Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

évi augusztus hó 31-én, pénteken. 317 'À nemzetgyűlés 180. ütése 1Ö23. a gyámhatósági reformra vonatkozólag engem teljesen ki nemelégit. Ugy a közigazgatási ankéten, mint pedig a felhatalmazási vita folyamán mondott beszédemben bátor voltam ezzel a kérdéssel, különösen a gyámhatósági eljárás pénzügyi kezelésével, részletesen foglalkozni és érinteni azt, hogy szerény felfogásom szerint a gyámhatósági elj arás és a gyámügyi anyagi jog is megérett a teljes reformra. Akkor voltam bátor benyújtani egy módositást, amelyet az igen tisztelt belügyminister ur, fájdalom, akkor nem tett magáévá s azzal az indokolással kérte elutasitását — és a többség ehhez hozzá is járult — hogy a gyámjog anyagi jogi része voltaképen a polgári törvénykönyv tervezetébe tartozik, eljárási része pedig a közigazgatási reformba ; és minthogy tulaj donképen ezek azok, amelyek ezeket a krédéseket szabályozni fogják és mivel a közigazgatási reformnak és a polgári törvénykönyv reformjának, illetőleg egész tervezetének előterjesztése küszöbön áll, ennek folytán kérte idevonatkozó módosításom elutasitását. Én a magam részéről azon az állásponton maradok, amelyet e tekintetben eredetileg elfoglaltam, nevezetesen mindenekelőtt azon az állásponton, hogy nem hiszek abban, — és remélem nem is fog ez bekövetkezni — hogy az általános polgári törvénykönyv teljes tervezetével és kódexével az igazságügyminister ur ide fog jönni. Egyébként is ugy értesültem, hogy ez az igazságügyminister urnák nem is szándéka. Veszedelmesnek is és helytelennek is tartanám a mai időben a kodifikálást ; helytelennek és veszedelmesnek tartanám, mert ez nyugodt időkre való és mert ez bizonyos szempontból az integritási kérdést is érinti. Minthogy igy áll a dolog, ezért a magam részéről az igen tisztelt belügyminister ur idevonatkozó érvelését sem tudom magamévá tenni. Ugyanez áll a közigazgatási reformra is. így állván a dolgok, ellenkezőleg most is nyomatékosan arra kell kérnem az igen t. belügyminister urat, hogy a gyámhatósági jog teljes reformjával egy külön törvény keretében méltóztassék foglalkozni úgy, amint ezt az 1877. esztendőben a XX. tcikkben megalkották, amely egyébként az akkori viszonyokhoz képest sokáig, évtizedekre megoldotta a magyar gyámjogot és gyámhatósági eljárást. A 13. §-szal tehát sajnálatomra nem vagyok teljesen megelégedve, mégis magamévá teszem, mert azért az általam kivánt reformból hoz valamit, ha még olyan keveset is. Legyen szabad azonban ehhez a 13. §-hoz egy inditványt előterjesztenem, amely azt célozza, amit én a gyámhatósági jognál és a gyámhatósági eljárásnál tulaj donképen helyesnek vallok. A 13. § ugyanis a reformból egyedül az előadó ülnök ujitását tartalmazza. Véleményem szerint ez önmagábanvéve nem elégséges. Minthogy a belügyminister urnák az az álláspontja, hogy a végleges gyámhatósági reformmal csak később óhajt jönni, én nagyon kérem a nemzetgyűlést és az igen tisztelt belügyminister urat, hogy amint az igazságügyminister ur a büntető polgári eljárásban rendeletileg életbe tudta léptetni a legszükségesebbeket, épugy méltóztassék rendeletileg életbeléptetni azoknak a dolgoknak a megváltoztatását, amelyek állandóan és folytonosan fájnak mindazoknak, akik a gyámhatósági eljárás nehézkességét, nem közvetlenségét, nem teljes alaposságát és nem korszerűségét ismerik. Létay Ernő : 90 éves árvák vannak ! Östör József : Azt hiszem, a belügyminister ur lesz szives idevonatkozó inditványomat magáévá tenni, amelyet a részletes tárgyalás során, amenynyiben nem lehetnék jelen, helyettem egyik képviselőtársam lesz szives benyújtani, A 13. §-ból kihagyni kérek három bekezdést és pedig először a 2. bekezdést, amely a következőképen szól (olvassa) : »Az árvaszéki ügyész véleményét minden jogi természetű kérdésben meg kell hallgatni és a hozott határozatot vele közölni kell«. Méltóztatnak tudni, hogy ugyanez szórólszóra az 1877 : XX. te. 179. §-ában benne van ; ennek következtében ezt ide bevenni nem tartom szükségesnek, sőt bizonyos szempontból veszedelmesnek tartom. Veszedelmesnek tartom azért, mert köztudomás szerint az árvaszéki eljárásban az ülnökök túlnyomó részénél — tisztelet a kivételnek — mintha bizonyos foka túltengés volna, a j ogi vélemény kikérését illetőleg. Voltak árvaszéki ülnökök, akik sportot csináltak ebből, és minthogy alig van olyan ügy, amelyre rá nem fogható, hogy jogi természetű, ennélfogva az ügyészekkel dolgoztatták fel az aktákat és készíttették elő. Hogyha most a 13. §-ban a gyámhatósági törvénynek egyébként is nagyon kifogásolható 179. §-át megismételjük, azt hiszem, hogy ezzel lovat adunk a lassú árvaszéki ülnökök alá, mert ha ők ismét látni fogják ebben a törvényben is, hogy az ügyész véleményét minden kérdésben meg kell hallgatni és a határozatokat vele közölni kell, ez nem fogja előmozdítani a gyámhatósági eljárás gyorsaságát — ami pedig a belügyminister urnák is célja — ellenkezőleg ezt lassitani fogja. Ismerek olyan árvaszéki ülnököt, aki egy esztendőben nem ad ki az ügyésznek 10 véleményt, ellenben ismerek olyan ülnököt, aki az ügyésznek kiad 300 véleményt. Pedig ezeknek az árvaszéki ülnököknek a beosztása ugyanaz és az ügyek természete is ugyanaz, úgyhogy azt kell kérdeznem, hogy eltalában az 1877 : XX. te. 179. §-ára ma szükség van-e. Ne méltóztassanak azt elfelejteni, hogy abban az időben a gyámhatóságnál, illetve a vármegyénél még nem voltak tisztára jogi képzettségű árvaszéki ülnökök. Később 1883-ban következett be az az állapot, amikor megkivánták, hogy a gyámhatósági elj árasban működő ülnökök a j ogi képzett séget elnyerjék. Érthető, hogy 1877-ben, amikor ezt a törvényt hozták, az árvaszéki ügyésznek idevonatkozó jogi véleményét kategorikusan előirt ák. De ma az árvaszéki ülnöknek kötelessége legalább jogtudományi államvizsgát tenni. Miért tesznek jogtudományi államvizsgát, ha az ügyek47*