Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

A nemzetgyűlés 180. ülése 1923. é Ugyanezzel az úrral történt, hogy mivel Máramaros vármegyében volt képviselő, (Derült­ség a jobboldalon. Felkiáltások : Most már tudjuk !) el akart utazni és a segédfogalmazójának, aki a titkári teendőket végezte mellette, azt mondotta : el akarok utazni, hozza el a díjszabásokat. Erre az illető felment az öreg Binderhez — nevet mon­dok — és azt mondotta : az államtitkár ur őméltó­sága kéreti a díjszabásokat. Az öreg Binder bácsi elnevette magát, és azt mondotta, hogy hány szekrényre való kell, mert hiszen a díjszabások egy egész szobát töltenek be, s azt mondotta : egyébként azt hiszem, hogy őméltóságának elég lesz talán az államvasutak helyi díjszabása is, és odaadta azt. A nagyképű ur nézi a díjszabást, s a végén lecsapja : fene egye meg, honnét tudom, ebből meg, mikor indul a vonat Máramarosszigetre. (Élénk derültség) Ennyire összekonfundálta a menetrenddel a díjszabást. Dickens tollára Való, pompás dolog a kaszinó­zás. Ez azt jelenti, hogy mikor bemennek a tiszt­viselő urak, akkor az egyik bizonyosan Rassay Károlyt szidja, a másik Kiss Menyhértet dicséri, a harmadik, nem tudom, engem szid . . . Rassay Károly : Ez a legjobb eset reám nézve. BarthoS Andor : ... a negyedik az egységes­pártot szidja, szóval megbeszélik a maguk poli­tikai nézeteit. Da nem azt kell talán képzelni, hogy szakszerű megvitatás történik ott ; ez nem, ez ki van rekesztve teljesen megvizsgálásuk köré­ből. Ez azonban minden esetre alkalmas arra, hogy a tisztviselő urak ezzel mulattassák magukat. Azután uj csöke vény a túlórázás. Erről töb­bek között Szilágyi Lajos mélyen t. barátom is beszélt, s én ugy vele, mint Homonnay Tivadar t. képviselőtársammal, aki már szintén szóba hozta ezt a kérdést, egyetértek abban, hogy ezt a túlórázást be kellene szüntetni. (Helyeslés.) Én el tudok képzelni olyan esetet, amikor tényleg felgyűlnek a restanciák, és ezek feldolgozásának időtartamára több munka szükséges. De én a magam részéről csak azt tartanám helyesnek, hogy térjünk vissza arra a régi rendre, hogy aki többet dolgozik, azt jutalmazzák külön jutalom, vagy segély, alakjában. Ez semmiesetre sem tár ki a visszaélésnek olyan széles kaput, mint a túlórázás­nak mai rendszere. Egyébként a bürokratizmusnak ezek mellett a derütkeltő momentumai mellett legyen szabad rámutatnom egész komolyan arra, hogy volta­képen nem mindig a hivatalnok a hibás. Méltóz­tassanak meghallgatni azt, hogy egy telepenge­délynek a megadása miért kerül 187 napba. Rassay Károly : Esetleg három évbe ! BarthOS Andor : Azért vagyok bátor csak 187 napot mondani, mert feltételezem azt, hogy min­dig a beérkezés napján intézkednek. (Derültség.) Méltóztassanak ezt meghallgatni ! Állom minden egyes tételét mondandómnak. (Halljuk ! Halljuk !) Az ipartörvény 27. §-a azt mondja, hogy az első­fokú iparhatóság négyheti időre köteles kitűzni a helyszini eljárást. m augusztus hó 31-én, pénteken. 303 Homonnay Tivadar: Pontosan betartják. Barthos Andor : Miután azonban egy későbbi szakasz megkívánja, hogy falragaszok után is tudtul kell adni a közönségnek a helyszini eljárás idejét és helyét, következésképen még ha aznap érkezik is be, a nyomtatás miatt legalább két nap szükséges ahhoz, hogy az intézkedés kimehessen és a falragasz csakugyan ragasz legyen. Ez is gyönyörű szó. (Derültség.) Következik a négy hét, 28 nap. Az ipartörvény 30. szakasza szerint az eljáró elsőfokú iparhatóság erre végzést, az ujabb nomenklatura szerint most már véghatározatot hoz, amelyben megadja vagy meg nem adja a telepengedélyt. Itt szerencsére a törvény kijelenti, hogy három nap alatt köteles ezt megtenni az elsőfokú iparhatóság. Ez ujabb három nap. A 31. §. szerint tizenöt napi fellebbezési határidő van nyitva, tehát ez tizenöt nap előtt fel nem terjeszthető a másodfokú iparhatósághoz. A fellebbezésre egy napot számitok ; ez összesen 49 nap. Következik a hatósági fokozatos eljárás elvéhez képest a másodfokú iparhatóság eljárása. Egy napot szá­mitok iktatásra . . . (Ellenmondások a baloldalon.) Homonnay Tivadar : Elég gyors. Barthos Andor : Azért mondtam, hogy minde­nütt a minimumot veszem. Egy napot számitok a kiosztásra, egy napot az elintézésre, egy napot az alispáni revízióra, egy napot a tisztázásra, egy napot a postán elküldésre, egy napot az elsőfokú­nál a kézbesítésre, ujabb tizenöt napi fellebbezési határidőt, egy napot a fellebbezés beiktatására, egy napot a kereskedelemügyi ministerhez való fel­terjesztésre, egy napot postára : ez ujabb 25 nap. Most következik a kereskedelemügyi ministerium­ban a harmadfokú eljárás. (Halljuk ! Halljuk !) Egy nap az iktatás, egy nap az osztályban a kezelés a kezelőnél és a kiosztás, egy nap a referensnél, egy nap a revíziónál és akkor átküldik . . . Rassay Károly : Az igazságügyministeriumba véleményadás végett ! Barthos Andor : Arról nem is beszélek, mert akkor még sokkal tovább tartana. (Derültség.) Mondom, akkor építési szempontból átküldik a magasépítési osztályba. Mondjuk, hogy ott aznap kiosztják az előadónak, az másnap elintézi, ugyan­csak másnap megtörténik a revízió, egy napig kezelik s akkor visszajön az ipari közigazgatási osztályba. Egy nap kezelik, egy nap kiosztják, egy nap az előadónál, egy nap a revízió, leküldik a kiadóba, egy nap tisztázzák, másnap átmegy a belügyministeriumba. Természetesen ez leginkább tüzrendészeti szempontból szükséges. Ez ujabb tizennégy nap. Ha az is előfordul, amit Rassay Károly t. barátom mondott, hogy az igazságügy­ministeriumba is elküldik, akkor ez természetesen még szaporítja azokat a napokat, amelyeket bátor voltam felemlíteni. A belügyministeriumban megint iktatják, kiadják az Országos Tűzoltó Szövetség­nek stb., ugy, hogy ha kiszámítom és azt állítom, hogy ez 90 napig tart, méltóztassanak elhinni, hogy nem túloztam. Ha tehát mindezeket számítjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom