Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

SÔ2 *Ä nemzetgyűlés 180. ülése 1923. merénylet a mi derék, becsületes magyar nyelvünk ellen. (Ugy van ! Derültség a szélsőbahldalon.) Ott vannak azután azok a magyartalanságok : »ezen feltevésben«, holott azt ugy kell mondani : »ebben a feltevésben« ; »azon álláspontot« ; nem igaz, mert : »azt az álláspontot«. így beszél a magyar ember ; amint a nóta is azt mondja : »Ezt a kerek erdőt járom én, Ezt a barna kislányt várom én.« — és nem : »ezen barna kislányt«. (Zajos derültség, éljenzés és taps jobbfelöl. Helyeslés balfelől.) Pedig, igen t. uraim, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezek a virágok csak miniszteriális büróban teremnek. Volt a kassai járás főszolgabirája mellett egy igen vidám állatorvos. Az is' kitűnően tudott szövegezni. Gecsén, a járás egyik községében elesett egy marha. (Felkiáltások jobbfelől ; Elhullott !) Igen, elhullott, beismerem. Természetesen kiküldték az állatorvost, aki a következő jelentést tette : Tekintetes Főszolgabíró Ur ! Tisztelettel jelentem, hogy a veszett állatot a bíróval együtt elásattam. (Derültség.) Szabadjon most már rátérnem . . . F. Szabó Géza : »Szabadjon« sincs magyarul mondva ! Legyen szabad Ï Barthos Andor : ... az úgynevezett precedens fogalmi kellékére. Ez a simli édestestvére. Homonnay Tivadar : Mi az a simli ? Barthos Andor : A simli azt jelenti, hogyha,, egyszer valaki valamely ügyet elintézett,. . . Homonnay Tivadar: Húsz évvel azelőtt! BarthOS Andor : ... rest arra, hogy saját erejéből újra fogalmazzon s ezért a korábbi elintézést szórói-szóra leirja, néha ugyanazokkal a nevekkel és az uj nevet az osztálytanácsos kénytelen beirni. (Derültség.) A precedenst valamely előző ügyben való intézkedésben rejlő irányelvnek akarnám mondani, ha egészen jogászilag fejezném ki magamat és nem beamtergondolkozás szerint, így keletkezik a közigazgatási szokásjog, hogy t. i. a hatóságok hogyan járnak el bizonyos esetekben, bizonyos ügyekben. Nagyon értem azt, ha egy tisztviselő gondolkozik és ha helyesnek talál egy precedenst, akkor aszerint intézkedik. De abszolúte lehetetlenség ezt helyeselnem, mikor van egy emlékeztető, amelyet a gimnázium padsoraiban tanultunk : »Video meliora proboque, tarnen détériora sequor«. Helytelen, hogy megtanulták az igen tisztelt burokban azt, hogy ha már elintéztek ilyen és ilyen ügyeket, akkor gondolkodás nélkül a második, a harmadik ilyen ügyet is igy kell elintézniük. Azután következik a rövid ut. Ez pláne nagyon mulatságos dolog. Jön egy akta, az előadó megnézi és felfedezi azt, hogy ott van egy olyan mozzanat vagy egy olyan kérdés, amelyet egy idegen osztály is tárgyalhat, tehát ez természetesen rövid utón ahhoz az osztályhoz »áttétetik szives véleményezés végett«. Az pedig nem tudom, hogy hány szempontból hánytorgatja azt a kérdést, de azt feleli vissza, hogy neki észrevétele nincsen. Ezzel eltelik három hét. évi augusztus hó 31-én, pénteken. Homonnay Tivadar : A szomszéd szobában van a hivatal ! Barthos Andor : Eszembe juttatja ez a rövidutas kérdés Dickensnek bájos regényét, a Kis Dorrit-ot, amelyben a huzavona-hivatalt olyan pompásan leirja. Valószinüleg Anglia lehetett a XIX. század első negyedében talán olyan helyzetben ebből a szempontból, aminőben mi most vagyunk. Most következik a restanciális ülés. Restancia alatt azt kell érteni, hogyha valaki egy aktát el nem intéz. Sal

y Endre : Egyet vagy kettőt % BarthOS Andor : A restanciális ülés tulajdonképen egy régi szokás, de a vármegyékben régebben számonkérőszéknek hivták, becsületesen, magyarul nevezték el. Nálunk restanciális ülésnek keresztelték el. Az illető államtitkár ur nagyképüleg megkérdezi, hogy hány akta érkezett be, hány lett rövidutas, hányat intéztek el érdemlegesen. Nem szabad elfelejteni, hogy ott számokról van szó, nem arról, hogy ügyeket intéztek el, hanem arról, hogy az az akta, mint akta el lett-e intézve. Mert hiszen a tisztviselőkre áll az : Quod non est in actis, non est in mundo. Most jön a skrupulus és a fontoskodás. Vannak tisztviselők, akik egyéni fajsúlyukat azzal vélik növelni, hogy nagyképűsködnek. Ilyen nagyképű ur volt a többek között az, — nekem egy honvédelmi ministeri volt kollégám, egy ministeri tanácsos mondotta el — aki mindig azt mondotta, hogy tanulmányozza a kérdést. Bezárta magát egész nap, sőt délután is bejárt, neki volt a legzsírosabb diványpárnája. (Derültség.) Homonnay Tivadar : Jól táplálkozott, nem ugy, mint a mostani tisztviselők ! Barthos Andor : A ministeri tanácsos kiváncsi volt, hogy az illető mit tanulmányozott olyan nagyon abban a kérdésben, ezért megnézte az elintézési tervezetet és ezt olvasta : Az igazságügy minister urnák szives véleményezés végett átengedtetik. (Derültség.) Volt nálunk is egy államtitkár, — nomina sunt odiosa, nem mondom meg, hogy kicsoda — aki nagyképű volt. (Derültség.) Egyszer egy vasutengedélyezési tárgyaláson elnökölt. Az illető műszaki tanácsos — megnevezem : Kádár Guszti barátom — megerősítheti az ország színe előtt, amit állitok. Előadták, hogy a vasutépitési és üzleti feltételek között, amelyek tudvalevőleg az engedélyokiratok kiegészítő részét képezik, az is bennfoglaltatik, hogy milyen anyagok használhatók fel, s többek között mondták, hogy román cement alkalmazható. Erre ez az ur azt mondotta : Per amorem Dei, az urak nem tudják, hogy mi a másik osztályban az ipart fejlesztjük, hogy a magyar ipart akarjuk fejleszteni, és önök román cementet akarnak alkalmazni ? (Élénk derültség.) Természetesen egy ajak sem volt, amely ne mosolygott volna, sőt ha ott gyorsírói feljegyzés lett volna, bizonyosan az lett volna benne, hogy »hangos derültség.«