogy nekik gazdasági piacuk felszabaduljon és hogy végre lakáshoz tudjanak Szőregben és Kiszomborban jutni. Ugyancsak itt kell kérnem a belügyminister urat arra, hogy amit a Friedrich-kormánytól kezdve minden kormány állandóan elhanyagolt és nem mert hozzányúlni, hogy a törvényhatóságok választására vonatkozólag hozzon már minél előbb törvényjavaslatot, mert ennek az évnek elején igérte az igen t. minister ur, a közigazgatási reformról szóló törvényjavaslatot, amelyben bizonyára benne lesz ez is. Ott a mi kívánságainkat feltétlenül vegye tekintetbe, azt t. i., hogy az a választási rendszer, szisztéma, amely eddigelé a törvényhatóság tagjait összegyűjtötte és belevitte a vármegyébe, ez szűk és azt kívánjuk, hogy a széles néprétegek is vonuljanak be, hogy a vármegyék konstituciója ne ellenségként álljon a néppel szemben, hanem épen ellenkezőleg annak megértő, felvilágosító és vezető tagja legyen. Rakovszky Iván belügyminister: Az is. Kiss Menyhért :. Még csak pár mondatot kivánok mondani a törvényjavaslat IV. fejezeténél. Itt történt ugyanis intézkedés a kultuszministerium létszámcsökkentésére vonatkozólag. Én nem tartozom gróf Klebelsberg Kunó rajongói ós imádói közé, de el kell ismernem, hogy az a fejtegetés, amelyet ma különösen a központi tisztviselői karra és általában a tanfelügyelőkre és az alsóbb népiskolai típusok fentartására vonatkozólag mondott, teljes mértékben kielégít és olyan magaslatokon mozgott, amikéi megkívánok a magyar kultúra vezetőjétől. Én csak Várnai Dániel jelen nem lévő t. képviselőtársam beszédével kivánok egy mondatban polemizálni. 0 t. i. itt utalt arra, hogy minél több állami iskolát kell felállítani és itt a 2. §-ban utalás is történik arra, hogy amennyiben a felekezeti iskolákat nem lehet fentartani és 60 tanulónál kevesebb tanuló látogatja azokat, abban az esetben állami iskolákká alakithatók át. Olyan éle van a mondatnak, mint hogyha a kormánynak az lenne a szándéka, hogy minél több állami iskolát szervezzen és a felekezeti iskolákat megszüntesse. Én nem tételezem fel, mondom, annak ellenére, hogy ellentétben vagyok a t. minister úrral, hogy ö ezzel a felekezeti iskolák ellen akarna menni, nem azért, mert a forradalmak alatt, a háború alatt és a forradalmak után, de még a békeidőben is közfelfogás Magyarországon, hogy a felekezeti iskolák között mintaiskolák vannak, amelyek bátran, bármilyen körülmények között felveszik a versenyt az állami iskolákkal. Hogy többet ne mondjak, utalok a református és nem katholikus képviselőtársaim igazságérzetére : például a piarista vagy cisztercita rendek iskolái a Duna-Tisza közén és a Dunántúl a legkiválóbb iskolák közé tartoznak, az onnan kikerült növendékek minden tekintetben a legkiválóbban, képzett emberei és tagjai ennek az országnak. Én tehát abban, hogy Várnai t. képviselőtársam az állami iskolákat akarja megerősíteni, ós minél kevesebb felekezeti iskolát akar, Kunfi Zsigmond volt ministernek és későbbi népbiztosnak nyilatkozását látom érvényesülni az ő beszédjében, amitől természetesen a történtek után és a forradalmak után azt hiszem, minden képviselő és minden becsületes magyar ember irtózik és távol áll. Felkérem az igen t. minister urat, hogy mindent kövessen el, hogy az uradalmak az ő iskoláikat felállítsák, erre törvény szerint köteleztessenek és európai színvonalra rendezzék be ezeket az iskolákat, mert hiszen nem Ázsiában vagyunk, a magyar népet fel kell világosítani, annak irni-olvasni kell tudni, az elemi ismeretekkel tisztában kell lenni, mert annál értékesebb ós a jövő nagy feladataira annál inkább alkalmas, hogyha ezeket az ismereteket az elemi iskolában tökéletesen elsajátítja. Még egy dolog van, amit megemlíteni kivánok. Élénk vita fejlődött ki a minister ur felszólalása alkalmából abban a tekintetben, hogy ő decentralizálni kívánja a kultúrát és a tanítói kinevezéseket a főispánok kezeibe teszi le. Ha a főispánok általában Magyarországon ugyanazon a kulturmagaslaton állanának, amelyiken a kultuszminister ur áll, aki el tudja magát vonatkoztatni az aktiv politikától, belenyugodnék abba, hogy a 200.000 akta helyett, amely összegyűlik a ministeriumokban, intézzenek el 50.000-et, és a kinevezéseket, áthelyezéseket, és ezeknek illetményeit folyósítsa a pénzügy minister és annak szellemi részét intézze el a főispáni hivatal. De meg kell állapítani azt, hogy a főispánok politikai szempontokat érvényesítenek, hiszen minden kormány uj főispánokat szokott kinevezni. Es attól félek, hogy a tanítói és tanfelügyelői kar, mint ahogy a tanfelügyelőkkel eddig is megtették a választások alkalmával, a kormányzat Östörhegyese lesz és a tanítókat erre fogják kényszeríteni. Már pedig jól esnék az nekünk, hogy a politika harcába és villongásaiba a tanszemélyzetek ne vonatnának bele.