Nemzetgyűlési napló, 1922. XVI. kötet • 1923. augusztus 09. - 1923. szeptember 12.

Ülésnapok - 1922-170

• A nemzetgyűlés 170. ülése 1923. rülni fog ezzel a javaslattal, ez nem lesz alkalmas arra, hogy az állam pénzügyi épületét restauráljuk. Lehet, hogy ebből kikerül az a 110 milliárd korona, amit a pénzügyminister kontemplál, de végső sorban az a döntő, hogy honnan fog kikerülni. A nagy jövedelem és nagy vagy on fogja ideadni feleslegéből, vagy pedig a nagytömegből, az életszükségletekből fogják-e elvonni? Ennek a javaslatnak az alapja nem a pluszjövedelem és vagyon, hanem ezt az adót el fogják vonni a dolgozó tömegektől, a kenyérből, a húsból, a táplálkozási szerekből, a téli tüzelőanyagból, ruhából, szóval tovább fog folytatódni — nem tudom hamarjában, hogy fejezzem ki magamat parlamentárisán, szeretnék egy nem parlamentáris szót mondani — az az adórablás, amely ebben az országban eddig folyt. T. Nemzetgyűlés! Van a törvényjavaslatban az 1. §-ban a hetedik pontban mód valamilyen reparálásra, amire valószínűleg hivatkozás történik majd, hogy itt alkalom nyilik dolgokon való javításra. Azt hiszem azonban, hogy ez épen csak a rózsavíz értékével bir, mert azt mondja, hogy ha (olvassa) : »akár valamely jövedelemforrásnak időközben történt megszűnése folytán, akár más okból, az 1922. évi jövedelme az 1921. évi jövedelemadó alapjául vett jövedelem ötszörösét, vagy az 1923. évi jövedelmet az 1921. évi jövedelemadó alapjául vett jövedelem 25-szörösét nem éri el«, akkor felszólamlásnak van helye, s a minister jogosítva van ezen javítani. Halász Móric : Ez a megszűnt bérletekre vonatkozik ! Propper Sándor: Ez azonban már csirájában hasznavehetetlen rendelkezés, mert nem lesz olyan ember Magyarországon, akinek most nem volna ötszörannyi jövedelme, mint 1920-ban, vagy 21-ben. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a drágulás 20—40—60-szoros azóta... Elnök : Képviselő ur, nem vagyok képes ellenőrizni a képviselő ur beszédét, mert nem hallom. Propper Sándor: Közbeszólást hallottam balról s arra akartam csupán reflektálni. Ez tehát bizonyítéknak el nem fogadható s ezen az alapon senkit sem fognak mentesíteni a többszörösen fizetett adó alól. Külön kell beszélnem a javaslat 3. és 4. §-áról, amelyeket rendkívül veszélyeseknek tartok. A3. § az állami borital és husfogyasztási adó megszűnését mondja ki, ellenben felhatalmazza a községeket, hogy ilyen adókat kivessenek. A 4. § pótadó kivetésére ad jogot a községeknek és városoknak, azonkívül felhatalmazza a községeket, hogy közjogi vagy magánjogi jellegű szolgáltatásokra szabályrendelet alapján, a mindenkori viszonyokhoz képest, időről-időre, állapítsák meg az illetékeket és hogy a megállapított tételeket az illetékes törvényhatóság és kormányhatóság jóváhagyásának bevárása nélévi augusztus 9-én, csütörtökön. 23 kül léptethessék életbe. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mivel az állam főfiskálisa elvégezte a maga munkáját az adózókkal szemben, módot ad a városoknak és községeknek arra, hogy folytassák ezt a munkát. Magyarán mondva rászabadítja a helyi hatóságokat az adózóra. Csak egyet ragadok ki, a közjogi vagy magánjellegű szolgáltatásokat. Olyan korszakot élünk, amelyben a világon mindent, az életmegnyilvánulás minden részecskéjét okmányokkal kivannak igazoltatni, minden leheletet okmányokkal kell igazolni és sohasem lehet valahová menni okmányok nélkül. Hogy ez mit jelent fizikai fáradságban, időveszteségéén és anyagi veszteségben, azt tudjuk. Ha már most az állam rászabadítja az ilyen bizonyítványokra a községeket, hogy szabadon bármit kérhessenek az ilyen szolgáltatásokért, akkor itt is valorizációval fogunk találkozni, ahogy a fővárosnál már gyakorolják ezt és a különböző bizonyítványokért, amelyekre sohasem az illető magánpassziója miatt van szükség, hanem az élethez szükséges valamilyen cselekmény miatt, olyan nagy összegeket fognak majd szedni, amelyeket nem fogunk tudni megfizetni. Másrészről bizonyítvány nélkül ma egyetlen lépést sem lehet tenni Magyarországon és akárhová megyünk egy paksaméta bizonyítvány kell, s a születéstől kezdve minden egyes percnek történelme meg legyen örökítve hivatalosan bizonyítva. Ezt én veszélyes szakasznak tartom és a részletes vita során törlését fogom javasolni, ezért már most felhívom a nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ettől a veszedelmes szakasztói mentesítsék majd az amúgy is agyonhajszolt közönséget. Sérelmes a javaslat 5. és 6. §-a is, amelyek az Országos Központi Hitelszövetkezetnek nyújtandó ujabb kölcsönről és a Hangya Termelő Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetnek nyújtandó kölcsönről szólnak. Nem azért tartom én ezt sérelmesnek, mert a szövetkezeti eszmét pártolni és propagálni akarja. Ez felfogásom szerint is helyes, sőt az altruista szövetkezeteket a legmesszebbmenő módon igenis támogatni kell. Nem szabad azonban ezt egyoldalúan tenni és csak egyes szövetkezeteket, vagy pedig egyes világnézetekhez közelálló szövetkezeteket támogatni, másrészt nem szabad ugy támogatni, ahogy a kormány támogatni akarja, vagyis nem szabad agyontámogatni. Az Országos Központi Hitelszövetkezet körén kivül is van egész sereg altruista, munkás, fogyasztási és termelő szövetkezet, Budapesten is, vidéken is, amelyek igen hasznos tevékenységet fejtenek ki egyrészt a termelés és fogyasztás, másrészt az ellátás könnyítése terén. Mikor az állam ilyen nagy altruista befektetésre szánja el magát, nem lehet ezeket figyelmen kivül hagyni, de másrészt lehetetlen az is, amidőn a kormány ilyen támogatást ad, amellyel szociális kötelezettségeinek egy csépjét teljesíteni akarja, ennek fejében a maga