Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

316 'Â nemzetgyűlés 180. ülése 1923. évi augusztus hó 31-én, péniehen. nem, mert máskülönben ajtót nyitunk a különböző egyéni protekcióknak, amelyek ilyen alkalommal özönével szokták ellepni a kormányzatot és azokat, akiknek végrehajtására van bizva az akció lebonyolítása. Rendkivül fontos lett volna, bogy ezt a létszámcsökkenést fokozatosan hajtsák végre. Meggyőződésem, hogy azt a 20%-ot, amely munkanélkülivé válik, a kormányzat nem tudja más termelési ágakban elhelyezni. Mint Emiltettem, nemzetgazdasági, szociális és a konszolidáció szempontjából óriási érdeke az államnak és a kormányzatnak az, hogy ezek az elbocsátandók ne munka nélkül tengődjenek, hanem meg legyen a lehetőségük ahhoz, hogy munkaerejüket más termelési ágban kellőképen kamatoztatni tudják. Ebből a gondolatból folyik, hogy a létszámcsökkentést ugy kell végrehajtani, hogy az elhelyezkedés lehetőségét minden elbocsátottnak megadják, amennyiben az kellő munkaképességgel rendelkezik. Gondoskodni kellett volna a kormányzatnak arról, hogy, ha ajtót mutat a közalkalmazottak 20%-ának, akkor ne kelljen tengődniÖk a nyugdíjból, mely bizonyára csak arra lesz elégséges, hogy éhen ne vesszenek. Gondoskodni kellett volna arról, hogy uj munkaalkalmat biztosítsanak az elbocsátandóknak a termelés valamelyik ágában. A t. kereskedelemügyi minister ur volt szives informálni a nemzetgyűlést arról, hány uj gyár alakult az országban. Kötelezni kellett volna a vállalatokat, hogy elsősorban az elbocsátott közszolgálati alkalmazottakat alkalmazzák az uj gyárakban és vállalatokban. Hogyan oldotta meg mindezeket a törvényjavaslat ? Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de tény, hogy a javaslat a legnagyobb intenzitással viszi bele a politikát a kérdés megoldásába s a politika eszközévé aljasitja a magyar kultúra hordozóit, a tanitókat. Ami a konkretizált formát illeti, épen a tanitóságról rendelkezik a javaslat akképen, hogy, amig a tanügyi közigazgatás szervezetének végleges rendezése meg nem történik, addig a főispánokat teszi totumfakká tanügyi kérdésekben. Kiváncsiak volnánk, milyen szempontok lesznek irányadók ennek a tanügyi közigazgatási szervezetnek a megalkotásánál. Egy másik helyen ugy rendelkezik a törvényjavaslat, hogy az óvónő és tanítóképző intézetek felügyeletét más meglevő tanügyi hatóságra ruházza. Bocsánatot kérek, ilyen általánosságban törvényjavaslatot koncipiálni nem lehet. Olyasmit, amit nem tudunk, nem szavazhatunk meg ; csak olyasvalamire adhatjuk le szavazatunkat, aminek lényegével teljesen tisztában vagyunk. Rakovszky Iván belügyminister : De tudjuk, mi az ! Csik József : Ami a fokozatos létszámcsökkentést illeti, azt sem látjuk. A kormánynak nem kellett volna ezt a létszámcsökkentést pár hónap alatt véghez vinnie ; lehetett volna ugy nyélbe ütni ezt a kérdést, hogy egy, vagy másfél, vagy két év alatt fokozatosan bocsátották volna el a közszolgálati alkalmazottakat, mert hiszen ilyen alapon való elbocsátás mellett sokkal inkább meg lett volna a lehetőség ezeknek az alkalmazottaknak arra, hogy a közgazdasági élet egyéb területein elhelyezkedjenek. Ami végre az elhelyezkedés lehetőségének megteremtését illeti, épen az imént hangoztattam, hogy a kormány erről egyáltalában nem gondoskodott. Félek, hogy a kormányzat majd intelligens proletárokat tenyészt ezzel a javaslattal, pedig ez nem kívánatos, különösen a mai viszonyok között, erre a szerencsétlen országra nézve. Nem akarok részletesebben foglalkozni ezzel a javaslattal, bár épen alaki szempontból több kifogást lehetne emelni ellene, ezt azonban majd a részletes tárgyalásnál fogom megtenni. Erre a javaslatra nézve az én felfogásom és pártom felfogása általában az, hogy a szociális igazsággal és a kultúra érdekeivel ellenkezik, mert olyan újításokat visz be a törvényhozásba, amelyekből csak kára lehet nemcsak a közszolgálati alkalmazottaknak, hanem a magyar kultúrának is. Ennélfogva a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhajtuk el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : östör József ! Szilágyi Lajos : Hol van a kormánypárt ? Négyen vannak be száznegyvenből ! (Zaj.) Östör József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A létszámcsökkentésről szóló törvényjavaslat olyan sajnálatos operáció, amelyet, fájdalom, végre kell hajtanunk. Ennek folytán csak arról lehet szó, hogy ezt a kellő kímélettel hajtsuk végre és hogy a javaslat részletes vitájánál elfogadjuk azokat a módosításokat, amelyeket mindkét oldalról a kiméletesség szempontjából terjesztettek elő — amelyekből magam is többet magamévá teszek — és igy a javaslatot többé-kevésbé enyhítsük. Miután balról és jobbról kimerítették az idevonatkozó érveket, nem is óhajtok a javaslat általános intézkedéseivel foglalkozni és általános indokolásához hozzászólni. Csupán egyetlenegy szakasszal kívánok foglalkozni, nevezetesen a 13. §-szal és evvel is ma, csakis azért, mert a részletes vitánál előreláthatólag nem leszek jelen s ennélfogva nem leszek abban helyzetben, hogy ehhez a szakaszhoz benyújtandó módosításomat és indítványomat személyesen előterjeszthessem és megfelelően indokolhassam. A 13. §-ban az igen t. belügyminister ur a gyámhatósági eljárásra vonatkozólag hoz bizonyos reformot. Szilágyi LajOS : Ott is felzúdultak az érdekeltek, mint a tanítóknál ! ÖStÖr JÓZSef: Nevezetesen azt a reformot hozza, hogy a jövőben az árveszékek testületi szervezete megszűnik és az előadó ülnökök saját felelősségükre, mint egyes ülnökök, egyes birák határoznak a gyámhatósági ügyekben. Ez a szakasz