Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-180

A nemzetgyűlés 180. ülése 1923. é Ugyanezzel az úrral történt, hogy mivel Máramaros vármegyében volt képviselő, (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások : Most már tudjuk !) el akart utazni és a segédfogalmazójának, aki a titkári teendőket végezte mellette, azt mondotta : el akarok utazni, hozza el a díjszabásokat. Erre az illető felment az öreg Binderhez — nevet mondok — és azt mondotta : az államtitkár ur őméltósága kéreti a díjszabásokat. Az öreg Binder bácsi elnevette magát, és azt mondotta, hogy hány szekrényre való kell, mert hiszen a díjszabások egy egész szobát töltenek be, s azt mondotta : egyébként azt hiszem, hogy őméltóságának elég lesz talán az államvasutak helyi díjszabása is, és odaadta azt. A nagyképű ur nézi a díjszabást, s a végén lecsapja : fene egye meg, honnét tudom, ebből meg, mikor indul a vonat Máramarosszigetre. (Élénk derültség) Ennyire összekonfundálta a menetrenddel a díjszabást. Dickens tollára Való, pompás dolog a kaszinózás. Ez azt jelenti, hogy mikor bemennek a tisztviselő urak, akkor az egyik bizonyosan Rassay Károlyt szidja, a másik Kiss Menyhértet dicséri, a harmadik, nem tudom, engem szid . . . Rassay Károly : Ez a legjobb eset reám nézve. BarthoS Andor : ... a negyedik az egységespártot szidja, szóval megbeszélik a maguk politikai nézeteit. Da nem azt kell talán képzelni, hogy szakszerű megvitatás történik ott ; ez nem, ez ki van rekesztve teljesen megvizsgálásuk köréből. Ez azonban minden esetre alkalmas arra, hogy a tisztviselő urak ezzel mulattassák magukat. Azután uj csöke vény a túlórázás. Erről többek között Szilágyi Lajos mélyen t. barátom is beszélt, s én ugy vele, mint Homonnay Tivadar t. képviselőtársammal, aki már szintén szóba hozta ezt a kérdést, egyetértek abban, hogy ezt a túlórázást be kellene szüntetni. (Helyeslés.) Én el tudok képzelni olyan esetet, amikor tényleg felgyűlnek a restanciák, és ezek feldolgozásának időtartamára több munka szükséges. De én a magam részéről csak azt tartanám helyesnek, hogy térjünk vissza arra a régi rendre, hogy aki többet dolgozik, azt jutalmazzák külön jutalom, vagy segély, alakjában. Ez semmiesetre sem tár ki a visszaélésnek olyan széles kaput, mint a túlórázásnak mai rendszere. Egyébként a bürokratizmusnak ezek mellett a derütkeltő momentumai mellett legyen szabad rámutatnom egész komolyan arra, hogy voltaképen nem mindig a hivatalnok a hibás. Méltóztassanak meghallgatni azt, hogy egy telepengedélynek a megadása miért kerül 187 napba. Rassay Károly : Esetleg három évbe ! BarthOS Andor : Azért vagyok bátor csak 187 napot mondani, mert feltételezem azt, hogy mindig a beérkezés napján intézkednek. (Derültség.) Méltóztassanak ezt meghallgatni ! Állom minden egyes tételét mondandómnak. (Halljuk ! Halljuk !) Az ipartörvény 27. §-a azt mondja, hogy az elsőfokú iparhatóság négyheti időre köteles kitűzni a helyszini eljárást. m augusztus hó 31-én, pénteken. 303 Homonnay Tivadar: Pontosan betartják. Barthos Andor : Miután azonban egy későbbi szakasz megkívánja, hogy falragaszok után is tudtul kell adni a közönségnek a helyszini eljárás idejét és helyét, következésképen még ha aznap érkezik is be, a nyomtatás miatt legalább két nap szükséges ahhoz, hogy az intézkedés kimehessen és a falragasz csakugyan ragasz legyen. Ez is gyönyörű szó. (Derültség.) Következik a négy hét, 28 nap. Az ipartörvény 30. szakasza szerint az eljáró elsőfokú iparhatóság erre végzést, az ujabb nomenklatura szerint most már véghatározatot hoz, amelyben megadja vagy meg nem adja a telepengedélyt. Itt szerencsére a törvény kijelenti, hogy három nap alatt köteles ezt megtenni az elsőfokú iparhatóság. Ez ujabb három nap. A 31. §. szerint tizenöt napi fellebbezési határidő van nyitva, tehát ez tizenöt nap előtt fel nem terjeszthető a másodfokú iparhatósághoz. A fellebbezésre egy napot számitok ; ez összesen 49 nap. Következik a hatósági fokozatos eljárás elvéhez képest a másodfokú iparhatóság eljárása. Egy napot számitok iktatásra . . . (Ellenmondások a baloldalon.) Homonnay Tivadar : Elég gyors. Barthos Andor : Azért mondtam, hogy mindenütt a minimumot veszem. Egy napot számitok a kiosztásra, egy napot az elintézésre, egy napot az alispáni revízióra, egy napot a tisztázásra, egy napot a postán elküldésre, egy napot az elsőfokúnál a kézbesítésre, ujabb tizenöt napi fellebbezési határidőt, egy napot a fellebbezés beiktatására, egy napot a kereskedelemügyi ministerhez való felterjesztésre, egy napot postára : ez ujabb 25 nap. Most következik a kereskedelemügyi ministeriumban a harmadfokú eljárás. (Halljuk ! Halljuk !) Egy nap az iktatás, egy nap az osztályban a kezelés a kezelőnél és a kiosztás, egy nap a referensnél, egy nap a revíziónál és akkor átküldik . . . Rassay Károly : Az igazságügyministeriumba véleményadás végett ! Barthos Andor : Arról nem is beszélek, mert akkor még sokkal tovább tartana. (Derültség.) Mondom, akkor építési szempontból átküldik a magasépítési osztályba. Mondjuk, hogy ott aznap kiosztják az előadónak, az másnap elintézi, ugyancsak másnap megtörténik a revízió, egy napig kezelik s akkor visszajön az ipari közigazgatási osztályba. Egy nap kezelik, egy nap kiosztják, egy nap az előadónál, egy nap a revízió, leküldik a kiadóba, egy nap tisztázzák, másnap átmegy a belügyministeriumba. Természetesen ez leginkább tüzrendészeti szempontból szükséges. Ez ujabb tizennégy nap. Ha az is előfordul, amit Rassay Károly t. barátom mondott, hogy az igazságügyministeriumba is elküldik, akkor ez természetesen még szaporítja azokat a napokat, amelyeket bátor voltam felemlíteni. A belügyministeriumban megint iktatják, kiadják az Országos Tűzoltó Szövetségnek stb., ugy, hogy ha kiszámítom és azt állítom, hogy ez 90 napig tart, méltóztassanak elhinni, hogy nem túloztam. Ha tehát mindezeket számítjuk